1943. június 4-én támadásra három repülőgép-hordozóról készültek támadásra az amerikai zuhanóbombázók. A midwayi csata legforróbb napján Wade McClusky korvettkapitány, az Enterprise repülőcsoport parancsnoka is a gépéhez indult, amikor
bebotorkált az eligazító helyiségbe a fedélzeti lövésze és jelentette, hogy épp most törte el a szemüvegét.
McClusky a 6. bombázószázadhoz rohant és azt kérte:
Adjanak kölcsön egy tartalékot, egy lövészt, vagy szakácsot, mindegy, csak adjanak valakit.
Nemsokára megjelent a korvettkapitány gépénél egy Walter Chochalousek nevű fiatalember, aki közölte, hogy ő csak egy rádiós, a kiképzőiskolán kívül nem lőtt géppuskával és amúgy soha nem vett részt bevetésen.
McClusky-nak nem volt ideje bosszankodni, mert vezetnie kellett a támadást. Chochalousek beugrott a zuhanóbombázóba, a korvettkapitány SBD-je felszállt, és miután a támadó hullám gépei köré rendeződtek, elrepültek a japán flotta felé.
A támadás sikeres volt, a Kaga, az Akagi és a Soryu japán anyahajókat több bomba érte. Az amerikai gépek az óceán felszíne felett repültek hazafelé, amikor rájuk támadtak a japán vadászgépek. A japánok dühödten üldözték az amerikaiakat, akik igyekeztek minél messzebb kerülni a lángoló hajóktól. A Zerók tüzét az amerikai lövészek viszonozták.
McClusky gépét két japán Zero támadta,
felváltva lőttek rá, de akárhányszor túl közel kerültek, McClusky, aki vadászpilótának indult a flottánál, szembefordult velük. Egyszer azonban lövések tépték fel mellette a pilótafülkét és az ő vállát is eltalálták. Már azt hitte, hogy mindennek vége, amikor hosszú szünet után megszólalt Chochalousek géppuskája és az egyik japán vadász a tengerbe zuhant.
Az élete első bevetésén harcoló Chochalousek nagyon büszke volt a pontos lövésre. Már-már veteránnak érezte magát, aki képes az egész japán vadászerőt visszaverni. Ekkor fedezte fel, hogy az ikergéppuskájának két csöve egymástól 24 centire van egymástól. Ahogy nézte a fegyvert, egy gondolat bevette magát a fejébe:
Ha úgyis elég nagy a távolság a két cső között, akár a két cső közé vehetné a függőleges vezérsíkot és lőhetne annak mindkét oldalán is.
Ki is próbálta a nagyszerű újítást. A gépet iszonyú csattanások rázták meg. McClusky a sebesült válla okozta fájdalom ellenére hátrafordult, és rémülten nézte a cafatokra lőtt oldalkormányt. Azt hitte, a semmiből előkerült egy újabb japán Zero és az lőtt rájuk.
Szerencsére a függőleges vezérsíkból elég sok megmaradt ahhoz, hogy eljussanak az Enterprise-ig. Chochalousek többet nem kísérletezett ezzel a célzással. Később ő is megkapta a Kiváló Repülő Érdemkeresztet a midwayi csatában nyújtott teljesítményéért.
Nyikolaj Batyuk 284. szibériai lövészhadosztálya 1942 őszén érkezett meg Sztálingrádba, és hamar a város védelmét irányító Csujkov altábornagy kedvenc egysége lett. A hadosztály részt vett a Mamajev Kurgánért folytatott véres harcokban és egészen januárig kitartott, amikor felváltották friss egységek.
A hadosztály az öldöklő küzdelem közepette egy miniháború szemtanúja is lett, méghozzá a Vörös Hadseregben a katonáknak járó vodkaadag miatt.
Ivan Bezgyitkó tüzér főhadnagy, akit Rettegett Iván néven ismert mindenki, szerette a vodkát. Olyannyira, hogy
nem jelentette a saját aknavetős századának veszteségeit, hogy megkapja a halottak és sebesültek vodkáját is.
Csakhogy egy Maligin őrnagy nevű, született bürokrata ellátótisztnek feltűnt, hogy ez a bizonyos század nulla veszteséggel harcol a második világháború legbrutálisabb csatájában. Nyomozni kezdett, és kiderítette, hogy a század épp akkora veszteségeket szenved, mint bármelyik másik harcoló alakulat, csak ezt elfelejti hivatalosan jelenteni az ellátóknak, a hadtáposoknak.
Maligin igaza tudatában odatelefonált az aknavetősökhöz, számon kérte Bezgyitkón a veszteségek letagadását, és
kijelentette, hogy aznaptól fogva az alakulat egyáltalán nem kap vodkát.
Bezgyitkó ezt válaszolta:
Ha nem kapom meg, maga kapja meg a magáét.
Az őrnagy letette a telefont, feljelentette a főhadnagyot és valóban törölte a vodkaellátást. Amikor ez a hír eljutott az aknavetősökhöz, Bezgyitkó nem teketóriázott. Lediktált néhány koordinátát a tüzéreknek és
nemsokára három lövedék csapódott be abba a Volga-parti raktárba, amely Maligin parancsnoksága alatt állt,
és ahol a kiszállításra váró vodkát őrizték. Az őrnagy kibotorkált a romok közül, döbbenten nézte a füstölgő gerendákat, a szétlőtt üvegekből patakokban folyó vodkát, és azt mondta:
Ezért hadbíróság elé állíttatom ezt az őrültet.
Azonnal fel is hívta a parancsnokságot és üvöltve részletezte a felettesének, mit követett el Bezgyitkó. A tiráda végén nyugodt hangon megszólalt a tüzérek főnöke:
Legközelebb küldjön neki vodkát. Most kapta meg a Szovjetunió hőse kitüntetést. Szóval, ha kér valamit, nincs akadékoskodás, világos?
A történet körbejárt a lövészárkokban és mosolyt csalt az embertelen harcban megfásult katonák arcára. Bezgyitkónak pedig soha többet nem kellett külön kérnie a vodkaadagot.
Kevesen tudják, hogy Brazília a szövetségesek oldalán részt vett a második világháborúban, sőt, a Brazil Expedíciós Haderő 26 ezer katonával vette ki a részét az olaszországi szárazföldi harcokból is. A brazil flotta az óceánokon nyújtott segítséget az amerikai és angol haditengerészeteknek.
A Bahia nevű cirkáló az Atlanti-óceánon teljesített szolgálatot, egy olyan útvonalon, amelyet rendszeresen használtak a szövetségesek szállítórepülői. A Bahiának az volt a feladata, hogy egy katasztrófa esetén kimentse a túlélőket a tengerből.
1945-ben, a nyugodt egyenlítői vizeken hajózva a kapitány légvédelmi gyakorlatot rendelt el. A lövészek a parancsnak megfelelően 20 mm-es légvédelmi gépágyúkkal lőttek egy sárkányra, amelyet a cirkáló vontatott. Az egyiküknek sikerült is lelőnie a sárkányt, de tüzelés közben nem volt elég figyelmes és eltalálta a saját hajóját is.
Ráadásul a legrosszabb helyen. A gépágyú lövedéke felrobbantott egy, a taton elhelyezett vízibombát, mire az felrobbantotta az összes többi vízibombát is, amit egy esetleges tengeralattjáró elleni támadáshoz odakészítettek. Az iszonyú erejű detonáció a levegőbe repítette az egész hajót.