„A komoly geostratégiai, gazdasági és civilizációs sorsfordulatokkal járó harmadik évezred hajnalán Franciaország egy viharokkal teli világban keresi a helyét. A francia emberek kétségek, lemondás, remény és illúziók között vergődnek; úgy érzik, hogy a történelem és a háborúkból örökölt régi rend darabokra hullik szét. Annyi év telt el kizárólag számviteli kérdésekkel foglalkozó kormányzással, hogy mostanra sürgősen meg kell találni a francia emberek, sőt, gyerekeik számára is azt a közös projektet, amely összekovácsolja őket abban, hogyan akarnak élni az elkövetkező évtizedekben.
Az elnökválasztás lehetőséget nyújt arra, hogy e projekt körvonalait felvázoljuk. A politikusok kezében levő ceruzát viszont a választók vezetik.
Felületesen nézve úgy tűnhet, hogy egy ötéves ciklusra történő választás csak erre az öt évre határozza meg Franciaország sorsát. Egy látnok viszont tisztában van azzal, hogy az állami politikák – a demográfiai folyamatok, az ipart érő hatások vagy az energetikai lehetőségek - valójában több évtizedre szóló kötelezettséget jelentenek az országnak.
Ezektől a nagy politikai törésvonalaktól függ a mi jövőnk, de az utánunk következő generációk sorsa is; ezek fogják megrajzolni Franciaország és a francia nép előtt álló évszázadot, azt, amit az életmódunk, az ország arculatának fenntartása, a nemzeti eszme életképessége vagy felhígulása, társadalmunk értékei, városi vagy vidéki tájaink minősége, a társadalmi kapcsolatok jellege, országunk gazdasági ereje és ezáltal politikai és kulturális befolyása jelentenek.
Egyáltalán nem túlzás tehát azt állítani, hogy ennyi elvesztegetett ötéves elnökségi ciklus, ennyi évek óta tartó hanyatláskezelés, egy helyben járás után, ez az elnökválasztás arról szól, hogy milyen társadalmat, sőt milyen civilizációt akarunk."
Marine Le Pen szerint „a generációk hosszú láncolatában eddig ritkán fordult elő, hogy a franciáknak közös sorsukról egyetlen nap alatt kellett volna dönteniük", de most erről van szó:
„választaniuk kell a Marine Le Pen által védelembe vett szeretet és oltalom ezredéves világát képező Nemzet és Macron posztnacionális víziója között, aki a szabályok beprogramozott lebontásával a csak kevesek számára előnyös globalizáció örvényének szolgáltatja ki az egyént. A választópolgárok nagy, kollektív bölcsességükben azt akarták, hogy ez a világ összes demokráciájában folyamatban levő vita legyen a második forduló kérdése" - mondja a Nemzeti Tömörülés elnöke, azaz ez a vasárnapi választások tétje.
„A nemzeti projekt, amelyet az országnak ajánlunk, olyan hármasságon alapul, amely a múlt iránti végtelen tiszteletről, a jelen iránti mély aggodalomról és a jövő iránti szenvedélyről tanúskodik, a védelem, a jövőkép és a továbbadás fogalmai mentén. Most sürgősen rendet kell tenni Franciaországban annak érdekében, hogy külföldön visszanyerjük a békét, hazánkban pedig a nyugalmat. Az általunk óhajtott oltalmazó Franciaország egy erőforrásaiban, tekintélyében és küldetésében is szilárd államra épül. Egy megerősített hadsereggel és diplomáciával hazánk visszanyeri azokat az eszközöket, amelyek a nemzetvédelemhez, létfontosságú érdekeinek megőrzéséhez, Franciaország nemzetközi befolyásához szükségesek, egy olyan Franciaországhoz vezetnek, amelynek az az elhívása, hogy ismét a béke szolgálatában álló, befolyásos világhatalom legyen."
A külpolitikai feladatvállalást követően Marine Le Pen alapvetően a belpolitikát érintő kérdésekre fókuszál:
„Hazai szinten a megerősített büntetőpolitika következtében helyreáll a biztonságosabb társadalom és a köznyugalom, amely eltűnőben van a mindenütt elharapódzó, járványszerűen terjedő és növekedő erőszak következtében. Az emberek testi épsége elleni, mára mindennapossá vált támadásokat erkölcsi súlyuknak megfelelő módon kell elítélni. A közterület mindenki számára biztonságos hellyé válik újra. A másokat utcán zaklatók a büntetőjogi szankciókon és a szexuális bűnözők nyilvántartásba vételén keresztül megtanulják tisztelni a nőket. Véget ér az is, hogy az otthonok olyan betörések célpontjai legyenek, amelyeket az anyagi károkon túl, jogosan, az intimitásuk ellen elkövetett erőszakként élnek meg az áldozatok. A vagyont és a jogokat gyors, határozott, igazságos, és végre az áldozatok sorsával valóban törődő igazságszolgáltatási rendszer fogja megvédeni.
A jelenleg elszakított városrészek ezreit fogja szisztematikusan visszaszerezni a köztársaság. Az ott élő több millió lakos, akik gyakran a törzsfőnökök vagy az iszlám ideológia törvényei alatt élnek, megszabadulnak ettől a törvénytelen és méltatlan igától.
Az egész világ azt hiszi, hogy Európa még mindig gazdag, de a rá nehezedő migrációs nyomással szemben szigorú ellenőrzés alá kell vonni a migrációs hullámokat.
Az állam ismét stratégává válik, és újra a helyére kerül: az emberek szabadságát és a nyugodt élet feltételeit nem tolakodó módon vagy pazarlóan kell biztosítania. A szükségtelen eljárásoktól és korlátozásoktól mentesített, megújuló közszféra minőségi szolgáltatásokat nyújt majd felhasználóinak. A vállalkozások számára a partneri viszonyban levő állam kedvező gazdasági környezetet, jogbiztonságot, társadalmi békét és a francia vállalkozások érdekeit szem előtt tartó, támogató hátteret biztosít majd.
Az iskola, „ez a sérthetetlen és szent menedék, ahová többé nem hatolnak be az emberi viszályok" [1], ismét a tudás és az érdem helye lesz, amely a társadalmi felemelkedés és az asszimiláció mozgatórugója, a nélkülözhetetlen polgári lelkiismeret és Franciaország szeretetének olvasztótégelye.
Lapozzon! A cikk a következő oldalon folytatódik.