Nevetséges helyzetértékeléssel indítja elemzését a Foreign Affairs, amelynek konklúziójában többek között a harcok lezárásának forgatókönyveit tárgyalják.
A szerző szerint sikernek mondható (alátámasztva ezzel a fegyverszállítások szükségességét), hogy Ukrajna már csak területének alig 80 százaléka felett bír ellenőrzéssel.
Az elemzés szerint erősödnek a konfliktus diplomáciai lezárására irányuló politikai felhívások, a tárgyalások megkezdéséhez szüksége feltételek azonban a még nem állnak rendelkezésre, mivel Oroszország és Ukrajna is a harcok folytatásában látszik érdekeltnek egyelőre. Oroszország megszerezni az elcsatolt Donbasz nagyobb részét, miközben Ukrajna támadásra készülhet a Donyeck-medence és a Krím közötti szárazföldi híd kettévágására.
A szerző szerint a Nyugatnak ezzel számolnia kell, méghozzá úgy, hogy először további és nagyobb mennyiségű fegyverszállítmányokat kell átadnia Ukrajna számára, hogy aztán az elemzés által elképzelt sikeres ukrán támadást követően tárgyalóasztalhoz ültethessék az oroszokat.
A cikk úgy folytatódik, hogy növelni kell a már bevetett fegyverrendszerek, valamint a harckocsik leszállításának mennyiségét, ahogy vadászgépek leszállítása is szóba kerül. Az elemzés ezenfelül utalást tesz egy új fegyverrendszer, a többek között Lockheed Martin által is gyártott ATACMS föld-föld rakétarendszerek bevetését illetően, amelyet az Egyesült Államok egyelőre még nem szállított le Ukrajnának.
A szerző szerint a Nyugat lehetséges céljai a háborúban, mivel a fegyverszállítás ellenére sem lehet teljes mértékben helyreállítani a háború előtti Ukrajnát, ezért az egyetlen reális lehetőség az, ha a NATO egy koreai vagy ciprusi rendezéshez hasonló forgatókönyvben gondolkodik a háború lezárásával kapcsolatban.