Mi történik Tajvanon?

(220807) -- NANJING, Aug. 7, 2022 (Xinhua) -- Warplanes of the Eastern Theater Command of the Chinese People's Liberation Army (PLA) conduct operations during joint combat training exercises around the Taiwan Island, Aug. 7, 2022. The Eastern Theater Command continued its joint combat training exercises as scheduled on Sunday in the waters and airspace around the Taiwan Island. The focus on Sunday was set on testing the capabilities of using joint fires to strike land targets and striking long-range air targets. (Photo by Gong Yulong/Xinhua) (Photo by Gong Yulong / XINHUA / Xinhua via AFP)

Nancy Pelosi amerikai házelnök tajvani látogatása megint kiélezte a tajvani-kínai és a kínai-amerikai viszonyt. De mi áll a konfliktus hátterében? Az Origo összeszedte a kérdéseket és a válaszokat.

Mikor és hogyan kezdődött a konfliktus?

Tajvan sziget, nagyjából 100 mérföldre fekszik a délkelet-kínai partoktól. Stratégiai szempontból több ország számára is kiemelt jelentőségű, hiszen a nagy kereskedelmi forgalmú Dél-kínai-tenger északi részén helyezkedik el, a japán szigetektől délre. Ráadásul az úgynevezett "első szigetláncban", ahol egy sor nyíltan USA-barát terület található, amelyek kulcsfontosságúak az Egyesült Államok külpolitikája szempontjából.

Történelmi források szerint a sziget a 17. században került először teljes kínai ellenőrzés alá, amikor a Csing-dinasztia kezdte el igazgatni, aztán 1895-ben, az első kínai-japán háború elvesztése után a Japánok kezére került.

A II. világháború után Andó Rikicsi tábornok, Tajvan utolsó japán kormányzója és a sziget katonai erőinek parancsnoka aláírta a megadási dokumentumot és átadta a sziget kormányzását a kínai Csen Ji nacionalista tábornoknak.

Andó Rikicsi tábornok, Tajvan utolsó japán kormányzója átadja a sziget kormányzását a kínai Csen Ji nacionalista tábornoknak Forrás: Origo

A szárazföldi Kínában azonban polgárháború tört ki a Csang Kaj-sek vezette nacionalista kormányerők és Mao Ce-tung kommunista pártja között, amiből a kommunisták kerültek ki győztesen.

Ezek után a kommunisták Mao Ce-tung vezetésével átvették a hatalmat Pekingben és 1949-ben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, amely véleményük szerint magába foglalja Tajvant is.

Csang Kaj-sek és a Kuomintang néven ismert nacionalista párt megmaradt tagjai Tajvanra menekültek, ahol a következő évtizedekben hatalmon voltak. A Kuomintang-kormányzat magával vitte a teljes nemzetközi valutatartalékot és a nemzeti aranykészletet is Tajvanra. Innentől kezdve a '80-as évekig Tajvan szigetén statárium volt.

Kína erre a történelemre hivatkozva állítja, hogy Tajvan eredetileg kínai tartomány volt. A tajvaniak azonban ugyanerre a történelemre hivatkozva azt állítják, hogy soha nem voltak részei a modern kínai államnak, amely először az 1911-es forradalom után alakult meg - vagy a Mao alatt 1949-ben létrehozott Kínai Népköztársaságnak. Jelenleg mindössze 13 ország (és a Vatikán) ismeri el Tajvant szuverén országként.

A Kuomintang (KMT) azóta is Tajvan egyik legjelentősebb politikai pártja - a szigetet történelmének jelentős részében uralta, és az ország jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül.

Elnyomás Tajvanon

A Kuomintang (KMT) vezetése alatt a kormány a szigeten és az ellenőrzése alatt álló környező területeken évtizedeken keresztül komoly politikai elnyomást gyakorolt a civil lakosság felett. Ez akkor kezdődött, amikor 1949. május 19-én hadiállapotot hirdettek Tajvanon, amelyet az 1948-as kommunista lázadás elleni ideiglenes rendelkezések tettek lehetővé, és 1992. szeptember 21-én ért véget a büntető törvénykönyv 100. cikkének hatályon kívül helyezésével.

Az elnyomás kezdetének többen is az 1947-es, úgynevezett „228-as incidenst” tartják, amelyben

a KMT egy népfelkelésre válaszul legalább 18 000 tajvani civilt ölt meg, és számos helyi politikai és szellemi vezetőt is kivégeztetett.

Az elnyomó intézkedések közé tartozott a hadiállapot bevezetése, a feltételezett baloldaliak vagy a kommunistákkal való szimpátiával gyanúsítottak kivégzése. A többi célpont között voltak tajvani helyiek és őslakosok, akik részt vettek a 228-as incidensben.

A 228-as incidens során több ezer tajvani civilt öltek meg Forrás: Origo

A KMT üldözéseket folytatott azok ellen, akik bírálták a kormányt, azzal vádolva őket, hogy megpróbálták felforgatni a rendszert, miközben a büntetési tételeket túlzottan kiterjesztette ebben az időszakban. A kormányzat a Tajvani Garzonparancsnokságot (TGC), egy titkosrendőrséget, valamint más hírszerző egységeket használt fel arra, hogy különleges büntetőjogi törvényeket léptessen életbe.

Az alapvető emberi jogokat és a magánélethez való jogot figyelmen kívül hagyták, az emberek tömeges, mindent átható megfigyelésével, látszat-büntetőeljárások indításával bárki ellen, akit másként gondolkodónak tartottak, valamint minden olyan személyt, aki nem felelt meg a rezsimbarát álláspontnak, kommunista kémnek bélyegeztek, gyakran alaptalanul.

Becslések szerint a Kuomintang-kormány körülbelül 3-4000 civilt végzett ki.

Csang Kaj-sek utódja, Csang Csing-kuo azonban liberalizálni kezdte a politikai rendszert. 1984-ben a fiatalabb Csang Lee Teng-huit, egy tajvani származású technokratát tett meg alelnökévé. 1986-ban pedig megalakult a Demokratikus Progresszív Párt, amely az első ellenzéki párt volt Tajvanon. A következő évben Csang feloldotta a statáriumot.

Csang Csing-kuo 1988-as halála után Lee Teng-hui vált Tajvan első helyi származású elnökévé. Lee folytatta a kormány demokratizálását és visszaszorította a kontinentális Kínából áttelepültek befolyását a kormányzatban.

Irányítása alatt a sziget egyfajta tajvanizáción ment keresztül, melyben a tajvani kultúra és történelem került előtérbe,

és amely szakított a korábbi kínai identitástudatot hirdető pánkínai nézőponttal.

Lee több reformot is végrehajtott, melyek folytatódtak a ’90-es években is, hiszen Lee Teng-hui 71 százalékkal megnyerte az 1991-es elnökválasztást. Megválasztása után azzal erősítette tovább a Kuomintang tajvani szárnyát, hogy miniszterelnökévé a helyi születésű Lien Chan-t nevezte ki. Az 1996-os választásokon 54%-ot ért el, amely továbbra is biztosította számára a lehetőséget a demokratizálás folytatására.

Lee ezzel együtt lépéseket tett azért, hogy Tajvant önálló államként ismerjék el, és felmondta az addig követett „egy Kína-politikát”, azt hangsúlyozva, hogy a sziget kapcsolata a kontinentális Kínával két állam kapcsolataként értelmezendő.

A 2000-ben tartott elnökválasztáson azonban alulmaradt a fél évszázada egyeduralkodó Kuomintang és az addig ellenzékben lévő Demokratikus Progresszív Párt jelöltje, Csen Suj-pien szerzett többséget. Vezetése alatt 2002-ben Tajvan felvételt nyert a Kereskedelmi Világszervezetbe, „Tajvan, Penghu, Kinmen és Matsu külön vámterület” néven, mint a világgazdaságban fontos szerepet játszó ország.

Ebben az időszakban azonban jelentősen romlott a helyzet a kontinentális Kína és Tajvan között, amikor előbbi elfogadta az elszakadás elleni törvényt, amely engedélyezte nem békés eszközök alkalmazását is Kína területi integritásának védelmében.

Közben Tajvan már sok alkalommal, sikertelenül kérte újrafelvételét az ENSZ-be, ami miatt egyre inkább nőtt a diplomáciai elszigetelődéstől való félelem. Ezért a kormány úgy döntött, hivatalosan is függetlenné nyilvánítja magát Kínától.

2007. szeptember 30-án egy határozatot fogadott el, amely egy új alkotmány bevezetéséről, a Kínától való függetlenségről és az állam hivatalos nevének Tajvanra való módosításáról szólt.

Mi történik mostanában?

Kína jelentős diplomáciai nyomást gyakorol más országokra, hogy ne ismerjék el Tajvant, vagy ne tegyenek semmi olyat, ami elismerésre utalna. Kína nem katonai eszközökkel, hanem például a gazdasági kapcsolatok erősítésével próbálja elérni az "újraegyesítést".

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy bármilyen katonai összecsapás esetén Tajvan fegyveres erői eltörpülnének Kínáé mellett.

Kína az Egyesült Államokon kívül minden más országnál többet költ védelmi kiadásokra, és a tengeri erőktől kezdve a rakétatechnológián át a repülőgépekig és a kibertámadásokig számos képességet fejlesztett, amit használni is tud.

Nyílt konfliktus esetén egyes nyugati szakértők szerint Tajvan legfeljebb arra törekedhetne, hogy lelassítsa a kínai támadást, megpróbálná megakadályozni a kínai kétéltű erők partraszállását, és gerillacsapásokat indíthatna, miközben külső segítségre vár.

Ez a segítség pedig az Egyesült Államoktól érkezhetne, amely fegyvereket ad el Tajvannak.

Mostanáig Washington "stratégiai kétértelműség" politikája azt jelentette, hogy az USA szándékosan nem tisztázta, hogy egy támadás esetén megvédi-e Tajvant, vagy hogyan védi meg.

Diplomáciai szempontból az USA jelenleg az "egy Kína" politikához ragaszkodik, amely csak egy kínai kormányt ismer el (Pekingben), és a hivatalos Kínával tart fent kapcsolatot, és nem Tajvannal.

Idén májusban azonban Joe Biden amerikai elnök arra a kérdésre, hogy az USA megvédi-e katonailag Tajvant egy esetleges támadás során, azt válaszolta: "Igen".

A Tajvan és Kína közötti feszültség jelentősen kiéleződött Nancy Pelosi amerikai házelnök tajvani látogatását követően Forrás: Anadolu Agency via AFP/2022 Anadolu Agency/Taiwanese Foreign Ministry / Han

Ezek után

a Tajvan és Kína közötti feszültség jelentősen kiéleződött Nancy Pelosi amerikai házelnök váratlan és provokatív tajvani látogatását követően, amelyet Peking rendkívül veszélyesnek ítélt.

Kína ezután hadgyakorlatokba kezdett éles rakétákat is bevetve hat, Tajvan körüli veszélyzónára összpontosítva, amelyek közül három a sziget felségvizein átnyúlik. Tajvan szerint ez sértette szuverenitását, és blokádnak minősült. Legutóbb pedig a legújabb típusú tengeralattjáróját küldte Tajvan partjaihoz a kínai haditengerészet. A hajó pontos típusáról és tűzerejéről egyelőre a katonai szakértők is találgatnak, az azonban biztos, hogy Tajvan válaszul elkezdte saját flottáját építeni.

Ráadásul nem sokkal Pelosi látogatása után újabb amerikai delegáció utazott Tajvanra.

Tajvan gazdasága kiemelkedően fontos a világ számára

A világ mindennapi elektronikai eszközeinek nagy részét - a telefonoktól a laptopokig, órákig és játékkonzolokig - Tajvanon gyártott számítógépes chipek működtetik.

Egy mérés szerint

egyetlen tajvani vállalat, a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) uralja a világpiac több mint felét.

A TSMC lakossági és katonai ügyfelek számára is gyárt chipeket és félvezetőket.

Egyetlen tajvani vállalat, a TSMC uralja a chip világpiac több mint felét Forrás: Taiwan Semiconductor Manufacturing Co., Ltd.

Ez egy hatalmas iparág, amelynek értéke 2021-ben csaknem 100 milliárd dollár volt. Ha Kína valóban elfoglalná Tajvant, az Pekingnek ellenőrzést adhatna a világ egyik legfontosabb iparága felett.

Ami a félvezetőket illeti, Kínának nagyobb szüksége van Tajvanra, mint fordítva. Az Egyesült Államok kongresszusi képviselője, Nancy Pelosi tajvani látogatása után azonban Peking leállította a kereskedelmét a szigettel. Csakhogy a tilalmak nem érintették az elektronikai szektort, emlékeztet a Világgazdaság. Pekingnek nyilvánvalóan nagy szüksége van a tajvani félvezetőkre, viszont

a tajvani TSMC bevételének mindössze 10 százaléka származik Kínából, és több mint a fele az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelméből.

Mi lehet a konfliktus vége?

Hogy mi fog történni Tajvanon, az nagyrészt az Egyesült Államokon múlik. Kína politikájának általában nem része a provokáció, így önmagától aligha akarna nehezen kiszámítható következményekkel járó háborút indítani. Ugyanakkor - ebben is általában egyetértenek az elemzők - a provokációkra mindig élesen, akár az arányosnál erősebben reagálnak, mert meg akarják mutatni az erejüket - egészen pontosan azt, hogy senki nem tekintheti őket gyengének.

Ezért is volt életveszélyes a már 82 éves, politikai jövőjéért küzdő Nancy Pelosi (ha a novemberi képviselőházi választáson a republikánusok nyernek, Pelosi pályájának alighanem vége) provokatív tajvani látogatása.