Soha ilyen drámai hangon nem beszéltek még Franciaországban a rájuk váró rezsitragédiáról

The construction site of the concrete foundations of Fecamp offshore farm's future wind turbines is pictured in Le Havre on February 11, 2022. - The future Fecamp offshore wind farm, made up of 71 wind turbines located more than 13 km off the coast, will be the first in Normandy. (Photo by Sameer Al-DOUMY / AFP)

A címünk messze nem túlzott: Franciaországban eddig ilyen, katasztrófát előre vetítő, drámai hangon nem beszéltek, nem írtak még az energiaválságról. És most nem is akárki szólalt meg: Fabien Bouglé, az egyik legismertebb francia energia-szakértő. Szó szerint ezt mondta a Le Figarónak: "igen, elfogy majd a gáz és az áram, a rezsiárak pedig robbanásszerűen az egekbe szöknek." Ismét, hiszen Franciaországban három hónap alatt (negyedéves számlák vannak) közel kétszeresére nőttek a rezsik. Bouglé bírálja Macron hibás energiapolitikáját, gyengeségét, amiért a szélsőbaloldali zöld pártnak engedelmeskedve atomerőművet zárt be, és ami miatt energiakatasztrófa vár Franciaországra - és bírálja Brüsszelt is.

„A 2021-es COVID-válság utáni ipari fellendülés a német szélturbinák termelésének visszaesésével egy időben következett be (2021-ben 14%-os volt a csökkenés). Ez a helyzet arra kényszerítette Németországot, hogy erősen növelje villamosenergia-termelését gáz- vagy széntüzelésű erőműveivel, ami e fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet robbanásszerű növekedéséhez vezetett. A probléma az, hogy az európai villamosenergia-piac az áramtermelés legdrágább formájához, a gáztüzelésű erőművekhez igazodik. Ahogy a gáztüzelésű erőművek spot-ára (ez az energiáért adott pillanatban fizetendő áram árát jelenti) éppen most drágult borzalmasan, ez a villamos energia minden formájára - beleértve az atomenergiát is - hatással volt, ami a villamos energia árának példátlan mértékű inflációjához vezetett egész Európában. Az ukrajnai háború is hozzáadódott az egyenlethez, de nem volt meghatározó tényező a kezdeti gázhiány és az emelkedő villanyszámlák kialakulásában. Inkább a komplexitás egyik eleme volt” - folytatja elemzését Fabien Bouglé.

A Fecamp tengeri park szélturbináinak betonalapjait építik Le Havre-ban 2022. február 11-én. A Fecamp tengeri szélerőműpark, 71 szélturbinából áll, a partoktól több mint 13 km-re helyezkedik el Forrás: AFP/Sameer Al-Doumy

Bouglé szerint a francia hőtermelő kapacitás hosszú távon nem csökken észrevehetően, de annyi biztos, hogy az ország 2022-ben még inkább függő helyzetbe kerül a fosszilis erőművektől. „Az RTE 2021-es mérlegében szereplő adatok szerint a fosszilis tüzelésű energiatermelés Franciaországban 2021-ben is 8%-os maradt, növekedést mutatva 2020-hoz képest, miután a széntüzelésű energiatermelés megduplázódott. Ennek megfelelően, miközben 7%-kal több szélenergia-forrást telepítettünk, egyidejűleg az általa beépített teljesítmény növekedését figyelembe véve valójában 7%-os csökkenést tapasztaltunk a szélturbinákból származó villamosenergia-termelésben” - vonja le a következtetést Bouglé és illeti ezáltal súlyos kritikával az értelmetlen szélerőmű-telepítéseket.

„Ebben az értelemben a megújuló energiaforrások fejlesztése Franciaországban értelmetlen, különösen az óriási energiakereslet mellett. A szélturbinák és a napelemek fejlődése ellenére sem függünk kevésbé a fosszilis tüzelőanyagoktól. Minél több szélturbinát telepítenek, annál több gáz- vagy fosszilis tüzelésű erőműre van szükség ezek kiegészítésére.

Ezért teljes illúzió azt hinni, hogy az időszakosan megújuló energiák fejlesztésével csökkenteni lehet a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket. Az olyan gáz- és olajtársaságok, mint az Engie és a TotalEnergie, tömegesen fektetnek be az időszakosan megújuló energiaforrásokba, de ennek valójában az a célja, hogy hosszú távon szilárdítsák meg a fosszilis tüzelőanyagok piacát. Ezért teljes hazugság azt állítani, hogy a szélturbinák telepítésének felgyorsításával kompenzálni lehet az orosz gázszállítások megszűnését.”

Ami Franciaország energiaellátását illeti, Bouglé úgy látja, hogy Franciaország 2021-ben önellátó volt, sőt, még 43 terawattóra exportegyenleggel is rendelkezett (ami az export és az Európába irányuló import közötti különbségből adódik). „Mostanra viszont 10 terawattórát importálunk Németországból és Belgiumból, míg 2019-ig exportegyenlegünk volt ezekkel az országokkal szemben”, ami egyértelmű visszaesést jelent. Ez azt jelenti, hogy a fessenheimi atomerőmű bezárása - amely szomszédainkat (Németország) karbonsemleges villamos energiával látta el - hozzájárult ahhoz, hogy függővé váljunk Németországtól, és különösen annak széntüzelésű villamos energiájától.

(Jegyezzük meg: A francia-német határ mentén, Svájctól alig 40 kilométerre, Elzászban a Rajna partján található atomerőmű bezárását még François Hollande, a mára gyakorlatilag eltűnt francia szocialista párt utolsó, bukott köztársasági elnöke rendelte el a francia zöld párt, a szélsőbaloldali EELV nyomására, mert a zöldek csak úgy voltak hajlandók támogatni a szocialista koalíciós kormányzást, ha az vállalja a nukleáris energia kivezetését. Végül aztán Hollande egykori gazdasági minisztere, az azóta már második elnöki ciklusát töltő Emmanuel Macron záratta be véglegesen 2020-ban az atomerőművet. Mindketten a szélsőségesen atomenergia-ellenes, zöld párti szavazók kegyeit keresték, és meghajoltak többek között német zöld párti militánsok akaratának ezzel az egyébként a szakértők szerint rossz döntéssel, ugyanis az erőmű minden környezetvédelmi normának megfelelt. Ráadásul, miközben francia oldalon bezártak egy karbonsemleges energiaforrásnak tekintendő atomerőművet, az így kiesett energiát német szénenergiával kellett visszapótolni, ami képtelen irracionalitás. Az atomerőmű bezárása illeszkedett Macronnak szintén a zöld pártiaknak kedvező energiatervéhez, amelynek értelmében az atomenergiát ki kell vezetni, és ennek első lépéseként 2035-re 50%-ra kell csökkenteni Franciaország atomenergia-függőségét a jelenlegi 75%-ról.)

„Franciaország kettős vesztes”, mondja Bouglé, „mert miközben gyengíti elektromos szuverenitását, a villamos energia spot-árának robbanásszerű növekedésével növelni kényszerül energiaimportját, és ezzel hozzájárul a kereskedelmi mérleg hiányához. Franciaország vesztes/vesztes helyzetbe került, és ehhez nagyban hozzájárult az említett elzászi atomerőmű bezárása. Attól tartok, hogy 2022-ben olyan magas importfüggésbe kerülünk, amire Franciaországban nem volt példa 1974 óta, amikor is Franciaország úgy döntött, hogy az energia területén átáll az atomenergiára, és 200 atomreaktor építését kezdték meg.

(Egyébként a Paksi Atomerőmű évente mintegy 14 terrawattóra villamos energiát termel, összehasonlításképpen Franciaország 10 terrawattóra energia-importszükségletéhez.)

Légi felvételen a kelet-franciaországi Fessenheim atomerőmű Forrás: AFP/Sebastien Bozon

„Az európai villamosenergia-piac tehát európai szolidaritást teremt az olyan országok kárára, mint Franciaország, amelynek energiaszámlája annak ellenére robbanásszerűen megugrik, hogy rendszere az egyik legolcsóbb Európában” - vonja le a következtetést Fabien Bouglé.

Az ún. európai energia-szolidaritás kapcsán Bouglé megjegyezte, hogy „ma a villamosenergia-hálózatok európai összekapcsolásának és az európai villamosenergia-piac kialakulásának a korszakát éljük. Ennek megfelelően a németországi villamosenergia-árak emelkedése tükröződik a franciaországi villamosenergia-árakban is. Amint láttuk, a „gázsokk” hozzájárult ahhoz, hogy Európában minden országban megemelkedett a villamosenergia-számla, pedig Franciaországban, az atomerőműveinknek köszönhetően, a villamosenergia-költségek sokkal alacsonyabbak, mint máshol.

Az európai villamosenergia-piac tehát európai szolidaritást teremt az olyan országok kárára, mint Franciaország, amelynek energiaszámlája annak ellenére robbanásszerűen megugrik, hogy rendszere az egyik legolcsóbb Európában. Ez egy szörnyű paradoxon Franciaország számára, hiszen saját modellje európai szomszédainak, különösen Németországnak kedvez. Úgy is lehetne mondani, hogy Németország nagyon lelkes amiatt, hogy a franciák villanyszámlája megnövekedett, mert ez egyet jelent a francia vállalatok versenyképességének csökkenésével. A német energiakutatásra fókuszáló „Agoraenergiwende” nevű think tank egy belső dokumentumban néhány évvel ezelőtt már megjósolta, hogy a francia atomenergia csökkenése biztosítani fogja a német szénerőművek versenyképességét. Nos, elérkeztünk ide” - teszi hozzá a francia energia-szakértő.

Nagyfeszültségű vezeték, Toulouse, Franciaország Forrás: NurPhoto via AFP/Alain Pitton/NurPhoto/Alain Pitton

„Ami pedig a tágabb értelemben vett európai piacot illeti”, folytatja Bouglé, „Portugália és Spanyolország nemrégiben úgy döntött, hogy kilép az európai villamosenergia-piacról, döntésüket az Európai Bizottság jóváhagyta. Ez a döntés rögtön hozzájárult a piaci ár csökkenéséhez ezekben az országokban, amint látható tehát, a szolidaritásnak vannak határai, egész pontosan Franciaország és a franciák ennek az európai szolidaritásnak és piacnak az áldozatai, amely hozzájárul saját rezsijük növekedéséhez. Franciaország, amely nem csak az üvegházhatású gázok kibocsátása és az alacsony villanyszámla tekintetében volt példamutatóan korszerű, naiv módon bezárta magát egy európai föderalizmusba, ami valószínűleg sokba fog kerülni neki. Ez a rendszer nem lesz képes kitartani, és valószínű, hogy az elkövetkező hónapokban vagy években az európai villamosenergia-rendszer összeomlását fogjuk látni” - vetíti előre a neves francia energia-szakértő, Fabien Bouglé.

Az európai föderalizmussal természetesen Brüsszel hibás energiapolitikájára utalt.