Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Didier Reynders belga liberális politikus, az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa. Reynders portfóliójába tartozik a jogállamiság kérdése, ide értve a hírhedt, a tagállamok zsarolására alkalmas jogállamisági mechanizmust, továbbá hatásköre része az igazságügyi együttműködés kérdése, illetve „a polgárok jogainak a védelme”, ez utóbbi meglehetősen homályos megfogalmazású.
Reynders a Reform Mozgalom (Mouvement Réformateur-MR) nevű vallon liberális pártban politizál. A MR vezetője 2019 végéig, tehát egészen addig, ameddig kinevezték az Európai Tanács élére, Charles Michel belga szövetségi miniszterelnök volt.
Tehát Reynders az Európai Tanács elnökének a párttársa, 2014 és 2019 között pedig a kormányának volt a minisztere.
Ahogy róla korábban írtuk, Reynders két évtizede a belga belpolitika brüsszeli fővonalában található, 1999 és 2011 között szövetségi pénzügyminiszter volt,
2011 DECEMBERE ÉS 2019 NOVEMBERE KÖZÖTT PEDIG A KÜLÜGYI, ILLETVE AZ EURÓPAI ÜGYEKÉRT FELELŐS TÁRCÁT VITTE.
Ezzel párhuzamosan, 2018 december és 2019 november között védelmi miniszter is volt.
2019-ben indult a strasbourgi Európa Tanács (nem tévesztendő össze az Európai Tanáccsal!) főtitkári posztjáért, de elbukott.
2019. szeptember 3-án Von der Leyen, akkor még mint leendő bizottsági elnök Reynderst jelölte jogérvényesülésért felelős biztosnak, tehát az igazságügyért felelősnek, dacára annak, hogy a belga liberális politikus minisztereként számos korrupciógyanús botrányba keveredett.
Ezt követően, szeptember 14-én több belga lapban egyidejűleg megjelentek olyan információk, hogy
A BELGIUMI TITKOSSZOLGÁLAT EGY VOLT TAGJA A SZÖVETSÉGI ÜGYÉSZSÉGEN TERHELŐ VALLOMÁST TETT A LIBERÁLIS BIZTOSJELÖLTRE
– közölte akkor az európai ügyekben jártas EurActiv és a Reuters brit hírügynökség.
A volt titkosszolga neve, Nicholas Ullens de Schooten, aki
2007 ÉS 2018 KÖZÖTT ÁLLT BELGA NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATBAN, ÉS FŐKÉNT GAZDASÁGI BŰNCSELEKMÉNYEK FELTÁRÁSÁVAL FOGLALKOZOTT,
elsősorban az afrikai országokban.
Ullens de Schooten akkor azt állította, hivatali ideje alatt többször jelentette, hogy az akkor pénzügy-, majd külügyminiszterként funkcionáló Reynders több korrupciógyanús ügyben és pénzmosásban is érintett lehet, ám addig egyszer sem indult nyomozás a liberális politikus ellen.
2019 októberében az egyik gyanús ügye ugyan a brüsszeli főügyészség elé került, de ezt gyorsan ejtették, érdekes módon az akkori biztosjelölt EP-meghallgatása előtt...
A volt titkosszolga ügyvédje, Alexis Deswaef a kereset benyújtása után a Le Soir című belga lapnak elmondta:
védence halálos fenyegetést is kapott, a belga titkosszolgálatok vezetője jelezte, hogy nem kívánatos a további tevékenysége.
Ullens de Schooten 2019. október 4-én a téma kapcsán nyilatkozott a V4NA nemzetközi hírügynökségnek.
A volt titkosszolga beszámolója szerint, „az egész az úgynevezett kazah-botránnyal („Kazakhgate") kezdődött. Franciaország – belga közvetítéssel – 45 harci helikoptert adott el kazah oligarcháknak. Az üzlet mögött Reynders állt, amit az ügyet vizsgáló francia ügyvédnő naplójából tudunk, amiben a befolyásos politikus neve is szerepelt. Reynders a bíróság előtt azt vallotta, hogy valóban találkozott az ügyvédnővel, de csak egy kongói ellenálló ügyében beszéltek. Mindenki hitt neki, noha semmiféle bizonyítékkal nem állt elő. Ezt a belga hírszerzési dokumentumokból tudom, 11 évig dolgoztam a titkosszolgálatnak" – fejtette ki Ullens de Schooten.
Állítását alátámasztja, hogy
Belgium 2007-ben állampolgárságot adott az egyik oligarchának, Patokh Csodijevnek, akit hazájában 20 év börtönre ítéltek.
Amikor a „Kazakhgate" felderítésére létrehozott egységbe került, Schootent a belga titkosszolgálat rendőrségi vezetője súlyosan megfenyegette.
Kétszer behívatott meghallgatásra, majd a harmadik alkalommal halálosan megfenyegetett. Azt mondta, ha aláírom a jelentést, veszélybe sodrom a saját, a feleségem és a négy gyermekem életét. Meggyőződésem, hogy e mögött is Reynders állt
– fűzte hozzá a volt titkosszolga.
A brüsszeli szövetségi kormány 2009-ben, Kinshasában, a Kongói Demokratikus Köztársaság (volt belga gyarmat) fővárosában elhatározta egy új nagykövetség építését. A diplomáciai képviselet építésében olyan kongói vállalatok is részt vettek, amelyek hátterében, tulajdonosi minőségben egy volt elnökjelölt, illetve egy fegyverkereskedő állt.
A gyanú alapján Reynders
AZ ÉPÍTKEZÉSI PROJEKTBEN VALÓ RÉSZVÉTELÉRT CSERÉBE A FEGYVERKERESKEDŐTŐL ÉS AZ ELNÖKJELÖLTTŐL FOGADHATOTT EL KENŐPÉNZT TÖBB MILLIÓ EURÓ ÉRTÉKBEN,
továbbá kétes hírű helyi köröktől törvénytelen módon nem túl értékes műtárgyakat szerzett meg, amelyeket aztán fantomvállalatokon keresztül drágán adott el, így
SIKERÜLT KIFEHÉRÍTENIE A MEGVESZTEGETÉSBŐL KAPOTT PÉNZEKET.
2019 áprilisában a volt titkosszolga feljelentette a liberális politikust pénzmosás és kenőpénzek elfogadása miatt. Miután Reynders biztosjelölt lett, 2019. szeptember 27-én az ügyészség bűncselekmény hiányában elutasította a feljelentést, így nem történhetett vádemelés az ügyben.
Didier Reynders egyébként kezdettől fogva tagadta a vádakat.
Ezt követően Ullens de Schooten a szövetségi ügyészi hivatalhoz fordult azzal, hogy
KORÁBBAN NEM VIZSGÁLTÁK KI MEGFELELŐEN AZ ÁLTALA BEMUTATOTT JELENTÉSEKET, Ő MAGA PEDIG HALÁLOS FENYEGETÉSEKET KAPOTT 2015-BEN A TITKOSSZOLGÁLATOKAT FELÜGYELŐ HATÓSÁG EGYIK TAGJÁTÓL, MIUTÁN MEGPRÓBÁLTA FELHÍVNI A FIGYELMET AZ ÜGYRE.
Azt mondta, hogy történhet valami velem, a feleségemmel vagy a lányaimmal, ha tovább beszélek a témáról. Ez után töltött pisztollyal aludtam három hónapon át
– közölte a volt titkosszolga.
Az újabb beadványt átirányították a legfőbb ügyészséghez, a szövetségi szintű vádhatóság ugyanis nem járhat el hivatalban lévő miniszterek ügyében. Az ügynek azonban nem lett folytatása.
A volt titkosszolga beszélt Renyders líbiai ügyeiről is:
Moammer Kadhafi [volt líbiai elnök, aki 2011-es bukásáig állt az észak-afrikai ország élén] 17 milliárd eurót tartott belga bankokban. Amikor Kadhafi meghalt, Reynders éppen váltott, pénzügyminiszterből külügyminiszterré nevezték ki. Az ENSZ befagyasztotta a líbiai rezsim külföldi bankszámlákon tartott vagyonát, hogy a helyi hadurak ne finanszírozhassák az ember- és fegyverkereskedelmet.
Ullens de Schooten kiemelte, hogy
Reynders az ENSZ figyelmeztetése ellenére engedélyt adott a pénz kifizetésére, a belga bankok legalább 2 milliárd eurót át is utaltak Fajez esz-Szarrádzs akkori líbiai miniszterelnök számlájára.
(Megjegyzés: Fajez esz-Szarrádzs 2021 márciusa óta már nem miniszterelnök.)
Közben
TÖBB SZÁZMILLIÓ EURÓNAK NYOMA VESZETT, A PÉNZ VALÓSZÍNŰLEG LÍBIAI MILICISTÁKHOZ KÖTHETŐ FIKTÍV SZÁMLÁKRA KERÜLT, AKIK EMBERKERESKEDELEMBŐL ÉLTEK.
Reynders szerepe ebben nem világos, mivel a politikus soha nem adott erre magyarázatot.
2012-ben, külügyminiszterként a belga liberális politikus magánlátogatás keretében elment Nayef bin Fawwaz Al Sha'lan szaúdi herceghez, akit
A FRANCIA BÍRÓSÁG 2007-BEN TÍZ ÉV BÖRTÖNRE ÍTÉLT KÉT TONNA KOKAIN DIPLOMÁCIAI REPÜLŐGÉPPEL TÖRTÉNŐ KERESKEDELMÉÉRT.
Mivel a két állam között nincs kiadatási egyezmény, ezért a vádlott nem jutott börtönbe. Jelenleg a szaúdi herceg az Interpol egyik legkeresettebb bűnözője.
REYNDERS – MIUTÁN KIDERÜLT A TALÁLKOZÓ – AZT ÁLLÍTOTTA, FOGALMA SEM VOLT, HOGY ILYEN MÚLTJA VAN AZ EMBERNEK.
Hasonlóan gyanús eset volt a brüsszeli orosz nagykövetség építése 2006-ban, az épületet ugyanis Jean-Pierre Reynders, Didier Reynders öccse tervezte.
Abnormális, hogy Brüsszelben, a NATO és az Európai Parlament központjában a pénzügyminiszter testvérére bízzák egy ilyen, belbiztonsági szempontból fontos intézmény belső elrendezésének kialakítását
– nyilatkozta az egykori titkosszolga.
A brüsszeli Politico szerint Reynderst rasszizmussal is vádolták, mikor 2015-ben Fekete Péternek öltözött egy rendezvényen, ráadásképpen fekete színűre festette az arcát (blackface). Fekete Péter vitatott alak, sokaknak a fekete rabszolgákat szimbolizálja.
A 19. SZÁZADBAN AFRIKÁBÓL, TÖBBEK KÖZT BELGA-KONGÓBÓL IS ELHURCOLT RABSZOLGÁK LESZÁRMAZOTTAI ÉRTHETŐEN NEM NÉZIK JÓ SZEMMEL AZ EFFÉLE TRÉFÁKAT,
sem Belgiumban, sem a világ más részein.
A helyzet komolyságának megértéshez tudni kell, hogy az afrikai Kongó a XIX. század második felétől belga gyarmat volt, kezdetben II. Lipót király magánbirtokaként kezelték Ez idő alatt a megszálló belga katonák több millió embert mészároltak le, vagy dolgoztattak halálra.
Az áldozatok száma meghaladhatja a 10 milliót.
A már említett, V4NA-interjúban a volt titkosszolga a következőképpen reagált Reynders biztosi jelöltségére:
Ha Didier Reynderst megválasztanák az Európai Bizottság igazságügyi biztosává, az olyan lenne, mintha Al Capone vezetné a chicagói rendőrséget. Ez az ember éveken keresztül borzalmas dolgokat művelt, és most őt akarják megválasztani az európai jogrend őrzőjének. Számomra ez hihetetlen és elfogadhatatlan.
A V4NA egyébként próbálta kérdezni a belga politikust a botrányairól, de egyáltalán nem reagált az újságírók felvetéseire.
Mindezek ellenére, 2019 decemberében Renyders az Európai Unió jogérvényesülésért felelős biztosa lett.
Azt a tényt, hogy Reynders uniós jogérvényesülésért felelős biztosként NEM a kisebbségek jogérvényesülésével foglalkozik, hanem ehelyett politikai indíttatású ügyekkel, kiválóan szemlélteti az, hogy a Szlovákiában máig hatályban élő, 1945-ben hozott Benes-dekrétumok szerinte „nem sértik az uniós jogot".
2021 júliusában ezt írta a Mandiner Vincze Loránt RMDSZ-es EP-képviselőre hivatkozva: „Az Európai Bizottság ismét elutasította a felelősségvállalást a nemzeti kisebbségek ügyében, Didier Reynders igazságügyi biztos szerint ugyanis a Benes-dekrétumok történelmi dokumentum, jelenleg nincsen joghatása, alkalmazása pedig nem ütközik az uniós jogba”. Vincze Loránt a bizottsági válaszra reagálva felháborítónak nevezte, hogy a válaszadást megelőző hónapokban az Európai Bizottság arra sem vette a fáradtságot, hogy pontosan utánanézzen a felvetett problémának, és érdemben vizsgálja a helyzetet.
Az uniós testület egyszerűen kivette a fiókból a már másfél évtizede berögzült válasz szövegét, és továbbküldte azt.
Amíg más diszkriminációt és kisebbségi kérdéseket érintő ügyekben az Európai Bizottságnak akár egy sajtóhír is elegendő arra, hogy az uniós jog megsértését feltételezze, addig ha évtizedes, őshonos kisebbségi közösségek egészét megbélyegző európai szégyenfoltról van szó, csak annyit tud mondani, hogy a rendelkezésére álló információk alapján az ügy nem kapcsolódik az uniós joghoz
A valóság Reynders állításával szemben az, hogy a Benes-dekrétum NEM történelmi dokumentum, jelenleg is van joghatása, hiszen erre hivatkozva mind a mai napig koboznak el földeket Szlovákiában magyaroktól,
most éppen az autópálya-építés ürügyén. Erről itt és itt lehet olvasni.
2020 novemberében a Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságának (LIBE) ülésén a Magyarország és Lengyelország ellen zajló 7. cikk szerinti eljárás, illetve az LMBTQI-közösség (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális, queer és interszexuális) jogaival kapcsolatos magyarországi és lengyelországi fejleményekkel foglalkozó vitán Reynders arról beszélt:
mindaddig, ameddig aggályok állnak fenn a jogállamiság helyzetével összefüggésben a két tagállam esetében, az Európai Bizottság azt javasolja, hogy az Európai Unió Tanácsa tartsa fent az eljárást.
2021 novemberében, tehát már a gyermekvédelmi törvény júliusban történt elfogadása után Renyders Budapestre látogatott, Varga Judit igazságügyi miniszter fogadta őt. A belga biztos arra tett kísérletet, hogy a gyermekvédelmet, az LMBTQ-ügyet és a jogállamiságot valamiféleképpen összemossa. Varga Judit a biztos felvetéseire úgy reagált, hogy „a magyar kormány álláspontja szerint az Európai Bizottság jogállamisági jelentésének nincs jogalapja”.
2022 júliusában arról értekezett, hogy „rendszerszintűek a jogállamisági problémák Magyarországon".
