Megbüntették a helikopterpilótát, mert megmentett több tucat katonát

Szovjet katonák figyelőállásban

1988 január elején 39 szovjet ejtőernyős foglalta el a 3234. számú hegyet Afganisztánban, az utolsó nagy szovjet hadművelet keretében, hogy a kulcsfontosságú Khoszt városhoz vezető utat megnyithassák az utánpótlást szállító teherautó-konvojok előtt. A 9. századot 200-250 afgán gerilla és állítólag ugyanennyi pakisztáni katona támadta meg, több irányból. Két napig tartott az ütközet, amelyben 1500 gránát és rakéta találta el a szovjet megfigyelőpontot. Az őket felmentő csapat akkor érkezett meg, amikor a katonáknak már csak 10-15 lőszerük maradt fejenként. Az afgán támadók kb. 200 fő elvesztése után visszavonultak. A szovjetek 6 katonát vesztettek, de a túlélők mindegyike megsebesült. Az egység minden tagjának odaítélték a Vörös Csillag Érdemrendet vagy a Vörös Zászló Érdemrendet. Két katona posztumusz megkapta a legmagasabb szovjet elismerést, a Szovjetunió Hőse címet.

Megkezdődik a hegy ostroma

Január 7-én, az ortodox karácsony napjának reggelén váratlanul aknák és rakéták zúdultak a védőkre. 20 perc alatt 300 lövedék csapódott be a magaslaton.

Az első hősi halott Andrej Fedotov szakaszvezető volt, a tüzérségi rádiós. A halálos lövések tönkretették a rádióját is, így a szovjetek csak a kisebb hatótávolságú rádiókkal tudtak kommunikálni a lentiekkel, a tüzérséget közvetlenül már nem tudták elérni.

Afgán gerilla RPG-vel készül lőni Forrás: All That Is Interesting

15:30-kor az 1. szakasz védőkörletét 20 rakéta és több ágyúlövés érte három irányból. A parancsnok, Viktor Gagarin főhadnagy, akinek viccből Kozmonauta volt a kódneve, de semmi köze nem volt a híres űrhajóshoz, a századparancsokságon keresztül rakétatüzet kért a hegyoldalra. A szovjet rakétavetők elhallgattatták a mudzsahed tüzérséget. A támadó gerillák 200 méterre a hegycsúcstól visszavonultak.

Hátrasiklás nélküli löveggel tüzelnek a gerillák Forrás: Afghan Media Resource Center

16:10-kor újabb támadás indult a hegy védői ellen. Az afgánok két irányból rohamoztak, Allahu akbár kiáltásokkal, erős tűzfedezet mellett. A szovjet katonák utólag azt mondták, hogy

ekkor látták először a fekete egyenruhás ellenséges harcosokat, akiknek arany és vörös színű jelzés volt a karjaikon, és kézi rádióval irányították a támadást.

Ez a ruházatot a pakisztáni kommandósok viselték.

Afgán gerilla nehézgéppuskával lövi a szovjeteket Forrás: Afghan Media Resource Center

17:35-kor a Szergej Rozskov főhadnagy vezette 2. szakaszt érte támadás, majd a gerillák megtámadták Szmirnov főhadnagy felderítő szakaszát is, amely tartalékként lejjebb helyezkedett el. Mindkét támadást visszaverték, de rengeteg lőszer árán. A szovjetek kezdtek aggódni a muníció miatt.

Mudzsahed tüzérség akcióban Forrás: All That Is Interesting

19:10-kor a teljes századot minden irányból támadás érte. Az ejtőernyősök viszonozták a tüzet, de az ellenség egyre közeledett. Egyes pontokon már közelharcban, sőt, kézitusában kellett visszaverni a támadókat. Babenkó főhadnagy végül tüzérségi tüzet kért a saját állásaikra. Szerencséjük volt, a taracklövedékek kissé távolabb csapódtak be, épp a mudzsahedek közé, akiknek a vonala 10-15 méterre voltak a szovjetektől. A gerillák ismét visszavonultak.

Szovjet katonák figyelőállásban Forrás: All That Is Interesting

Az ejtőernyösök tudták, hogy még egy ilyen támadást nem verhetnek vissza. A katonáknak egy, maximum két tár lőszerük maradt, ezért a sorozatlövést megtiltották a tisztek. A kézigránátok mind elfogytak. A Szatari-tábor szovjet rádiósai lehallgattak egy pakisztáni rádióüzenetet, amelyben Pesavarból gratuláltak a gerilláknak a hegy elfoglalásához. Ott már úgy tudták, hogy a mudzsahedek győztek.

Megmenekülnek a védők

Besötétedett. A szanitécek mindkét oldalon megpróbálták ellátni a sebesülteket.

A csata közben a 9. század parancsnoka, Tkacsjov főhadnagy többször muníciót követelt az ezredparancsnokságtól rádión. Vosztrotyin ezredes a politikai helyettesére, Nyikolaj Szamuszjovra bízta egy felmentő csapat összeállítását. Mivel a legtöbb harcoló egységet valahol lekötötték a védelmi feladatok, ezt az alakulatot a maradék katonákból szedték össze. Mindössze két felderítőszakaszt lehetett harcképesnek nevezni,

a többiek szakácsok, konyhások, irodisták, rádiósok, sofőrök, szerelők és hadtápos beosztottak voltak.

Tudtuk, milyen kétségbeejtő helyzetben vannak a hegy védői. Egy lőszerrakasz 1120 lőszerrel tíz perc intenzív harcra elegendő. Ezekből kellett eljuttatnunk több tucatot a hegyre a bajtársainknak, hogy legyen esélyük kitartani,

írta erről Franc KIincevics százados.

Megindul egy szovjet konvoj Mi-24 helikopterek fedezete mellett Forrás: War History Online

Január 8-án éjjel 01.00-kor a szedett-vedett felmentő csapat elindult a hegycsúcs felé. Addig mentek a lövészpáncélosokkal, amíg csak a járművek haladni tudtak a keskeny utakon. Innentől gyalog kellett cipelni az utánpótlást.

Ahogy másztunk felfelé, hallottuk a lövöldözést és a mieink kiabálását a 9. század védőkörlete felől. Eszeveszett tempóban másztunk. Leszakadt a körmünk, több ember kificamította a bokáját a koromsötétben, de mint az őrült, úgy kapaszkodtunk felfelé. Egy katona, aki tíz-tizenöt kilót cipelt, megcsúszott és 30 métert repült. Egy tiszt szólongatta, de nem válaszolt. Senki nem élhet túl egy ilyen zuhanást. Már épp lemondtunk róla, amikor meghallottuk a káromkodását. Az istenfáját ennek a k.rva hegynek! Mindannyian megkönnyebbülve felnevettünk. A fickó csodával határos módon semmijét nem törte össze, és nemsokára utolért minket,

számolt be erről Klincevics a naplójában.

Szovjet katona lőszeres ládával, hevederrel és mesterlövész puskával Forrás: Reddit

A felmentő csapat tagjai megdöbbentek a látványon, ami odafent fogadta őket. A hegycsúcsot 1500 akna érte, mindenhol kráterek voltak a fagyos-sziklás talajon. A szovjetek már csak fejenként kb. tíz lőszerrel rendelkeztek. A szanaszét heverő sebesültek nyögtek a fájdalomtól. A halottak ott feküdtek, ahol elestek. Volt olyan katona, aki csak ülni tudott, és a sebesült karja miatt nem tudta betenni a friss, teli tárat a fegyverébe, hanem mást kellett megkérnie erre.

Klincevisz százados így folytatja a beszámolót:

Rádión helikopteres evakuációt kértem a sebesültek és a halottak elszállítására, de a parancsnokuk túl veszélyesnek minősítette a helyzetet, és visszautasította a segítséget. Ezért nekünk keltt volna lecipelni a sebesülteket a jó pár kilométerrel arrébb levő egészségügyi pontra. Ami lehetetlen volt, mert a hegyet védeni kellett. Ezen tépelődtem, amikor egyszer csak meghallottuk egy helikopter hangját és nemsokára meg is láttuk a gépet. Nem hittem a szememnek – a helikopter nem tudott leszállni, mert a hegycsúcson nem volt elegendő vízszintes felület, ezért csak az első kerekeit támasztotta a talajnak, a többi rész a levegőben volt. A hajtómű járt, a rotorok pörögtek, így függeszkedett két keréken. A fedélzeti technikus elmondta nekünk, hogy hallották a segítségkérést, és a pilótájuk önhatalmúlag döntött a felszállás mellett. A kanyonokban a talajsztinten repülve értek ide, így kerülték el a mudzsahedek tüzét. Gyorsan elkezdtük összegyűjteni a sebesülteket és feltuszkoltuk őket az ajtón, ami nem volt egyszerű, mert a függeszkedő helikopter így elég magasan volt. A holttesteket is beraktuk.

Szovjet helikopter az afgán hegyekben Forrás: All World Wars

A helikopter egy óra múlva újra megjelent, ezúttal nagy mennyiségű lőszerrel a fedélzetén.

Vosztrotyin alezredes a csata után felterjesztette ezt a pilótát a Szovjetúnió Hőse címre, de a helikoptezred parancsnoka akkorra már lefokozta és hazaküldte őt parancsmegtagadásért és a „nép vagyonának veszélyeztetéséért."

A csata után

A felmentő csapatnak és a muníciónak köszönhetően a védők tartani tudták a 3234-es magaslatot.
A mudzsahedek néha aknával odalőttek, de gyalogostámadást többet nem indítottak a 9. század ellen. Az ejtőernyősök a következő hetek havazásában is kitartottak. A helyzetüket nehezítette, hogy az egész század a tetvektől szenvedett. A ruháikat a lőszerek ládákban felolvasztott jégben és hóban próbálták kifőzni, fertőtleníteni. A mosás ideje alatt meztelenül futottak ide-oda a hidegben.

A 3234 sz. hegy Forrás: Wikimapia

Január második hetére véget értek a szórványos harcok is. A szovjetek megvédték a lőszerraktáraikat és a magaslati pontokat. A megnyitott khoszti úton a konvojok eljuttatták az éleiszert, benzint, lőszert a helyőrségnek és a lakosoknak.

Szovjet menetoszlop, előtérben egy ejtőernyős katona amerikai M-16 gépkarabéllyal Forrás: Reddit

Az ejtőernyősök közben megsemmisítettek vagy lefoglaltak több tonna mudzsahed utánpótlást, lőszert, négy tankot, tíz BTR lövészpáncélost, és rengeteg fegyvert. Január végén átadták az út feletti ellenőrzést az afgán kormányerőknek és visszavonultak a kiindulási bázisaikra.

Az afgán gerillák egy héten belül újra lezárták az utat és folytatták Khoszt ostromát.

A 9. század 39 katonája közül hatan meghaltak a csatában. A többiek mind megsebesültek, közülük kilencen súlyosan. A túlélők mindannyian megkapták a Vörös Csillag Érdemrendet vagy a Vörös Zászló Érdemrendet. Két katonát posztumusz kitüntettek a Szovjetunió Hőse címmel.