Összeurópai megoldás híján a mediterrán országok idén is magukra maradtak a migrációs problémával

Mitílíni, 2020. március 4. A Törökországból az utóbbi négy nap alatt a görög Leszbosz szigetére érkezett illegális bevándorlók felszállnak egy görög haditengerészeti hajóra a sziget központjának, Mitílíninek a kikötőjében 2020. március 4-én. Az újonnan érkezetteket nem a szigeten lévő móriai befogadó táborban szállásolják el, hanem a szárazföldön lévő zárt táborban helyezik el őket. MTI/EPA/ANA-MPA/Oresztisz Panajotu

A három nagy mediterrán ország migrációs helyzete 2021-hez képest változatos képet mutat. Míg Spanyolországon enyhült, addig Görögországon változatlan, míg Olaszországon jelentősen nőtt az irreguláris bevándorlás terhe. A Migrációkutató Intézet gyorselemzést készített, és a körképben a fő számokon túl a legfontosabb 2022-es fejleményeket ismertetik. Az Intézet szerint látható, hogy összeurópai megoldás híján a mediterrán országok idén is magukra maradtak a migrációs problémával, mely Olaszország és más tagállamok, különösen Franciaország között az év végére politikai feszültségbe torkollott. Az elemzést változtatás nélkül közöljük.

A Vargha Márk elemző által készített anyagban arról ír a Migrációkutató Intézet a gyorselemzésében, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának hivatalos, 2022. december 4-ei adatai szerint a három mediterrán útvonalon 137 953 érkezést regisztráltak. Ez meghaladja a tavaly egész évi 123 318-at.

November 30-ai adatok szerint az illegális határátlépést elkövetők 24,7%-a tunéziai, 20,6%-a egyiptomi, 15,7%-a bangladesi, 9,2%-a szíriai, 7,8%-a afgán állampolgár.

Őket az elefántcsontpartiak, az irániak, a guineaiak, az irakiak és az eritreaiak követik. Látható tehát, hogy ma már korántsem arról van szó, hogy „Fekete-Afrika megindult Európába", az irreguláris bevándorlók közel fele két észak-afrikai muszlim országból kelt útra, melyek egyikében sincs háború, politikai és különösen gazdasági válság, illetve élelmezési nehézségek viszont annál inkább. A három vizsgált állam közül Spanyolország az egyetlen ország, melynek 2021-hez képest könnyebbé vált a helyzete, ugyanis negyedével kevesebb érkezésszámot rögzített, december 4-éig 30 003-at. A 28 221 tengeri érkezés körülbelül a 2019-essel van egy szinten, a 2020-as 40 326-hoz és a 2021-es 41 979-hez képest viszont jelentősen kisebb. A szárazföldi érkezések, vagyis a Ceuta és Melilla enklávék kerítésein keresztüli átjutások 2019 után jelentősen visszaestek, és idén is az 1 000 és 2 000 közötti tartományban maradtak (2020: 1 535, 2021: 1 218, 2022: 1 782).

Olaszország helyzete drámaian romlott tavalyhoz képest.

Afrikai bevándorlót motoz egy olasz rendőr egy biztonsági ellenőrzés során Milánó főpályaudvaránál 2017. augusztus 1-jén. Forrás: MTI/EPA/ANSA/Daniel Dal Zennaro

A december 4-ei állapot szerinti 94 599 irreguláris tengeri érkezés a tavaly egész éves 67 477-hez képest ugrásszerű növekedés, 2020 és 2019 pedig utólag nézve is kifejezetten „békés" éveknek tekinthetők (34 154 és 11 471 az akkori adatok).

Görögország körülbelül kétszer több tengeri érkezést, 10 924-et észlelt idén, mint tavaly (4 331) és kicsivel többet, mint tavalyelőtt (9 714).

Ám ez a szám így is nagyjából hatoda a 2019-es 59 726-nak. A szárazföldön regisztrált szabálytalan határátlépések számát immár harmadik éve sikerült 5-6 ezer körülire szorítani (2019: 14 887, 2020: 5 982, 2021: 4 826).

Illegális bevándorlók érkeznek egy csónakban a szicíliai Lampedusa tengerpartjára 2020. augusztus 28-án. Salvatore Martello lampedusai polgármester adatai szerint kevesebb mint két nap alatt negyven csónak kötött ki Lampedusán több mint félezer emberrel. Forrás: MTI/EPA/ANSA/Elio Desiderio

Mi lenne a megoldás?

A 2020 szeptemberében az Európai Bizottság által bemutatott, a migrációs probléma közösségi szintű kezelésére kidolgozott rendeletcsomagnak a tagállamok általi megtárgyalása 2022-ben sem kezdődött el.

Olaszország 2022. június 10-én sikerrel tudott viszont a belügyminiszteri tanácson átvinni egy politikai nyilatkozatot. Ebben 18 tagállam, valamint Norvégia, Svájc és Liechtenstein vállalta, hogy jövő nyárig 10 ezer bevándorlót átvesz, ami a 90 ezer feletti idei érkezésszám fényében nem nevezhető soknak, ugyanakkor az akkori belügyminiszter, Luciana Lamorgese a döntést történelminek nevezte. Az olaszok szempontjából az idei egyetlen pozitív történéssel kapcsolatban azonban három probléma is felmerült.

Az első, hogy 9 tagállam – a hagyományosan „renitens" Magyarországon kívül például a korábban kifejezetten befogadáspárti Ausztria és Svédország – ebben az önkéntes és ideiglenes mechanizmusban sem hajlandó részt venni.

Ez azt is jelentheti, hogy

a kvótarendszert több tagállam már nem látja megoldásnak, pedig az a Bizottság említett csomagjában két rendelettervezetben is megoldásként szerepel: az egyikben választható, a másikban kötelező elem.

A másik probléma, hogy bár augusztusban Lamorgese még lelkesen nyilatkozott arról, hogy a tagállamok többsége közösen vállalta ezt a fajta szolidaritást, és júliusban az első, 38 főt számláló csoport megérkezett Franciaországba a vállalt 3 000-es kontingensből, októberben, immár ügyvezető tárcavezetőként arra panaszkodott a luxembourgi tanácsülésen, hogy a vállalások lassan teljesülnek, az áthelyezések felgyorsítására van szükség. Az új, jobboldali koalíciós kormány belügyi államtitkára november végén elutasító álláspontra helyezkedett a Bizottság által kidolgozott paktumot illetően, és a menedékkérelmek Európai Unión kívüli, líbiai és tunéziai elbírálását nevezte meg üdvözítő megoldásként.

A koronavírus-járvány miatt védőmaszkot viselő illegális bevándorlók várják, hogy felszálljanak a kompra, amely a szicíliai Agrigento megyében fekvő Porto Empedocle településre viszi őket a dél-olaszországi Lampedusa szigetéről 2020. augusztus 2-án. Az Afrika partjai és Szicília között fekvő kis szigetről száz illegális bevándorlót küldenek tovább Sziciliába. Forrás: MTI/EPA/ANSA/Alessandro Di Meo

A harmadik gond a Meloni-kabinet visszatérése volt ahhoz, az első Conte-kormány idején nagy port kavart gyakorlathoz, mely a civil szervezetek mentőhajóinak zászló szerinti államba irányítását, illetve olaszországi kikötés esetén a felnőtt és egészséges férfiak kiszállásának megtiltását célozta. Az Ocean Viking mentőhajó ezért kénytelen volt 2022. november 11-én Toulonban kikötni, mely diplomáciai feszültséget okozott a francia és az olasz kormány között. Az eredmény:

Franciaország az említett, elenyészően kevés önkéntes relokációs vállalást sem hajlandó teljesíteni.

Spanyolország a migrációs hírfolyamba 2022. június 24-én egy melillai kerítésostrom kapcsán került be. A marokkói hatóságok szerint 23, civil szervezetek szerint 37 irreguláris bevándorló halt meg a spanyol határőrség határvédelmi fellépésének köszönhetően. A bevándorlásellenes Vox mellett a mérsékelt baloldali nagyobbik kormánypárt PSOE és a radikális baloldali kisebbik kormánypárt, a Podemos sem támogatta az ügy politikai napirenden tartását annak kivizsgálásával, holott ezt korábban éppen utóbbi kezdeményezte. Görögországot az új, az EU 43 milliós támogatásával épült zárt befogadótáborai (CCAC-k) miatt érték kritikák az NGO-k részéről. A korábban a szigeteken – Leszbosz, Híosz, Számosz, Lérosz, Kósz – nyitottan működött, majd felszámolt, embertelen zsúfoltságú táborokhoz képest pozitív változásnak tekinthető ezek megnyitása, ugyanakkor a civilek szerint a szabad mozgás közvetett korlátozása, a börtönélmény elfogadhatatlan humanitárius szempontból.

Európába igyekvő illegális bevándorlók érkeznek a szicíliai Lampedusa kikötőjébe 2020. április 28-án. A kis hajón 100 migráns: 49 férfi, 44 nő és 7 kiskorú érkezett Afrikából Olaszországba. Forrás: MTI/EPA/ANSA/-

2022-es döntés, hogy a görögök a Törökországgal közös határuk teljes hosszán megépítik a kerítést, azaz az eddig meglévő 40 kilométert további 140-el bővítik.

Összegzés

A fentiek alapján 2023-at illetően a három déli „nagy" legfeljebb újabb önkéntes szétosztási megállapodásokban reménykedhet. A tartós megoldást célzó rendeletcsomag elfogadása érdekében a francia és cseh soros elnökség alatt sem indultak újra az egyeztetések a politika csúcsain. Ha ezek a svéd elnökség alatt mégis elindulnának, a szolidaritás többféle értelmezése miatt eredmény aligha várható. Így marad a nemzeti szintű kiútkeresés és egyes üzenetértékű lépések megtétele: tengeren az NGO-hajókkal szembeni fellépés, szárazföldön pedig a kerítésépítés.