Mi dönthet Marine Le Pen és Emmanuel Macron között?
2022. április 23. 18:28
La Plaine-Saint-Denis, 2022. április 20.
Emmanuel Macron francia elnök (b) és Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés párt vezetője az elnökjelöltek televíziós vitájának kezdetén a Párizs közelében fekvő La Plaine-Saint-Denis településen 2022. április 20-án, négy nappal a francia elnökválasztás második fordulója előtt.
MTI/AP/AFP pool/Ludovic Marin
Vágólapra másolva!
Vasárnap tartják a francia elnökválasztás második, döntő fordulóját. A kérdés közismert: marad-e az ultraliberális elnök, Emmanuel Macron vagy a jobboldal győz, azaz, Marine Le Pen.
Kire szavaznak a bizonytalanok, az első fordulóban távolmaradók és Mélenchon szélsőbaloldali hívei?
A vasárnapi mindent eldöntő második forduló előtt továbbra is nagy kérdés, hogy az első fordulóban 26 %-os távolmaradás hogyan alakul. Sokan 30 % körüli távolmaradást vetítenek előre, de rosszat sejtet az is, hogy a szerdai televíziós párviadalt egymillióval kevesebb néző követte, mint 2017-ben (és 5 millióval kevesebb, mint a 2007-es Sarkozy-Royal vitát). De az sem mindegy, hogy a Mélenchon-ra szavazó majdnem 8 millió szavazó kire adja szavazatát.
Érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet a (szélső)baloldali napilap, a „Libération”. Bár lehet, hogy csak a baloldali szavazókat akarta a napilap ijesztgetni, mindenesetre a riport azért figyelemre méltó. Egy Szajna menti kisváros, a 8 ezer fős Verneuil „sárgamellényes” szavazóiról készítettek riportból az derül ki, hogy szélsőbaloldali szavazók is átszavazhatnak Marine Le Penre. (A kisvárosban egyébként az első fordulóban Marine Le Pen kapta a legtöbb szavazatot 31.26 %-al, Macron 26.65, Mélenchon pedig majdnem 20 %-ot kapott.) A többségében szélsőbaloldali, Mélenchon szavazó verneuil-i sárgamellényesek szemében „a bárki, csak ne Macron” érzés egy ideje már összekovácsoló erőként működik. Jean-Marc, a nyugdíj előtt álló trafikos, ahogy fogalmaz, 5 lehetőség közül választhat: távol maradhat a szavazástól, amit kizárt, szavazhat Macronra, amit szintén kizárt, szavazhat Marine Le Pen-re, de ebben még bizonytalan, továbbá érvénytelen, vagy üres szavazatot is leadhat. Még nem tudja, hogy mire jut a fülkében. Egy másik idevalósi, a mindig szélsőbaloldali szavazó Thierry nem fog sem Macronra, sem Marine Le Penre szavazni, életében először inkább otthon marad a szavazás napján. Thierry felesége, a szintén szélsőbalra szavazó Corinne viszont egyértelműen változást szeretne Franciaországban, ezért Marine Le Penre adja le szavazatát. És egyre többen gondolják így. Persze, ahogy írtuk, az is lehet, hogy a Libération a „fasiszta veszély” bemutatásával csak mobilizálni akarja Macron szélsőbalos szavazóit…
Számos politikai elemzés pedig egyenesen arról beszél, hogy megsokszorozódtak azok a jelek, amelyek szerint az emberek kiábrándultak a politikából Franciaországban, ez is a távolmaradók számát növelheti. Kimutatások szerint még a világhírű filozófus, a jobboldali politikai palettán szabályosan berobbant esszéíró, Éric Zemmour volt az, aki leginkább mobilizálni tudta a tömegeket és gyűlései alkalmával rendre megtöltötte a termeket is (és megalázó különbséggel legyőzte a Republikánusok elnökjelöltjét is). Az elnökválasztási kampány induló tematikáját is Zemmour adta meg a migrációval és a biztonsági kérdésekkel, majd az irányvonal a vásárlóerő, a nyugdíjak és az ökológia irányába tolódott el, az első kettő Marine Le Pen-nek, az ökológiai téma pedig Macron-nak kedvező lehetőségekkel. Később pedig jött az orosz-ukrán háború.
Szavazatoptimálás Macron módra - a zöldkérdések és a muszlimok
Miután Emmanuel Macron egyetlen vásárlóerő növelésére vagy nyugdíjra vonatkozó ígéretét sem tudta betartani 5 éves elnökségi ciklusa alatt, az elmúlt két hét kampányeseményeit egyértelműen a zöldpárti Yannick Jadot (4.6 %-al, 1.6 millió szavazattal a 4. helyen végzett az első fordulóban) és az iszlámmal szorosan összefonódott kommunista Mélenchon szavazóbázisának elcsábítására fordította.
(Egyértelmű, hogy a szocialista szavazatokra nem számíthat Macron, 5 éves taktikázásával sikerült teljesen felszámolnia mind a szocialista pártot, mind annak szavazóbázisát, érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a mérsékelt jobboldal csúfos leszerepelése is részben Macronnak köszönhető.)
A zöldkérdésekkel való kampányolás Macron április 16-i marseille-i kampányrendezvényén csúcsosodott ki. A videófelvételek tanúsága szerint Macron másfél órás beszédében, nem egyszer artikulátlan üvöltéseket, eksztatikus kirohanásokat intézett az egyenpólóba öltöztetett szimpatizánsokhoz és erősen gesztikulálva 43-szor ejtette ki az ökológia szót.
Bombasztikus retorikai fordulatokkal riogatott, azt mondta, hogy „a jövő vagy ökológiai lesz, vagy nem lesz jövő”, „a gazdaság ökológiai lesz, vagy nem lesz gazdaság” végül teátrális módon bejelentette, hogy „a zene ünnepe” rendezvényhez hasonlóan, ha megválasztják, bevezeti a „természet ünnepét” is. Egy rádiós interjúban a „természet ünnepe” kapcsán arról értekezett, hogy „intellektuálisan a természet, a természeti gondolkodás foglalkoztatja leginkább, rengeteget olvas erről”. Azt viszont biztosan nem olvasta, hogy
az általa beharangozott természet ünnepe már 16 éve létezik Franciaországban,
a következő hivatalos, egyhetes ünnepségsorozatra május 18-22 között kerül sor. A teljes baloldali úgynevezett fősodrású média figyelmen kívül hagyta ezt a kapitális tévedést: Macron évente meg akar ünnepelni valamit, amit már 16 éve ünnepelnek Franciaországban. Ráadásul Macron a zöldszavazatok érdekében egyszerűen „népszavazásnak” minősítette a vasárnapi második fordulót, mondván, hogy aki rá szavaz, „az a zöld és ökológiai szempontból világvezető Franciaországra” szavaz. Ismét egy macroni nagyotmondás. Az „Ökológia átmenet minisztériumának” elemzése szerint ugyanis Macron akár Mélenchon, akár Jadot ökológiai programját vesszük alapul, komoly lemaradásban van a francia klímavállalásokhoz képest már most is, azaz alig tett valami kézzelfoghatót 5 éves elnöksége alatt ebben a számára fontos ügyben. Marseille-ben Macron azzal vádolta meg Marine Le Pent, hogy „klímaszkeptikus”, ami nem igaz, és amit Marine Le Pen egy rádiós interjúban kategorikusan visszautasított azzal, hogy a Nemzeti Tömörülés pontosan kidolgozott környezetvédelmi programmal rendelkezik.
A muszlim-ügy
A két forduló közötti tematika egyik fontos kérdése a muszlim kendő viselete volt, ezzel kapcsolatban már a televíziós vita során is összecsaptak a felek. Míg Marine Le Pen a franciák többségének véleményét alapul véve, a radikális iszlám elleni komplex intézkedéscsomag egyik elemeként betiltaná a muszlim kendő viselését a közterületeken (az Ifop közvéleménykutató szerint a franciák 60 %-a ugyanígy gondolja), Macron kifejezetten ez ellen van, sőt, szerinte a tiltás polgárháború kitöréséhez vezetne. Macron a muszlim kendő mellett foglalt állást a legnagyobb francia, döntő többségben muszlimok lakta városnegyedben is, a csak „iszlám gettóként” emlegetett Seine-Saint-Denis-ben, ahol április 21-én tartott kampányrendezvényt. Ebben a választókerületben az első fordulóban az iszlamisták által közkedvelt Mélenchon majdnem 50 %-al legyőzte az alig 20 %-ot elért Macront, és miután kiesett a versenyből, felszólította híveit, hogy ne szavazzanak Marine Le Penre. Marine Le Pen és stábja szerint Macron nem véletlenül ment Seine-Saint-Denis-be, ugyanis Macron kizárólag szavazatszerzés céljából állt ki a muszlim kendő viselése mellett, ellentmondva saját oktatási miniszterének, Jean-Michel Blanquer-nek, aki azon a véleményen volt korábban, hogy a „muszlim kendőnek semmi keresni valója nincs Franciaországban”. De még egy érdekes és megfontolandó aspektusból is reagál Le Pen Macron polgárháborús riogatására.
„Ez a (polgárháborús) kijelentés rendkívül sértő, de nem rám, hanem a muszlimokra nézve. Mert azt üzeni, hogy ha olyan törvényt hoznánk, amely betiltaná a kendőt, az zavargásokhoz vezetne. Ezt én nem hiszem el, bízom a muszlimokban”.
Macron, mint Jupiter
Tegyünk hozzá egy másik, szintén jellemző esetet ehhez, amely a már említett hírhedt párizsi külvárosban tartott Macron kampányeseményen történt. Váratlanul egy asszony fordult Macronhoz azzal az egyszerű kéréssel, hogy „ő csak azt szeretné, ha egy kicsivel több szerénységet mutatna Macron az emberekkel szemben és az ő szintjükre is leereszkedne olykor-olykor”. Ez az egyszerű választópolgár rátapintott a macronizmus lényegére. E rendszer középpontjában az arrogancia, a megvetés, a felsőbbrendűség, az átlagembereket, egyszerű vidéki embereket lekezelő, semmibe vevő, elefántcsonttoronyban élő „Vezető”, Emmanuel Macron áll, aki, ahogy nevezni szokás gúnyosan, „Jupiterként irányítja a világot”. (Pontosabban: ő nevezte így saját magát, még a 2017-es kampányban, hogy ilyen elnökre van szükség, egy Jupiterre.)
És mi lesz vasárnap? Brice Teinturier, az Ipsos igazgatója szerint 71.5-75.5 % közé teszi a részvételi arányt. A legutolsó kutatást az Elabe tette közzé, a baloldaltól nem túlságosan messze levő intézet szerint Macron fog nyerni, 54,5%-45,5% különbséggel.
Az utolsó, Arras-ban (Pas de Calais-Észak-Franciaország) tartott kampányrendezvényét követően Marine Le Pen az óceánparti Étaples városának piacán találkozott utoljára a választókkal, abban a kisvárosban, ahol az első fordulóban 36.91 %-al első helyen futott be a 33.63 %-ot elért Macron előtt. Talán üzenete is volt ennek a látogatásnak, Macron ugyanis a szomszédos, milliomosok által közkedvelt üdülőtelepülésen, Touquet-ben adja majd le szavazatát vasárnap.