A repülőgép-hordozókkal vívott tengeri ütközetek történetében az első abszurd tévesztés 1942-ben, a Korall-tengeri csatában fordult elő. A japán hajók nem voltak radarral felszerelve, de az amerikaiak igen, így az anyahajók védelmét adó vadászokat időben a támadó japán hullámok ellen küldhették.
Egy szürkületben indított japán támadást szétszórtak az F4F Wildcat vadászgépek, a támadóknak nem maradt más választásuk, mint hazafelé indulni. Ahogy besötétedett, az amerikai vadászok is visszatértek az anyahajóikra.
Az amerikai Yorktownon is bekapcsolták a fedélzeti fényeket, hogy a pilóták épségben leszállhassanak. Épp három gép közelített lassan, egyre ereszkedve az amerikai hordozó felé, amikor egy kísérő romboló rádióüzenetet küldött a Yorktownra.
Van olyan gépünk, amelynek nem szögletes a szárnyvége?
A Yorktown leszállítótisztje távcsővel figyelte a közeledő gépeket:
Átkozott legyek, ha ezek a sajátjaink!
Mint kiderült, a káoszban hat japán gép eltévesztette az irányt, elszakadt a többiektől, és kétségbeesve bolyongott a sötétben.
Amikor meglátták az első kivilágított anyahajót, boldogan leadták a megszokott jelzést a leszálláshoz, besoroltak az amerikai hajó körül köröző amerikai gépek mögé, kiengedték a futóműveiket és elkezdtek lassítani a leszálláshoz.
A Yorktown leszállítótisztje felismerte őket:
Aicsi 99 típusú zuhanóbombázók
voltak, amelyeket Valnek neveztek az amerikaiak. Buckmaster kapitány, az anyahajó parancsnoka bemondta a hangosbemondóba:
Közelharcra felkészülni! Visszaverni a fedélzetre behatolókat!
Ez az üzenet a tengerészeti hagyományok szerinti parancs volt, hiszen a vitorlás hajók korában a végső győzelmet az jelentette, ha sikerült a támadóknak átugrálniuk az ellenséges hajóra és fedélzeti csatában legyőzni őket. Ebben az esetben a japán gépek kétfős személyzete semmilyen veszélyt nem jelenthetett az ezer amerikai tengerészre, de a hagyományok, bizony, hagyományok.
A leszállítótiszt közben akkurátusan leadta a jelzést az első japán gépnek, hogy szakítsa meg a leszállás folyamatát. A japán pilóta azonnal teljesítette a parancsot, és gázt adva alacsonyan elrepült az anyahajó mellett. Azt hitte, hogy a saját hajója valamiért nem tudta elsőre fogadni. Ekkor kezdett rá az amerikai légvédelem, és nyomjelző lövedékek százai zúdultak a japánokra.
Sőt, az amerikaiakra is, mert a tüzérek válogatás nélkül lőttek mindenre, ami a levegőben volt.
William Barnes zászlós a leszállás után majdnem összeverekedett egy tüzérrel, mert az olajhűtőjét szétlőtték.
A későbbiekben a japán pilóták nem tévedtek ekkorát, de az amerikaiak a második világháború után igen. Akkoriban sokkal több hordozó hajózott az óceánokon, mint ma, gyakran viszonylag közel egymáshoz.
Ekkor kezdett kialakulni az a hagyomány az amerikai flottánál, hogy a váratlan vendég nem úszhatja meg szárazon.
Egy amerikai pilóta ezt így írta le:
A vietnámi háborúban hat anyahajónk állomásozott a Tonkini-öbölben, amelynek nem túl nagy a területe. Ha a hajók éppen EMCOM-szabályok szerint haladtak, tehát nem használták a radarjukat és nem rádióztak, és párás vagy ködös volt az idő, akkor minél alacsonyabbra ereszkedtél, annál inkább fogalmad sem volt arról, melyik hordozó van előtted. Egy biztos: mindegyik fedélzet hívogató volt egy harci bevetés után. Úgyhogy sok pilóta tévesztett, de ez nem számított nagy ügynek. Büntetés nem járt érte, viszont lehet, hogy új, vicces hívójelet kapott, és a műszakiak gondoskodtak róla, hogy emlékezetes legyen a tévedése.
Mi volt a bosszú?
A szerelők telefestették mindenféle gúnyos felirattal a hibázó pilóta gépét.
Nézzék például ezt a fotót. A gép farkára sarlót és kalapácsot festettek, ami a szovjetek állami szimbóluma volt, az oldalára egy képregény figura, Gruesome Gus kéznyomait, a 112-es számot 112.5-re írták át, és törekedtek arra, hogy mindenhova jusson valamilyen graffiti.
A következő fotón a USS Coral Sea repülőgép-hordozó egy FH2-Banshee gépét dekorálták ki a USS Wasp anyahajó tengerészei 1952-ben, egy eltévesztett leszállás után. A pilóta valószínűleg azt bánta a leginkább, hogy a Haditengerészet (Navy) jelzést áthúzták, és azt festették mellé:
„biztos a légierő gépe".
A USS Constellation F4 Phantom vadászbombázóját a felirat szerint foglyul ejtette a USS Bon Homme Richard (becenevén Bonnie Dick) legénysége, akik azt a kedves üzenetet is ráírták a gépre, hogy
jó lenne, ha a Constellation tudna a saját pilótái hollétéről.
Sajnos azt nem örökítették meg, amikor 1980-ben a USS Enterprise egy F-14 típusú gépe landolt a USS Constellation hordozón. A kapitány az összes, nem szolgálatban levő matróznak felajánlotta a részvételi lehetőséget a vadászgép kifestésében.
Ráadásul a Constellation legénysége túszul ejtette a két pilótát, és csak 100 gallon, azaz kb. 400 liter fagylalt ellenében adták vissza őket az Enterprise-nak.
Arról viszont szerencsére maradt bizonyíték, amikor az 1980-as években a USS Eisenhower hordozó Okádó kutyák (Pukin' Dogs) századának egy gépe véletlenül egy másik anyahajóra szállt le. A Phantom ezzel a felirattal tért haza: Eltévedt kutyák.
A graffitibüntetés hagyománya a brit haderőben is elterjedt. Ez a fotó igazi brit felsőbbrendűséget jelez: a Királyi Haditengerészet feliratot átfestették Gyarmati Haditengerészetre, mert a pilóta rossz hajóra szállt le.
És hogy milyen képet illett vágni, ha az ember gépét átfestették? Ilyet. Ennek a pilótának az arcán ott van a nevetés, de a szégyenkezés is, hogy ilyen magas labdát adott egy vetélytárs hajó személyzetének, és hogy most a saját legénysége ugratásának lesz kitéve. A műszaki tiszt joggal fogja a fejét, hogy vajon mennyi idő múlva sikerül majd lemosni a sok gúnyos feliratot erről a Banshee-ről...
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!