A regionális tervezést meg kell fosztani a piac láthatatlan kezétől, feladatait egy erre a célra létrehozott minisztérium fennhatóságába kell utalni azzal a prioritással, hogy a hosszú ideje elhanyagolt vidék javára állítsa helyre a területi igazságosságot. A vállalkozásoknak nyújtott széles körű adókedvezmények, vagy orvosoknak vidékre telepítése, továbbá a közlekedési vagy a digitális infrastruktúra fejlesztése mind-mind ösztönözni fogják a „demetropolizáció" [2] mozgalmát. A vidék újjáélesztése a mezőgazdasági árak támogatásán, a kiválósági központok és a helyi feldolgozóipar létrehozásán alapul majd egy olyan lokalista politika keretében, amelynek a helyi termelés és fogyasztás a célja, és nem a gazdáinkat és szuverenitásunkat veszélyeztető és gyengítő gazdasági globalizáció.
A megnövekedett vásárlóerővel rendelkező családok letelepedése vidéken dinamizálni fogja a közepes méretű városok és falvak kereskedelmi aktivitását. Ezek a jó célt szolgáló lépések lehetővé teszik üzletek, iskolák, orvosok, kórházak és alsóbbrendű útvonalak újbóli kiépítését.
Az ingatlanokhoz való hozzájutást szolgáló felújítási támogatásnak köszönhetően újjáéled a vidéki ingatlanörökség intézménye, amelyet most a pusztulás veszélye fenyeget.
Vendée [3] mintájára, ahol a kis- és középvállalkozások harmonikusan oszlanak el a megyében és szélesebb körben elterjedt a távmunka, a vidéki Franciaország új életre kel, és egy kiegyensúlyozott, sugárzó arculatot mutat, ahol mindenki élvezheti az életminőség feltételéül szolgáló terek, a természet és a friss levegő előnyeit. A vidéki élet nyugalmával és ritmusával az erre vágyó franciák élvezhetik az időt, a helyet, a napokat és az emberekkel való együttlét felbecsülhetetlen kiváltságait.
Ami a városokat illeti, a népsűrűségük ritkulni fog, ugyanis az ingatlanárak csökkenése lehetővé teszi a városlakók számára, hogy tágasabb és olcsóbb lakásokhoz jussanak. A városi forgalom zökkenőmentesebb lesz, és a tömegközlekedés jelenlegi zsúfoltsága is jelentősen javul.
A nagy településeket arra ösztönözzük, hogy a rendelkezésre álló földterületek szisztematikus zöldfelületekkel történő beépítésével valósítsák meg a „kertvárosok" koncepcióját.
A felszabadult városi Franciaország így újra élettel teli városrészeket fedezhet fel, falvakat a városban – és mindezt mindenféle tilalom és zöld kényszer nélkül.
Jövőkép hiányában a jövő csak improvizatív lehet, ezért a jövőképet a stratégiai állam kezdeményezte nagy ipari, energetikai, tudományos, demográfiai vagy oktatásra vonatkozó döntések határozzák majd meg. Ahogy a 19. században az ipari forradalom idején, így Franciaország a harmadik digitális, technológiai és ökológiai évezredbe is a kutatók, feltalálók és mérnökök szellemi és kreatív erejével, valamint a technikusok, kézművesek és munkások know-how-jával és szakmai kiválóságával lép be. Semmi sem akadályozza meg őket ebben a fantasztikus közös kalandban.
Ez a forradalom, akárcsak az, amely a tudásalapú társadalomba vezet bennünket, fiataljaink kimeríthetetlen és pótolhatatlan energiájára támaszkodik majd, egy olyan fiatalság energiájára, amelyet megfelelő eszközökkel, nevezetesen adóügyi és szakmai ösztönzőkkel fogunk lebeszélni a szinte programozott elvándorlásról. Azért, hogy ez a fiatalság vágyat érezzen ahhoz, hogy az országban maradjon; vágyat, hogy energiáját, lelkesedését, innovációs képességét és természetes felfedezési kedvét az országnak adja, hogy megtalálja a vállalkozás bátorságát, az önmagát felülmúló szenvedélyt, a siker örömét, és mindenekelőtt a jövő ízét.
A Nemzet ökoszisztémája nyújtja a legnagyobb védelmet a népek, a polgárok és a vállalatok részére."
Nukleáris erőműveink újraindítása és az innovatív energiákba, például a szén-dioxid-mentes hidrogénbe történő masszív beruházás eltünteti a tájainkat és partjainkat elcsúfító, költséges és ormótlan szélturbinákat.
Az ipari, technológiai és tudományos termelési kapacitások megerősítésével Franciaország így megteremti gazdasági és ezáltal politikai függetlenségét.
A ma annyi támadásnak kitett nemzeti gondolat ismét reflektorfénybe kerül. A Nemzet ökoszisztémája nyújtja a legnagyobb védelmet a népek, a polgárok és a vállalatok részére. A nemzeti közösséghez tartozás szelleme visszaállítja a természetes és testvéri szolidaritást az anyaország, a tengerentúli területek és az egész világ francia népei között. Minden francia úgy fogja érezni, hogy nemcsak testvére, hanem örököse és egyben örökhagyója is a másiknak.
Természetesen az összes francia közös projektje az lesz, hogy a megörökölt és csodálatos anyagi és szellemi hagyatékot még szebbé, gazdagabbá és élhetőbbé tegye.
A célom egyértelmű: biztosítani szeretném, hogy minden francia elmondhassa magáról, hogy büszke arra az országra, amelyet holnap a gyermekeire hagy.