1952-ben, a koreai háború idején repülőgép-hordozók is támogatták a szárazföldi hadműveleteket. A háborúban hol az ENSZ csapatai, hol a kínai „önkéntesek" segítségével harcoló koreai kommunisták kerekedtek felül. Dennis korvettkapitány, a VA-195 sz. század elsőtisztje a USS Princeton repülőgép-hordozóra látogató újságíróknak a harc nehézségeiről beszélt, és arról, hogy már az összes létező fegyvert bevetették az ellenség ellen. Az amerikai szlengnek megfelelően ezt úgy fejezte ki, hogy „már mindent ledobtunk rájuk, kivéve a konyhai mosogatót." (Angolul „we dropped everything on them, but the kitchen sink.")
Több se kellett két műszaki tengerésznek, Royal J. Delandnak és J. Burnettnek. Egy 1000 fontos (500 kilós) bomba aljára felapplikáltak egy valódi, porcelán, konyhai mosogatótálcát lefolyócsővel együtt. A hajó kapitánya, Carl D. Stroop nem lelkesedett az improvizációért, de a sajtó imádta a „különleges légifegyvert", ahogy a legénység elnevezte a lefolyós bombát. Így nem volt mit tenni, engedélyezni kellett a speciális bevetést.
Carl B. Austin hadnagy 507 sz. Douglas A-1 Skyraider csatarepülőgépét választották ki a feladatra. A Skyraider már a koreai háborúban is elavultnak számított a lassúsága és a dugattyús motorja miatt, de még a vietnámi háborút is végigszolgálta, mint a földi harcokat támogató gép. A legendásan erős, sok ellenséges találat után is hazatérni képes gépet a pilóták Repülő dömpernek hívták.
Austin hadnagy végül egy Phenjan elleni akcióban vitte magával a mosogatót. Annak rendje és módja szerint le is dobta, így a flotta most már valóban elmondhatta magáról, hogy mindent bevetett a háborúban, még a konyhai mosogatót is.
1965-ben a vietnámi háborúban a haditengerészet támogató Skyraiderjei gyakran nem teljes fegyverzettel szálltak fel, mert kevés volt az utánpótlás, de a washingtoni politikusok elvárták a maximális felszállási számot minden nap. A pilóták nem örültek ezeknek a bevetéseknek, mert úgy érezték, fél kezüket hátrakötve kell harcolniuk, hiszen nem volt elég fegyverük a légvédelem elnémítására.
A USS Midway hordozó november 4-ig volt szolgálatban a vietnámi partoknál, majd kikötő pihenőre és karbantartásra kellett indulnia. Az év utolsó bevetésén a pilóták azt is szerették volna megünnepelni, hogy a hajó elérte a 3 ezer tonna ledobott bombát a háborúban. A különleges alkalomra ők is egy „különleges fegyverzettel" készültek.
A dolog úgy kezdődött, hogy Clarence W. Stoddard korvettkapitány, a VA-25 sz. század, a „Flotta ökle" becenevű század elsőtisztje
észrevett egy leszerelt vécécsészét egy hangár sarkában.
Kiderült, hogy a vécé megrepedt, a karbantartók be akarták dobni a tengerbe. Stoddard mint feljebbvalójuk azonnal rekvirálta a vécét, és a repülőműszakiakhoz sietett.
Rövid konzultáció után
megszületett a Bűzbomba-hadművelet – a vécét fel kell szerelni Stoddard gépére,
aki le fogja dobni az utolsó bevetésen.
Ha azt gondolják kedves olvasóink, hogy a Bűzbomba (Stink Bomb) a szerző fantáziájának szüleménye, tévednek. A vécécsésze nemsokára az NE/572 Papírtigris nevű Skyraider jobb szárnya alatt függött, valódi bombák társaságában. A végére a bombákhoz hasonlóan kis vezérsíkot szereltek, amelytől azt remélték, hogy megfelelően irányítja majd a vécét.
A katapultkilövést előkészítő szerelők igyekeztek úgy dolgozni a gép körül, hogy eltakarják a fehér vécét a parancsnoki hídról figyelő tisztek elől. Ez sikerült is, Stoddard gépét elindította a katapult, és amikor már a levegőben volt, csak akkor érkezett egy gyanakvó kérdés a hídról:
Mi a frász volt az a tárgy az 572-es jobb szárnya alatt?
De ekkor már késő volt. A műszakiak elégedetten vigyorogtak a fedélzeten, Stoddard és kísérője, Robert Bacon korvettkapitány pedig a levegőben tette ugyanezt.
Bacon gépén volt egy kamera, ezért végig a lehető legszorosabb kötelékben repült a vezérrel, hogy a vécétámadás minden pillanatát meg tudja örökíteni.
A megadott célterület fölött a két Skyraider rádión bejelentkezett a már ott repülő előretolt légiirányítónál (Forward Air Controller, FAC), aki megkérdezte, milyen fegyverzettel érkeztek. Stoddard elsorolta a bombák, rakéták típusát, majd bemondta a rádióba:
És van egy különleges fegyverem is.
A FAC látni akarta a speciális bombát, ezért felzárkózott a két Skyraider mellé.
Amikor megpillantotta a vécét, közölte, hogy együtt akar zuhanni a géppárral, mert ezt látnia kell.
A légiirányító kijelölte a célpontot, és a három gép megkezdte a támadást.
Bacon kamerája végig vette az eseményeket. Stoddard gépe zuhanásban támadott, Bacon szorosan mellette repült. Amikor Stoddard ledobta a vécét, az egyáltalán nem úgy viselkedett, mint egy bomba, amelyik egyenesen repül előre a ledobás után.
A vécécsésze eszeveszett pörgésbe kezdett és majdnem eltalálta a kísérő Skyraidert.
Aztán elindult lefelé.
A légiirányító azt mondta később:
Én jobban tudtam figyelni és követni a vécét, mint a Skyraiderek. Erős süvítéssel száguldott lefelé és becsapódott valahol Vietkong területén.
A bevetésről készült filmet több százszor vetítették le a Midway anyahajón és előszeretettel szerveztek vetítéseket a más hajókról érkező vendégek számára is.
Az angoloknak sem kell a szomszédba menniük egy kis abszurd műsorért. 1978-ban a brit flotta kivonta a hadrendből az Ark Royal anyahajót. A hordozó utolsó útján a legénység temetési szertartást rendezett. Ennek keretében a kantin pianínóját rászerelték a repülőgépeket felgyorsító katapultra és a tengerbe lőtték. A pianínó 194 km per óra sebességet ért el.