Egy év után látszódik, hogy nem érték el a kívánt hatást a brüsszeli szankciók. Mi az oka, és várható-e további szankciók bevezetése?
Immár a tizedik szankciós csomagot fogadja el az Európai Unió Oroszországgal szemben, ennek ellenére ma már kijelenthető, hogy ezek a büntetőintézkedések – Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének ígérete ellenére – nem roppantották meg az orosz gazdaságot. Ma már azt is elmondhatjuk: nem valószínű, hogy ez valaha megtörténik.
Látható, hogy Moszkva komolyan vette a felkészülést a szankciós háborúra 2014 óta, míg az európai intézmények nem végezték el a házi feladatukat. Úgy vágtak bele a büntetőintézkedések politikájába, hogy vagy nem készültek hatástanulmányok, vagy azok tartalma teljesen elrugaszkodott a valóságtól.
Ennek ellenére további szankciós körök fognak következni, de ezeket leginkább a brüsszeli tanácstalanság szüli: nem tudnak előrukkolni egy hatásos új megközelítéssel, ezért maradnak a hatástalan réginél. Teszik mindezt annak ellenére, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy a legelemibb európai érdek – a békés rendezés – eléréséhez ez a politika nem közelebb visz, hanem inkább távolabb.
Moszkva megsegítésére egy különös, ugyanakkor egy nem ismeretlen „szellemflotta" lépett elő, amely a CNN beszámolója alapján már körülbelül 600 hajóból áll, ez a világ olajszállítóinak körülbelül 10 százalékát teszi ki. Számuk ugyanakkor napról napra, szankcióról szankcióra emelkedik. Kik állhatnak a tekintélyes flotta mögött, és miért áll ez érdekükben?
Az energiahordozók világkereskedelmének szereplői nem érzelmi alapon hoznak döntéseket, hanem a szigorú gazdasági racionalitás alapján. Ha olcsón hozzá lehet jutni az orosz olajhoz és cseppfolyósított földgázhoz, és azt nagy profittal lehet értékesíteni a világ- és regionális piacokon, akkor pontosan ez fog történni.
Látjuk, hogy számos módon játszák ki az oroszellenes szankciókat még azok az országok is, akik eredetileg bevezették azokat. Erre a legjobb példa talán az, hogy milyen lelkesen veszik az Unió országai Kínától és Indiától az eredetileg Oroszországból származó LNG-t és kőolajat.
Ha ahhoz, hogy ez a kereskedelem folytatódjon és egy „szellemflottára" van szükség, akkor lesz ilyen. A flottához tartozó tankerek tulajdoni szerkezete persze szövevényes, de a háttérben felsejlenek azok az energiacégek, akiknek mindez érdekében áll: mindenki, aki energiahordozókat vesz és elad.
Érezhető-e már az újabb olajtermékekre kivetett szankció hatása Európában?
A kezdetektől fogva tapasztalható, hogy a szankciók hármas csapást mérnek a körükbe bevont termékekre. Először akkor tapasztalható áremelkedés, amikor az adott büntetőintézkedés gondolata megfogalmazódik, másodszor akkor, amikor az EU hivatalosan elfogadja, harmadszor akkor, amikor a szankciók ténylegesen hatályba lépnek. Ez értelemszerűen hirtelen ársokkokhoz vezet a világ- és regionális piacokon, mely kiszámíthatatlan fluktuációt és hosszú távon dráguló tendenciát eredményez. Igaz ez természetesen az üzemanyagárakra is.
Nincs jó vége annak, ha egyes országok politikai alapon gátakat emelnek és korlátozásokat vezetnek be a nemzetközi kereskedelemben. Ezeket az intézkedéseket rendszerint saját polgáraik pénztárcája sínyli meg.
Az olyan brutális politikai manipulációk esetében, mint az Oroszországra – mely a világ egyik legnagyobb energiaexportőre – kivetett büntetőintézkedések, sajnos a magyar fogyasztónak arra kell készülnie, hogy a benzin és a dízel drágulni fog, mindaddig, amíg a háború és a szankciók tartanak. Ez egy újabb ok, ami miatt Euróba vezető politikusainak a mielőbbi békekötésre kellene törekednie.
Összességében milyen most a helyzet az európai energiapiacon és itthon?
Volatilis. A nemzetközi kereskedelembe történő nagyszabású, nyílt, politikai célú beavatkozás nem is vezethet máshoz, mint bizonytalansághoz. Ezt láttuk tavaly is, amikor hatalmas áremelkedések és zuhanások voltak tapasztalhatóak elsősorban a gázpiacokon. A hosszú távú trend azonban jelentős áremelkedést is mutatott a földgáz esetében.
Az elemzők az idei év második felére várnak jelentős olaj- és gázáremelkedést, amint a COVID-korlátozásokból visszatérő kínai gazdaság motorja egyre inkább feldübörög.