Hatalmas tűzben égtek el az utasok a légikatasztrófa után

A lángoló roncs

Az első merev szerkezetű, alumíniumból épült léghajó tervét a magyar származású Schwarz Dávid készítette el, akinek a járműve már csak a tervező halála után emelkedett a levegőbe. A német Ferdinand von Zeppelin gróf ezeket a terveket felhasználva kezdte gyártani 1898-ban a híres LZ-sorozatú léghajókat, a Zeppelineket. A léghajók egészen 1939-ig, az első rendszeres transzatlanti repülőjáratok megindulásáig a leggyorsabb járműveknek számítottak Európa és Amerika között. Míg hajóval átlagos öt napig tartott az út, léghajóval csak két és fél-három napig, ráadásul a repülőszerkezet nem egy kikötőben szállt le, hanem bármeddig berepülhetett a szárazföld belsejébe. A korabeli technológiai hiányosságok miatt rengeteg baleset történt a léghajókkal. A léghajózás nagy katasztrófái közül válogattunk.

Először siker, aztán katasztrófa

Umberto Nobile, az elismert olasz léghajótervező mérnök és pilóta, illetve Roald Amundsen világhírű norvég kutató 1925-ben fogtak össze, hogy megvalósítsák az Északi-sark léghajóval történő átrepülését.

Roald Amundsen, a neves sarkkutató Forrás: Vanilla Magazine

Nobile N-1 jelzésű léghajójával, amelyet Amundsen a hazájáról Norgénak nevezett el, 1926. április 14-én indultak el Olaszországból, Leningrádon át a Spitzbergákra, az expedíció kiindulópontjára.

A Norge a sarkvidéken, a hangár előtt Forrás: Cool Antarctica

Május 11-én szálltak fel a sarki repülésre. 15 és fél órával később a Norge Alaszkában landolt. Ez volt a sarkvidék első léghajós átrepülése, de csak a második sarki repülés, mert az amerikai Byrd admirális egy Fokker repülőgépen pár nappal megelőzte őket.

Utóbb kiderült, hogy Byrd meghamisította az útinaplóját és a navigációs jegyzeteit, hogy elsőnek mondhassa magát.

Korabeli címlap a Norge repüléséről Forrás: Rare Newspapers

A sikeres expedíció után Nobilének a fasiszta Mussolini-kormány nyomására az olasz felsőbbrendűséget kellett hangoztatnia a későbbi állami támogatások reményében, ezért ő és Amundsen eltávolodtak egymástól.

Az Italia léghajó és Umberto Nobile Forrás: Reddit

Így Nobile saját szervezésű expedícióján, 1928-ban, nem a neves norvég sarkkutató, hanem a svéd Finn Malmgren meteorológus lett a sarkvidéki szakértő. Az Italia névre keresztelt léghajó, amelyet természetesen Nobile tervezett, május 23-án, egy 69 órás, önmagában is felérő rekordrepülés után szállt fel Svalbardból az Északi-sark átrepülésére.

Nobile a léghajóban Forrás: Wikipedia

Másnap elérték a pólust, ahol ledobták az olasz zászlót, Milánó város, az expedíció szponzora zászlaját, és a XI. Pius pápa által adományozott keresztet. Az Italia már visszafelé tartott, amikor május 25-én viharba került, és az úszó jégnek ütközött, 30 kilométerre Svalbardtól. A tizenhat fős legénységből tíz ember, köztük Nobile és Malmgren, az összetört gondolával együtt a jégre esett.

Hat ember a levegőbe szökkenő léghajótestben rekedt, őket soha többé nem találták meg.

Egy olasz újság ábrázolása az Italia katasztrófájáról Forrás: Pinterest

Nobile és társai kimentésére nemzetközi mentőakció indult, amelyben az olasz kormány dicstelen szerepet játszott. Az expedíció életben maradt tagjai a norvég, svéd, finn és szovjet mentők erőfeszítéseinek következtében menekültek meg. A mentést tragédia is sújtotta, mert Roald Amundsen, aki félretette a Nobilével kapcsolatos nézeteltéréseit és maga is menteni indult, a repülőgépével és két társával együtt a tengerbe veszett.

A Nobile-expedíció tagjai Forrás: Ocean Sky Cruises

Az expedícióról a csoport csehszlovák tagja, Frantisek Behounek fizikus, sarkkutató és sci-fi regényíró könyvet adott ki, amely magyarul is megjelent. A könyv antikváriumban elérhető.

A világ legnagyobb léghajójának lezuhanása

Az LZ 129 jelzésű léghajó, ismertebb nevén a Hindenburg a léghajózás csúcsát teljesítette meg. A luxusjármű belsejének megalkotását Fritz August Breuhausra bízták, aki házakat, belső tereket, bútorokat, étkészletet, lámpát és tapétát is tervezett korábban. Egyebek mellett ő felelt a német tengerhajózás legszebb képviselője, a Bremen luxusgőzös belső dizájnjáért is.

A Hindenburg New York felett Forrás: Space

A Hindenburg tulajdonképpen egy repülő szálloda volt. A koncepció szerint az utasok a legtöbb időt a közösségi terekben töltötték, ezért a kabinokat tudatosan szűkre tervezték, és a helytakarékosság miatt emeletes ágyakkal látták el.

A Hindenburg egy kabinja Forrás: Wikiwand

Vécé nem volt a fülkékben, de saját mosdó igen. A tágas étterem és a lounge az utastér két oldalán volt, és mindkettő mellett úgynevezett sétányt rendeztek be, fotelekkel és székekkel. A sétányt döntött ablakokkal látták el, így az utasok nézhették a léghajó alatti tájat. Az utastér egyik oldalán író- és olvasószoba is volt.

A lounge, a sarokban egy zongora Forrás: Creative Commons

Természetesen dohányzó is volt a fedélzeten – igen, jól olvassák, a gyúlékony hidrogén ellenére szabad volt dohányozni. De nem akárhogy. A dohányzót az alsó szinten, a személyzeti és „üzemeltetési" részleg, a konyha, a legénységi szállás mellett alakították ki, amelyben túlnyomást hoztak létre.

A Hindenburg promenádja a döntött ablakokkal Rare Historical Photos

Ez azt jelenti, hogy csak bentről kifelé áramolhatott levegő, fordítva nem, vagyis a hidrogén nem juthatott be a pöfékelő utasokhoz. A bejárat egy légzsilip volt, két ajtóval, és a stewardok ügyeltek rá, hogy senki ne használhasson gyufát vagy öngyújtót, hanem csak az egyetlen elektromos öngyújtóval gyújtson rá.

A Hindenburg két szintjének ábrája Forrás: Facebook

A német mérnöki teljesítmény jelképe a működésének első évében, 1936-ban tizenhétszer repülte át az Atlanti-óceánt Németország és az Egyesült Államok, illetve Brazília között. 1937-ben először Rio de Janeiróba repült, majd május 3-án, a hatvanharmadik felszállásával megkezdte az erre az évre tervezett amerikai járatainak teljesítését.

A Hindeburg Rióban - korabeli képeslap Forrás: Facebook

A félházzal repülő Hindenburg az erős szembeszél miatt csak május 6-án reggel érkezett Amerikába, de a helyi zivatarok további késést okoztak. A léghajó sétarepüléssel és városnézéssel töltötte az időt estig, amikor az időjárás alkalmassá vált a leszállásra.

A Hindenburg a katasztrófa előtti városnézésen Forrás: Rare Historical Photos

A Hindenburg 19 órakor kezdte meg a kikötést Lakehurst repülőterén. A legénység kb. 60 méter magasságban, már a repülőtér felett, ahogy a léghajó a rögzítőtoronyhoz közeledett, ledobta a horgonyköteleket a földi személyzetnek.

A Hindenburg Lakehurst repülőterén, a katasztrófa előtt néhány perccel Forrás: Smithsonian Magazine

4 perccel később a lent várakozó nézők és a filmhíradó-kamerák szeme láttára kigyulladt a Hindenburg hátsó része, majd az egész szerkezet a földre zuhant és összerogyott. Az egyik korabeli filhíradó így mutatta be a tragédiát:

A világ legnagyobb repülőeszköze 32 másodperc alatt elpusztult. A tragédiában 13 utas és a legénység 22 tagja meghalt. A lezuhanó roncs a földön is megölt egy embert.

Kigyulladt a Hindenburg Forrás: Rare Historical Photos

A katasztrófa okát illetően főleg az amerikai sajtó gyártott elméleteket. Három nappal később a New York Times már hat lehetőséget vázolt fel, a villámcsapástól a szabotázsig. A balesetet német és amerikai bizottság is vizsgálta. Egymástól függetlenül arra jutottak, hogy a legvalószínűbb ok ez volt: statikus elektromossággal töltődött fel a léghajó, ennek a kisülése okozta a szikrát, amely begyújtotta a valahol szivárgó, gyúlékony hidrogént.

Lezuhan a lángoló léghajó Forrás: Rare Historical Photos

Ezt a magyarázatot sokan nem fogadták el. 84 évvel később azonban felbukkant egy addig ismeretlen amatőr felvétel a Hindenburgról. Egy Harold Schenck nevű, fotó- és filmrajongó férfi készítette, akinek a fia 2021-ben odaadta az eredeti 8 mm-es tekercset egy dokumentumfilmes stábnak.

https://www.youtube.com/watch?v=OetzoO3Csj4

A felvétel eddig ismeretlen szögből mutatta a lángokat, és ez elgondolkodtatta a filmeseket. A produkció szerződtette Jason O. Harris ezredest, az amerikai légierő nyugdíjas pilótáját, légibaleset-vizsgálót, és Konstantinos Giapis professzort, a neves Caltech egyetemről.

A laboratóriumi kísérletekben kiderült, hogy erős elektromos kisülések történtek a Hindenburgon Forrás: Caltech

A laboratóriumi kísérletek azt igazolták, hogy a Hindenburg borítása a zivataros, esős időben pozitív töltést kapott, de ez egyben azt is jelentette, hogy egy idő után nem töltődött túl, a pozitív töltése megakadályozta ezt. Amikor azonban ledobták a horgonyköteleket, ezek földelték a léghajót, mert a kenderanyag a német mérnökök meggyőződése ellenére, még szárazon is vezette az elektromosságot, hát még vizesen.

A Hindenburg burkolata alatti szikra Forrás: Youtube

A föld felszínéből tehát elektronok jutottak be a Hindenburg fémvázába, amelyhez a köteleket rögzítették. A pozitív burok és a negatív váz kölcsönhatása még több pozitív töltést szippantott fel a külső környezetből, és ekkor a léghajó burkolata már túltöltődött.

A lángoló roncs Forrás: Nu.nl

A Hindenburg tulajdonképpen egy óriási kondenzátorrá változott, amelyen belül több száz kisebb kondenzátor alakult ki, azokon a pontokon, ahol a burkolat és a váz érintkezett.

Ha egyetlen helyen alakul ki ez, és az messze van a gázszivárgás helyétől, az nem okozott volna katasztrófát. De itt, a 246 méter hosszú léghajó testében sok helyen egyszerre keletkezett szikra. Rengeteg kisülés jött lére, és az egyik sajnos épp ott történt, ahol a hidrogén szivárgott,

mondta Giapis professzor.

A következő dokumentumfilm részletesen foglalkozik a Hindenburg katasztrófájával.