Mától érvényes az újabb veszélyes brüsszeli szankció: a magyar kormány megvédte Magyarországot

Kardoskúti földgáztároló

A fűtési szezon vége felé közeledve a következő fűtési szezon beszerzési tárgyalásai mint megnövekedett kereslet jelentkeznek majd, az olaj tekintetében pedig a nyersolaj világpiaci kínálatának a csökkenése is érezhető lesz. Ez utóbbin fog sokat rontani a feldolgozott olajtermékekre vonatkozó EU-s szankció, hiszen hirtelen kiesik az európai piacról napi egymillió hordó gázolaj is – jelentette ki Tóth Máté energiajogász. A Magyar Energetikai Társaság alelnöke az Origónak adott interjúban kifejtette, hogy a legnagyobb és legfontosabb feladat szavatolni az ellátásbiztonságot és megőrizni a lakosság árvédelmét az ipar lehetséges támogatásával egyidejűleg. Az idei év ezt a hatalmas feladatot fogja a leginkább próbára tenni, ezért az államra, az energiajogra és egyáltalán a szektorra igen komoly megpróbáltatások várnak majd ezen a téren. Az újabb veszélyes szankciók mától érvényesek - egész Európában óriási gondot és hamarosan dízelhiányt fog okozni. Magyarország megvédte a saját érdekeit és mentesítést tudott kiharcolni.

Vasárnap életbe lép az újabb brüsszeli szankció az olajtermékekre. Milyen következményei lesznek ennek?

Nagyon fontos mentességet harcoltunk ki az újabb brüsszeli szankció alól. Magyarország, Csehország, illetve Szlovákia esetében lesz végül olyan mentesség, mely szerint

az orosz kőolajat is feldolgozó vállalatok február 5. után a nem orosz kőolaj finomításbeli részarányában folytathatnak egy szűkített üzemanyagexportot, ami a régió ellátásához elengedhetetlen, különösen a pozsonyi finomító feldolgozott olajtermékeinek szokásos régiós áramlása miatt.

Ez azonban Európán mint egészen nem sokat segít, mert drágább forrásokból, szűkülő piacon veszi a dízelt és nyersolajat, és ennek részeként a részben minden bizonnyal orosz üzemanyagot is a megdrágított és meghosszabbodott értékesítési láncokon keresztül.

A viharfelhők már most gyülekeznek, pedig a karácsony előtt elfogadott, illetve életbe léptetett EU-s olaj- és gázintézkedések valóban csak a kezdetet jelentik.

Az orosz feldolgozott olajtermékekre vonatkozó szankció amolyan „nesze, sánta, itt egy púp" intézkedés, a hatályba lépése pedig már régen baljós folyamatok közepette fog megtörténni. Az OPEC-országok már most sem emelnek a kitermelésen, Oroszország már most bejelentette, hogy nem szállít az ársapkát alkalmazó országok cégeinek, egyúttal már most termeléscsökkentést jelentett be az intézkedések eredményeként az olajtermelésében, ami éreztetni fogja a hatását a kínálat szűkülésében. Márpedig ez a jelenlegi válság kínálati, ahogy az infláció is kínálatoldali infláció Európa-szerte, amit nagyban az energiaárak, illetve az energiaszűkösség mozgatnak.

Ezen nem változtat az sem, hogy a világpiaci árak év végi mérséklődésével egy picit fellélegezhetett a nyugati félteke, ez ugyanis egy csalóka kegyelmi állapot. Az oka a vállalatok, illetve országok korábbi őrült vásárlása volt gázból és olajból egyaránt – ennek jelentős része minden harcias kijelentés ellenére orosz volt 2022-ben.

A gáztárolók is szépen megteltek orosz gázzal, ám nagyon enyhe tél következett, így a tárolók töltöttsége is magas maradt, a kereslet meg mérsékelt, ami egyelőre lefele mozgatta az árakat is. Nem érdemes azonban bedőlni ennek a csalóka nyugalomnak. Ennek első jeleként az olaj ára egyébként már el is indult felfelé januárban.

Ám éppen akkorra fog ez a helyzet rossz irányban és lényegesen megváltozni, amikor az európai gázársapka, illetve a feldolgozott olajtermékekre vonatkozó szankció egyaránt életbe lép: vagyis februárban.

Igen. Eddigre a gázban a fűtési szezon vége felé közeledve a következő fűtési szezon beszerzési tárgyalásai mint megnövekedett kereslet jelentkeznek majd, az olaj tekintetében pedig a nyersolaj világpiaci kínálatának a csökkenése ekkor már egyébként is érezhető lesz. Ez utóbbin fog sokat rontani a feldolgozott olajtermékekre vonatkozó EU-s szankció, akkor is, ha a régiónk egy fokkal szerencsésebb helyzetben lesz, tekintve, hogy a pozsonyi finomító által előállított üzemanyagot a kiharcolt mentességgel egy szűkebb volumenben – az orosz és nem orosz nyersolaj arányát követve – lehet ezért mozgatni.

Azonban hirtelen kiesik az európai piacról napi egymillió hordó gázolaj, és ezt meg fogja érezni Európa.

Ez fog összeadódni a nyersolaj szűkösségének a hatásával, és akkor még olyan változókról nem beszéltünk, mint az esetleges további OPEC-lépések, netán egy szintén ki nem zárható amerikai protekcionista fordulat. A feldolgozott olajtermékekre vonatkozó EU-s szankció ezek nélkül is a legrosszabbkor jön, és összeroppantja majd az egyébként is egyre rosszabb helyzetben lévő európai ipart.

Európa az orosz feldolgozott olajtermékek kizárásával februárra teljesen eladja a versenyképességét, egyúttal öles lépésekkel halad egy ellátási válság felé.

Milyen most a helyzet a hazai energiapiacon?

Az eddig igen enyhe tél és az ennek köszönhető fogyasztáscsökkenés érezteti a hatását itthon is, folytatva az őszi trendeket. Ősszel nőtt a hazai primerenergia-termelés és az energiahordozók importja is, míg a felhasználás viszont igen jelentősen csökkent. Annyira, hogy a földgáz belföldi felhasználása 2008 óta a legalacsonyabb havi értéket produkálta. Mindezt úgy, hogy

Magyarország Európa legalacsonyabb háztartási rezsiköltségeivel zárta a 2022-es évet az állam által fenntartott rezsicsökkentés, az egyetemes szolgáltatásra jogosult lakossági fogyasztók hatósági árainak köszönhetően.

A szerencsésen alacsony földgázfogyasztás mellett a gáztőzsdei árak itt is nyugodtak, de még mindig sokkal magasabbak, mint a rezsivédett árszint. Ez utóbbi az igazán fontos: az átlagfogyasztásig garantált hatósági rezsiárak jelenleg is sokkal magasabb piaci árszínvonaltól védik meg a lakosságot, még ha a tőzsdei-piaci árak valamelyest mérséklődtek is. A hazai villamos energia fogyasztása tekintetében is igaz ez, hiszen a villamos energia tőzsdei ára indirekt módon ugyan, de összefügg a gáz árával, pontosabban a gyorsindítású gáztüzelésű erőművek termelési költségeivel, hiszen ez az európai villamosenergia-piaci modell. Nálunk az állami-jogi beavatkozás eredményeképpen viszont 9,02 eurocent/kWh a villany ára, ami Athénban 29 eurocent, Stockholmban 40, Dublinban, Amszterdamban, Berlinben, Rómában, Koppenhágában és Brüsszelben pedig immár 50 eurocent felett van.

Ezek óriási különbségek, ez utóbbi, 50 eurocent körüli villanyárak mutatják a valós piacot.

A kardoskúti földgáztároló Forrás: Origo

Svédországban az energiabiztonság garantálása és az áramtermelési kapacitás növelése érdekében jogszabályt készítenek elő új atomerőművek építésének a lehetővé tételéhez. Miért fontosak az atomerőművek az energiaellátás szempontjából akár uniós, akár hazai szinten?

A nukleáris villamosenergia-termelés elengedhetetlen Európa számára. A lehető legképtelenebb, egyúttal önsorsrontó ötlet volt egyesek részéről, hogy meg akarták fosztani ettől az olcsó, stabil zsinórvillanyt biztosító és lényegében zéró CO2-emisszióval járó technológiától Európát. Addig elmentek, hogy még súlyos nemzetközi kártérítési pereket is vállaltak az erőszakolt bezárásokkal, elég a Vattenfall Németország elleni sok milliárd eurós perére gondolni. A szemfényvesztés ideje azonban úgy tűnik, szertefoszlott az energiaválság közepette. Az európai közvélemény határozottan nukleárisenergia-párti fordulatot vett, ami egyértelmű tisztánlátást mutat. Ha éhesek vagyunk, nincs kényeskedés a fehér kenyérrel. Ugyanez igaz az atomenergiával kapcsolatos ilyen-olyan, zömmel mondvacsinált sötétzöld kényeskedéssel, aggályokkal is.

Finnország után Svédország a józan energiapolitika útjára lépett, egyúttal Brüsszel is kénytelen belátni a nukleáris villamosenergia-termelés szükségességét.

Ennek az eredménye, hogy az atomenergia végül zöld minősítést kapott az Európai Bizottságtól és a Parlamenttől, végül a Tanácstól is nyáron, de még a németországi sötétzöldek is visszahozták a termelésbe az Isar2 és a Neckarwestheim2 atomerőműveket. Mindezek nagyban igazolják a hazai energiajog és energiapolitika irányait, ami évtizede következetesen számol a nukleáris energiával és a termelőkapacitás bővítésével is.

Örülünk neki, ha Európa többi országa is a társunkul szegődik, csak halkan megjegyezve, hogy az ide-oda csapongó európai energiajog és energiapolitika eddig támadta-szorongatta Magyarországot azokért az energiajogi és energiapolitikai döntésekért, amiket most Európa is sorra megvalósít. Ez igaz egyébként a nukleáris technológia támogatása mellett a hatósági árakra, a különadókra, az állami tulajdonra vagy az erősebb közjogi (kógens) szabályozási szerepvállalásra is.

Mi az idei év legnagyobb kihívása, amivel szembe kell majd néznünk?

A legnagyobb és legfontosabb feladat szavatolni az ellátásbiztonságot és megőrizni a lakosság árvédelmét az ipar lehetséges támogatásával egyidejűleg. Az idei év kihívásai ezt a hatalmas feladatot fogják a leginkább próbára tenni, ezért az államra, az energiajogra és egyáltalán a szektorra igen komoly megpróbáltatások várnak majd ezen a téren. Én három ilyet is látok.

Az első a megkettőződő ellátási láncok valósága. Ez az új kihívás nagyban megnehezíti majd Európa helyzetét, hiszen Európa egy lényegesen drágább és szűkebb piacba zárta be mesterségesen magát – az ajtó februárban csapódik a ketrecén. Az olcsó ellátási láncok elkerülik majd Európát, és ez idén fog először teljes egészében jelentkezni – érdemes emlékeztetni, hogy tavaly még orosz gázzal töltötte Nyugat-Európa is a tárolóit, orosz LNG-t vásárolt (többet, mint korábban bármikor) és jött az orosz olaj is. Ezek nem lesznek többé, ami az egész európai gazdasági összekapcsoltság okán ránk is hatni fog, a hatásait nekünk is kezelnünk kell.

LNG-terminál Forrás: Vytautas Kielaitis / Shutterstock

A második a nagy multicégek álságos szerepe. Európa nyomorának ugyanis ők a vámszedői, a nagy nemzetközi olaj- és gázipari cégek óriási profitot tesznek zsebre. Mindez annak ellenére is így van, hogy hatalmas különadókat vetettek ki mindenhol rájuk, ami miatt látszanak is az első törések e cégek és a politikai vezetés közt.

2022 utolsó negyedévében kétmilliárd dollár különadót fizetett a brit Shell, ám a profitja így sincs veszélyben, hiszen az LNG-n elképesztően jól keresett a negyedik negyedévben.

A harmadik negyedévben az Exxon profitja 20 milliárd dollár volt, ami abszolút rekord. Mégis, az Exxon beperelte az Európai Uniót az extraprofitadó miatt, mondván, hogy az Európai Uniónak nincs joga adó kivetésére, és az extraprofitadó különben is visszavetheti a beruházásokat, az olajszektorban pedig az energiaválság idején ez problematikus lehet. Igazuk is van, meg nem is; valóban szükség van most minden egyes beruházásra az energiaszektorban, mint egy falat kenyérre, ám az elképesztő profitjaik miatt ezek a multivállalatok egyáltalán nincsenek olyan kényszerhelyzetben, hogy ezeket a beruházásokat fel kellene adniuk. Azonban ezek a hatalmas vállalatok tudnak játszani ezzel a pozíciójukkal, Európa rájuk van szorulva, ki van szolgáltatva. A multicégek zsarolhatják Európát, az energiaválság még nagyobb urakká teszi majd az Exxonhoz hasonló nemzetközi energetikai vállalatokat, akik nyíltan szembemehetnek akár Brüsszellel is. Ennek az első jele az említett per. Nekünk azért is kell az állami szerepvállalás erősítése, hogy minél kevésbé az ilyen befolyásnak legyen kiszolgáltatva az ellátásunk.

A harmadik a versenyképesség fenntartása. Ez európai ipar zsugorodik; az államnak, a jognak ezért itt is be kell avatkoznia, ahogy csak tud. Meg kell találni ennek az eszközeit, annál is inkább, mert olyan irányokból is támadás alatt áll Európa versenyképessége, amikre korábban nem is gondoltunk. Az energiaellátás nyilvánvalóságán túl ilyen az egész piaci-ipari versenyképességet szavatoló bizalmi háló töredezése. A nemzetközi Energia Charta Egyezmény tette eddig lehetővé a nagyszabású határon átnyúló beruházásokat, hiszen ott volt mögötte egy vitarendezési mechanizmus, az államok alávetése és a nemzetközi joggyakorlat. Az EU viszont elállta az útját az Energia Charta alkalmazásának, végrehajthatatlanná nyilvánítva a Charta alatt születő döntéseket anélkül, hogy saját fórummal, jogérvényesítéssel és egyenértékű intézményekkel pótolta volna azt.

Németország, Lengyelország, Spanyolország ki is lép az Energia Chartából, ami vészesen le fogja csökkenteni a befektetői bizalmat, a megbízhatóságot Európában, ami pedig a beruházások, és végső soron a versenyképesség elengedhetetlen feltétele.

Ezekre mind-mind fel kell készülnünk idén, ez a három kihívás egyidejűleg lesz jelen az idei évben.