Megbüntették a helikopterpilótát, mert megmentett több tucat katonát

Szovjet katonák figyelőállásban

1988 január elején 39 szovjet ejtőernyős foglalta el a 3234. számú hegyet Afganisztánban, az utolsó nagy szovjet hadművelet keretében, hogy a kulcsfontosságú Khoszt városhoz vezető utat megnyithassák az utánpótlást szállító teherautó-konvojok előtt. A 9. századot 200-250 afgán gerilla és állítólag ugyanennyi pakisztáni katona támadta meg, több irányból. Két napig tartott az ütközet, amelyben 1500 gránát és rakéta találta el a szovjet megfigyelőpontot. Az őket felmentő csapat akkor érkezett meg, amikor a katonáknak már csak 10-15 lőszerük maradt fejenként. Az afgán támadók kb. 200 fő elvesztése után visszavonultak. A szovjetek 6 katonát vesztettek, de a túlélők mindegyike megsebesült. Az egység minden tagjának odaítélték a Vörös Csillag Érdemrendet vagy a Vörös Zászló Érdemrendet. Két katona posztumusz megkapta a legmagasabb szovjet elismerést, a Szovjetunió Hőse címet.

A Szovjetunió elismeri a vereséget

Khoszt helyőrsége 1981 óta folyamatos ostrom alatt állt, a városba csak légihídon keresztül lehetett bejuttatni az utánpótlást. A Kabultól 230 kilométerre délkeletre levő város a térség központja volt, közel a pakisztáni határhoz. Ha a gerillák elfoglalják, tartani lehetett attól, hogy itt kiáltják ki a „Szabad Afganisztán" államát, és ezzel óriási katonai és politikai vereséget mérnek az afgán kommunista kormányra.

Khosztot tehát mindenáron fel kellett menteni.

Afgán gerillák megfigyelőpontja a hegyekben Forrás: Steve McCurry, NATO Association

A város ellátását a Gardezből vezető úton lehetett a leginkább biztosítani,

a mudzsahed csoportok azonban lezárták ennek a 100 kilométeres útnak a legnagyobb részét.

A szovjetek 1985-86-ban sikeresen elfoglalták a gerillák barlangjait a közeli Zhavarban, ahol a készleteiket őrizték, de a győzelem után visszavonultak, és az afgán kormányerőkre bízták a térség védelmét.

Khoszt lakói üdvözlik a szovjet katonákat 1986-ban Forrás: Meduza

Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1986 februárjában bejelentette, hogy a Szovjetunió a csapatai kivonását tervezi Afganisztánból,

de nem sokkal később Khoszt végveszélybe került. A gerillák visszaszivárogtak, visszafoglalták a zhavari barlangokat, szorosabbra vonták az ostromgyűrűt a város körül, ezért a 15 ezer lakos és az afgán helyőrség már éhezett. A szovjeteknek újra be keleltt avatkozniuk, pedig már a kivonulásra készültek.

A Magisztrál-hadművelet, az utolsó nagy szovjet támadás

Borisz Gromov tábornok, a 40. hadsereg parancsnoka kapta a feladatot, hogy szabadítsa fel az utat. A hadművelethez 24 ezer katonát tudott összegyűjteni, ami egy nyílt ütközetben, egy síkságon hatalmas erő, de a járhatatlan vidéken, a kopár hegyekben, ahol minden várost, falut és bunkert nagy erőkkel kellett védeni, már nem olyan sok.

A szovjet különleges erők, a Szpecnaz katonái egy Mi-24 helikopter előtt, az 1980-as évek mésodik felében, Afganisztánban Forrás: AR15

A hadművelet ennek ellenére jól indult. November 28-án, miután kudarcba fulladtak a tárgyalások a helyi törzsi vezetőkkel és Dzsalaludín Hakkanival, a CIA egyik legfontosabb partnerével, a tálib mozgalom későbbi megalapítójával, a szovjetek megtévesztő támadást indítottak az egyik fontos szoros ellen.

20 bábut dobtak le ejtőernyővel, mintha egy nagyobb szabású akció készítenének elő.

A mudzsahed légvédelem álcázott pontokról tüzet nyitott a bábukra, amelyeket ejtőernyősöknek hittek. A szovjet felderítőgépek csak erre vártak, és megadták a tüzérségnek a szükséges koordinátákat. A hagyományosan erős szovjet tüzérség négy órán keresztül lőtte a gerillákat, és megsemmisítette őket.

Szovjet üzemanyagszállító teherautók egy tank felügyelete mellett az afgán hegyekben Forrás: Military Images

Nem sokkal később egy másik fontos szorost is sikerült megnyitni. Itt bukkantak rá a gerillák legnagyobb táborára, a Szarani-bázisra. A szovjetek éjjel ágyúzták a tábort, aztán mesterséges füstfüggöny leple alatt megrohamozták a hegyeket, köztük a 3234-es magaslatot is.

A harc heves volt, a szovjetek 10 méterről dobták a kézigránátokat a mudzsahed állásokra, miközben a gránátok repeszeinek hatósugara 20 méter volt, vagyis önmagukat is veszélyeztették.

A harcban a parancsnok is megsebesült, ezért Igor Pecsorszkij százados, a 345. önálló ejtőernyős ezred 3. zászlóaljának helyettese átmenetileg átvette a parancsnokságot. Így írta le a gerillák fontos bázisát:

Nagyon jól védett volt ez a tábor. Hat-hét fegyverrendszert használtak a védelemre. Egyszerre lőttek a repülőgépeinkre szovjet Sztrela és angol Blowpipe légvédelmi rakétákkal. Sok nehézgéppuskájuk volt. A tüzelési pontokhoz alagutak és árkok vezettek, ezekben szállították a lőszert, vagy mozogtak a fegyveresek. Az egész térség tele volt barlangokkal, amelyek raktárnak vagy bunkernek használtak.

A gerillák elhagyott fegyverei Forrás: War History Online

A szovjetek az elhagyott táborban leszakadt testrészeket, megsemmisült és sértetlen fegyvereket és illetve felszerelést találtak. Egyebek mellett volt ott két szovjet gyártmányú tank, aknavetők, géppuskák, páncéltörő rakéták és rengeteg gépkarabély. Szintén több tucat láda lőszert találtak, valamint csehszlovák, kínai, angol és amerikai aknákat. A barlangokban a gerillák felhalmoztak nyugat-német és amerikai hálózsákokat, katonai ruházatot és gázálarcokat is.

A térkép az egyes mudzsahed csoportok működési területeit mutatja a szovjet megszállás idején Forrás: Wikipedia

Franc Klincevics százados, az ezred Szpecprop-vezetője, aki a pszichológiai hadviselésért és helyi ügynökök beszervezéséért felelt, ezt írta a naplójában:

A dokumentumokat, iratokat, útleveleket átnéztem, és amit tudtam, magammal vittem, de olyan sok felszerelést találtunk, hogy azt nem tudtuk elszállítani, pedig szükségünk lett volna rá. Például a DSK-nehézgéppuskák csövét leszereltük, hogy felhasználjuk, de a fegyver többi részét kénytelenek voltunk felrobbantani.

A 3234-es magaslat megerősítése

A szovjetek 415 főre becsülték a térségben tevékenykedő gerillák számát, akik három rejtett bázison gyűltek össze.

A helyi ügynökök szerint a pakisztáni hadsereg Fekete gólyák nevű elitalakulata támogatta őket, akik helikopterrel érkeztek a térségbe.

A hivatalosan Különleges Szolgálatnak nevezett egység kitűnően képzett, motivált hivatásos katonákból áll, akikre a speciális küldetéséket bízzák.

Szovjet tábor Afganisztánban Forrás: Afghan Media Resource Center

A 345. önálló ejtőernyős ezred kapta feladatul a térség védelmét. Valerij Vosztrotyin alezredes, a parancsnok a központi Szarani-tábort tekintette a legfontosabb területnek. A környező magaslatokra, hegycsúcsokra, így a 3234-es magaslatra is tüzérségi megfigyelőket és előretolt repülésirányítókat küldött, akik egy-egy kisebb csapattal megerődített állást alakítottak ki.

Ezek az állások egymást ugyan nem támogathatták, de a központi területen elhelyezkedő szovjet tüzérség elvileg minden ilyen pont környékét be tudta lőni.

A védendő térség túl nagy volt az ezred számára, de a szovjetek abban reménykedtek, hogy a hegycsúcsokról irányított ágyútűz elegendő lesz.

Szovjet katona őrségben az afgán hegyekben Forrás: Wikimedia Commons

Eddig a pillanatig a szovjetek csak a mudzsahedek kis csoportijaival folytattak tűzpárbajt. Kivéve a központi Szarani-tábort, mert itt a gerillák nemsokára megkezdték az erősebb ellentámadást. Az 1. zászlóalj 2. százada nemsokára heves tüzet kapott, és

a parancsnokságot a zászlóalj sebészének, egy orvos főhadnagynak kellett átvennie, mert a században minden tiszt meghalt vagy megsebesült.

Ezek a támadások teljesen lekötötték az itteni két szovet zászlóaljat, akik ezért nem tudtak beavatkozni a hegyi harcokba.

A szovjetektől elfogott ágyúval készülnek lőni a mudzsahedek Forrás: All That is Interesting

A 3424-es hegyen az ejtőernyősök beásták magukat. Jobban mondva, nagy kövekből falakat építettek, mert a talaj fagyott volt. Ezekkel a kőfalakkal az volt a gond, hogy RPG-találat esetén leomlottak, és hogy a lövések több száz apró kőrepeszt zúdítottak a védőkre. A katonák keményen dolgoztak az állás megerősítésén, aztán

sokan közülük megírták a búcsúleveleiket és átadták a tiszteknek, hogy majd küldjék el a szeretteiknek.

A tüzérségi megfigyelők megpróbálták előzetesen belövetni a környező hegyoldalakat a lenti tüzérséggel, de az egymástól megkülönbözhetetlen tereppontok miatt a tüzérek eltévesztették a megadott helyeket. Ugyanez volt a mudzsahedek problémája is, akik térkép alapján lőtték a hegyet, és eleinte ők sem találtak. A muzulmán gerilláknak viszont az volt a szerencséjük, hogy a hegyes-völgyes környezetben a szovjetek hang alapján képtelenek voltak megtalálni az afgán aknavetőket, mert domborzat miatt a lövés hangja teljesen más irányból érkezett, majd a visszhang több irányból verődött vissza.

A 3234 sz. hegy Forrás: War History Online

A 3234-es hegyet a 9. század védte, Szergej Tkacsjov főhadnagy parancsnokságával. A védelem középpontját egy 12.7 mm-es NSZV nehézgéppuska, több 7,62 mm-es PKM géppuska és egy automatikus gránátvető jelentette. A katonák több mesterlövész puskát is kaptak, és néhány RPG-jük is volt.

Szovjet katonák egy hegyi megfigyelőponton Forrás: The Atlantic

Szilveszter éjjelén a Vaszilij Kozlov őrmester 3. szakasza váltotta az ott levőket a hegyen. Iván Babenkó tüzérségi megfigyelő főhadnagy és rádiósa is ekkor érkezett. Az 1. és a 2. szakasz kissé lejjebb, a helyoldalban helyezkedett el. Összesen 39-en voltak.

A 3234 sz. hegy védői pózolnak a kamerának Forrás: Wikimapia

Az időjárás romlott, a hó napokig esett. A katonák kártyázással töltötték az időt. Az új évi ünneplést az ezredparancsnok a hadművelet végéig elhalasztotta. Vodka helyett szilvalevet és süteményeket küldetett a hegy őrségének. Alkoholt a nagy magasság miatt sem ihattak, mert az befolyásolja a vérnyomást, és ebben a magasságban egy apró sérülést súlyos sebesüléssé is változtathat. A katonák téli élelmiszerrel jól el voltak látva, így csak a hideg jelentett gondot.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!