Közvéleménykutatások szerint a britek többsége nem szereti Károlyt. Igaz, nem is utálja. A szavazók 57 százaléka szerint jól végzi majd a királyi munkát, bár a fiát, Vilmost 77 százalék jobb királynak tartaná. De az biztos, hogy nehéz dolga lesz, mert II. Erzsébetről 84 százalék gondolta azt, hogy jó uralkodó volt, sőt, a királynő még azok körében is 66 százalékos népszerűséget ért el, akik nem támogatják a monarchiát, hanem választott államfőt szeretnének.
Sokan még mindig haragszanak Károlyra a Dianával való katasztrofális házassága miatt. Számukra Károly ma is házasságtörő, hazug, gyáva férfi. Közben pedig nehéz elfelejteni, hogy Dianával végzetesen eltávolodtak egymástól, ő pedig szívből szerette Camillát – aki nem mellékesen 12 éve a felesége, most pedig királyné.
Az is biztos, hogy Károly nem csak az utcai puszival, de Liz Truss új minisztelnök fogadásával is meglephette a közvéleményt. Károly látható örömmel és természetesen kedvességgel fogadta Trusst a Buckingham-palotában, és azt mondta:
Ez az a pillanat, amitől rettegtem. De nincs mit tenni, az ember megpróbálja összeszedni magát és tenni a dolgát.
Ki hallott valaha is brit uralkodótól ilyen őszinte mondatokat a sajtó előtt, egy politikai eseményen?
Károly támogatói azt mondják, ő lesz a klímavédelem és egyes társadalmi ügyek rocksztárja, aki ugyan idősen kapta a királyi feladatot, de Keith Richards se tinédzser már, mégis megtestesít mindent, amit a rockról tudni kell.
A brit uralkodót a királyi családról készült Netflix-sorozatban, a Koronában hideg, számító embernek mutatják be, aki nem tud társaságban felszabadultan viselkedni. Az őt ismerők szerint azonban nagyon is kellemes társaság, olyannyira, hogy édesanyja fogadásaihoz képest az ő rendezvényei mindig hosszabbak voltak.
A királynő mestere volt annak, hogy alig néhány szót váltott a vendéggel, és már jöhetett is a következő. Károlyra jellemző, hogy elkezd beszélgetni a vendéggel. Tehát ön farmer? Milyen birkákat tenyészt? És máris kialakul a valódi párbeszéd. Ez másfajta megközelítés.
Miközben Károlynak étvizedes rutinja van az állami és egyéb rendezényeken való szereplésben, és a királyi család képviseletében szerte a világon, néha meglepő vagy sokak számára érthetlen, akár sértő megjegyzésekre is képes.
Ebben talán az édesapjára, Fülöp hercegre üt, aki gyakran egészen sajátos kijelentéseket tett, egyszer például azt mondta, hogy vigyázni kell a túl hosszú kínai utazásokkal, mert az embernek ferde lesz a szeme.
Károly egyik félresikerült mondata egy BBC-műsorban hangzott el, amikor azt mondta, hogy a bioüzemanyagra átalakított veteránautóját fehérbor és tejsavó hajtja. A környezetvédők azért bírálták, mert szerintük a bioethanol-yártás erdőirtáshoz vezet és valójában többet árt, mint használ, másrészt, nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy Aston Martin márkájú autójuk legyen. Megint mások azt mondták, a bor a sofőrt hajtja, nem az autót. Károly kritizált nyilatkozatát itt tudják megnézni:
1953. június 2-án milliók nézték a tévében II. Erzsébet koronázási ünnepségét. Egy új korszak kezdőtt a brit birodalom történetében, amikor a szertartás végén elhangzott a kiáltás: Isten óvja Erzsébet királynőt!
Egy ötéves kisfiú számára szintén új korszak kezdődött: ettől a pillanattól fogva nem csak „egyszerű" herceg volt, hanem a trónörökös. És ennek a kisfiúnak a gyerekévei, a fiatal felnőtt évei, a középkorúság évei, majd a már szinte nyugdíjasévei is azzal telnek majd, hogy felkészüljön az uralkodásra. Addig azonban még majdnem hét évtized telik majd el.
Amikor megszületett, a bába kisietett vele a bálterembe, hogy bemutassa az udvar tagjainak. Apja, Edinburgh hercege, édesanyja halálig tartó szerelme, aki mellett a kalandozásai ellenére is kitartott, eközben elment „hazulról" squashozni a titkárával. Amikor később meglátta az újszülött fiát, a mai III. Károlyt, így szólt:
Úgy néz ki, mint a szilvapuding.
A család élete végérvényesen megváltozott, amikor édesanyja lett az uralkodó. A kis Károly többé nem sokat találkozott vele, őt illetve három testvérét nevelők nevelték. Károly imádta az anyukáját, de csak távolról volt lehetősége szeretni őt:
Ragyogó személy volt számomra, akit mindig levendulaillat kísért, amikor este, estélyiben, a következő díszvacsora előtt bejött jó éjt puszit adni.
Károlyhoz az anyakirályné, a nagymamája állt a legközelebb, aki megadta neki a gyerekek számára óriási jelentőségű testi érintést, az ölelést, simogatást, a csikizést és egyéb játékokat. Ő volt az, aki megtanította,
hogyan kell a dolgokat nézni,
mondta róla Károly, aki később a nagymama birtokát, Clarence House-t választotta otthonául.
A gyerek természetesen minden iskolaévét bentlakásos iskolában töltötte. Sokat volt beteg, és a mandulaműtét tovább rontott a helyzeten, mert ez után minden légúti betegséget elkapott. A szülei ilyenkor nem látogatták meg.
Egyszer, amikor egy addig ismeretlen influenzavírus döntötte ágynak, anyja és apja levélben kívánt neki jobbulást, illetve, azt is közölték, hogy most egy darabig nem lesznek otthon, mert Kanadába utaznak, így egyúttal el is búcsúztak tőle:
Legyél jó, fiam, szervusz.
Fülöp herceg erőteljes, ma már azt is mondhatjuk, elnyomó személyisége szöges ellentétben állt Károly érzékenységével és szeretetvágyával. Gyakran kergette majdnem a sírásba a gyereket, amikor családi ebédeken, fogadásokon Károly kárára viccelődött és viccbe csomagolt, gúnyos megjegyzéseket tett rá.
Az sem tett jót kettejük kapcsolatának, hogy Fülöp szentől meg volt győződve arról: a kemény bánásmód a helyes nevelés egy ilyen „anyámasszony katonájának", ezért amikor Károly 13 éves lett, az előkelő skóciai Gordonstounba küldték. Az arisztokrata diákokat egyebek mellett itt leszoktatták arról, hogy különlegesnek gondolják magukat. Az iskola korlátozta a játékidőt. A játék helyett csendgyakorlatokat tartottak – igen, gyerekeknek csendgyakorlatot, az iskola alsó korhatára 4 és fél év volt! Nem véletlen, hogy Károly börtönnek írta le az ország egyik legdrágább tanintézményét, ahol a gyengébbek felett zsarnokoskodó, mai szóval bully-k terrorizálták a többieket.
Nyomasztó magányt éreztem,
mondta Károly Gordonstounról.
A fiú nem teljesített kiemelkedően a tárgyak többségében. Három területen viszont átlag feletti képességeket mutatott: a költészetben, a festészetben és a színjátszásban.
Károly később Ausztráliában tanult, ahol végre felszabadultan élhette a tinédzserek életét.
Ott nincs arisztokrácia, de még csak hasonló sem,
magyarázta Károly később.
Bátortalan fiú volt, szinte szégyenlős, kifejezetten kötelességtudó és nagyon kedves mindenkivel,
mondta róla a tanára, Michael Collins-Persse 2005-ben.
Amikor visszatért Nagy-Britanniába, Gordonstounban folytatta a tanulmányait, majd a Cambridge-i Trinity College-ban tanult, ahol átlagos eredménnyel diplomázott. A tanulmányaiban nehézséget jelentett, hogy közben megkapta a walesi hercegi címet, és ez a funkció sok állami feladatot rótt rá.
Ebben az időszakban lett közeli tanácsadója és bizalmas a rokona, Lord Louis Mountbatten tengernagy, Burma grófja.
Dickie bácsi, „Uncle Dickie" képviselte azt a nagyapát, akivel Károly sosem találkozott, rá támaszkodott azokban az években, amikor a trónörökösi lét és az egyszerű hétköznapok igénye között feszültség jelentkezett. Dickie bácsi biztatta arra, hogy tombolja ki magát, vezesse le a feszültséget, élvezze az adrenalint, és vesse bele magát az arisztokraták kellemesen dekadens éjszakai életébe is.
Így Károly, miközben a hagyományoknak megfelelően szolgált a Királyi Haditengerészetben és a szolgálata végén kapitányként irányított egy hadihajót, az 1970-es évekre az igazi playboy jelképe lett. „Action man", ahogy mondták róla, bár ő szívből utálta ezt a címkét, megtestesítette a „high life"-ot, a „la dolce vitát" élvező brit főrendet, aki lovaspóló versenyeken szerepel, kerítéseket ugrat át a lovával, körbeszáguldja a világot és elcsábítja a nőket. Miközben legbelül a herceg már spirituális útra tért, a pszichoterápia foglalkoztatta, érdekelték a keleti vallások és már ekkor beszélgetett a fákkal, amiért később konkrétan őrültnek hitték.
1977-ben Károly megismerkedett Dianával. Ő 29 éves volt, a lány még csak 16.
Egy szántóföldön találkoztunk először. Arra gondoltam, hűha, mennyire szomorú ez a férfi,
mesélte 1981-ben Diana egy interjúban.
Károlynak nagyon megtetszett a vibráló, energikus, mosolygós lány. Ráadásul akkoriban egyre inkább érezte a nyomást, hogy itt az ideje egy eljegyzés bejelentésének. Amikor 31 éves lett, és épp a szeretett Dickie bácsit gyászolta, akit az IRA terroristái 1979-ben meggyilkoltak, Károly kezdett komolyan gondolkodni Dianáról. Amikor 1980-ban Dianát meghívta a Balmoral-kastélyba, a bulvársajtó tombolt a gyönyörtől. A lapok arról cikkeztek, hogy Diana lesz a királyné.
Néhány hónappal később a Sunday Mirror nevű bulvárlap olyan cikket jelentetett meg, ami elindította azt a spirált, amely hozzájárult az álompár tragikus sorsához. Ne felejtsük, hogy ez a lap olyan szellemiségű volt, hogy néhány év múlva Robert Maxwell megvette. Az a sajtómágnás, aki bár egy időben a világ leggazdagabb embere volt, több száz millió fontot sikkasztott a saját nyugdíjalapjából, hogy finanszírozza a sajtóbirodalmát, és akinek a legfiatalabb gyerekét, Ghislaine Maxwellt az idén 20 év börtönre ítélték egyebek mellett emberkereskedelemért és szexuális visszaélésekért a Jeffrey Epstein-ügyben.
Az újság Szerelemvonat címmel megírta, hogy Károly és Diana két éjszakát töltöttek a királyi vonaton Wiltshire-ben. Az udvar hiába minősítette hazugságnak az esetet, a csapás már megtörtént, így Fülöp herceg utltimátumot adott a fiának: vagy elveszi Dianát, vagy azonnal szakít vele.
Diana azonnal igent mondott. Károlyt állítólag rosszul érintette, hogy nem gondolkozott el a házassági ajánlaton. Amikor nyilvánosságra hozták az eljegyzést, a hercegtől azt kérdezte egy riporter, hogy szeretik-e egymást. Károly olyat válaszolt, amit később nagyon megbánt:
Igen, akármit is jelentsen ez.
A pár Károly kötelességei miatt mindössze 13 alkalommal „randizhatott" hivatalosan a házasságkötésig. Az esküvőt 3500 vendég látta a helyszínen, a világban pedig 750 millióan nézték a tévében.
A repedések a házasság falán azonban nem sokkal később már jelentkeztek. A 12 év korkülönbség, a teljesen eltérő érdeklődésük, a közös barátok hiánya mind csak mélyítette a szakadékot.
Károly féltékeny volt Diana monumentális népszerűségére. Közben szenvedett kettejük távolságától.
Borzasztó ez az inkompatibilitás, és az, hogy ez milyen pusztító. Olyan, mint egy görög tragédia. Soha nem hittem volna, hogy ide jutunk,
írta a herceg egy barátjának.
Károly 1986-ban kezdett viszonyt Camilla Parker-Bowles-zal, régi exével, aki azóta is közeli barátja volt. A hercegi pár 1992-ben hivatalosan különvált, de mivel Károly a brit korona örököse volt, Diana pedig évekig a reménybeli királyné, a közvélemény szemében – és így a kettjük valóságában sem –, tudtak elszakadni egymástól.
Andrew Morton Dianáról szóló bulvárkönyve óriási csapást mért mindkettejükre és a királyi családra.
A szerző, akit sokan gátlástalan, morális tartás nélküli, egyszerűen csak a hírnévre és a zsíros szerződésekre hajtó alaknak tartanak, olyan férfinak írta le Károlyt, aki kezdettől fogva gyűlölte a feleségét. A könyv megjelenése utána pár hónappal a bulvársajtó titokban felvett telefonbeszélgetéseket közölt, amelyeket Diana és Károly külön-külön a maga akkori szeretőjével folytatott, és amelyekhez senki másnak nem lett volna köze.
A lavina megállíthatatlan volt. 1995-ben pedig következett a hírhedt BBC-interjú, a Panorama c. műsorban. A királyi család az interjú sugárzása után azt állította, hogy a BBC tőrbe csalta Dianát, és hazudott a műsorban. De mint mindig, az győz, aki először hajít sarat az ellenfelére.
A közvélemény szemében Károly lett az első számú közellenség. A királynő sürgetése nyomán a pár végül a következő évben hivatalosan is elvált.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!