Hogyan értékelhető a hazai gazdasági helyzet szemben más uniós országokéval?
Brüsszel a külső nyomásra erőltetett szankciókkal versenyhátrányt okoz saját gazdaságának. Az EU képtelen hatékonyan megbirkózni bármilyen válsággal, ezt eddig minden alkalommal láthattuk.
A hazai gazdaság az externáliák, vagyis az elkerülhetetlen külső hatások ellenére is stabil, ami jelen helyzetben biztonságot jelent a válságos időkben.
Újabb hitelminősítő értékelte kedvezően Magyarország gazdaságát. Ez azért is fontos, mert ha befektetésre ajánlják hazánkat, az visszahat a mindennapi költségekre. Az irány tehát helyes, jóllehet a negatív külső tényezők mindenkit, így minket, magyarokat is próbára tesznek. Sajnos akkor is így van ez, ha mi előre szóltunk, hogy az Unió politikája árt egész Európának. A gazdaság, az üzleti világ globális működési hibáira Magyarországnak lokális válaszai vannak. Külgazdasági szövetségkötések, melyeket Szijjártó Péter miniszter folyamatosan és hatékonyan hajt végre, elősegítik az ország multipoláris együttműködési rendszerének fejlődését. Ez megfelelő kiegészítése az Orbán-kormány által képviselt magyar önellátó-képességnek. Mindkettőt erősítenünk kell ahhoz, hogy versenyképességünk tovább javuljon, és az stabilan fenntartható is legyen. Ez 2010 óta zajlik.
A többi európai ország vagy egészen mást képvisel, vagy lemaradva tőlünk másolja a magyar példát. Ezért érthető a külföldről pénzelt ellenzék csiki-csuki hozzáállása. Az árstopot ért korábbi támadások ellentétesek a magyar fogyasztók érdekével. Nehezen volt igazolható az az ellenzéki álláspont, hogy drágábban akarták volna adni az árstopos termékeket az embereknek.
Miután a külföld elkezdte másolni hazánkat, a magyarországi ellenzék rájött az árstopok támadásának védhetetlenségére, ezért saját korábbi véleményük ellentétes irányt vett. A kutya ugat, a karaván halad.
Hogyan küzdenek az inflációval Európa országaiban?
Alapvető félreértés az uniós országok jelentős részénél, hogy kormányuk nem fogja fel, hogy az inflációt a szankciók gerjesztik. Bár az is lehet, hogy ezt tökéletesen értik, csak nem szuverén módon döntenek. Ne adj' Isten, szándékosan nem országuk érdekében cselekszenek. A végeredmény egyébként ígyis-úgyis ez. A mértékek és a küzdelem az infláció ellen tehát olyan most Európában, mintha a Colosseumban önként vetnék magukat az oroszlánok elé az európai országok, amelyek a káros szankciók mellett állnak.
Európa önsorsrontó politikát folytat: nem a betegség okát szüntetik meg, hanem a sebet nyalogatják. Európa komoly veszélyben van, az infláció ennek egyik tünete.
Az élelmiszerárak néhány hete kezdtek csökkenni, ugyanis a láncok többsége egymásra tromfolva ad ki közleményeket akciókról, árcsökkentésekről. Hogyan segíti ez az infláció csökkentését?
Minden ilyen lépésnek örülni kell. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy emögött ritkán a fogyasztók valós érdeke húzódik meg, sokkal inkább a profitszerzés ezeknek a döntéseknek a mozgatója. A konkrét eseteket nem is szeretném érdemben kommentálni. Általánosan helyes, ha a kereskedők nem nyerészkedni akarnak a válságban tapasztalt zavaros, átláthatatlan viszonyok közepette, hanem közelítik az áraikat a valós bekerülési értékhez.
Az inflációt a szankciók dobták meg drasztikusan, vagyis komoly hatást a kiiktatásuk jelentene. Ez akkor is így van, hogy természetesen minden árcsökkentés, amely a korrekt fogyasztói árat biztosítja a vásárlóknak, üdvözlendő.
Hogyan hatnak a szankciók az emberek mindennapjaira?
A rezsivédelemtől kezdve, a fenntarthatóság határát korábban elérő benzinárstopon át az élelmiszer-árstopig, vagy a kis- és közepes vállalkozások állami támogatásáig, mind-mind olyan intézkedések, amelyek az elhibázott brüsszeli szankciók miatt keletkezett drágulást csökkentik.
Ezek nélkül a kormányzati intézkedések nélkül hazánk gazdasága elvérezne. Az infláció hatását minden ember a saját bőrén érezheti. Köszönet érte Brüsszelnek!
De a rezsivédelem és az árstopok jótékony hatását is mindenki tapasztalhatja. A kormány így is védi a magyar emberek érdekét. Jó lenne, ha Brüsszel változtatna ezen a rendkívül káros gazdaságpolitikán, amelyet a szankciók jellemeznek, mert ez fenntarthatatlan, és irgalmatlanul rontja Európa versenyképességét a globális viszonyokban.
Oroszország új piacon gazdagszik az uniós piac helyett, amelyet megszenved a kontinens. Amerika elszívja Európából a hatalmas befektetéseket, amíg mi bajlódunk a szankciókkal.
Csak abban bízhatunk, hogy a nálunk ismert mondást nem kell európai szinten újra elmondani a 2024-es EP-választás után. Nevezetesen: „Tetszettek volna forradalmat csinálni." Ezt Antall József mondta annak kapcsán, hogy a rendszerváltozás az emberek határozott fellépése nélkül olyan lett, amilyen. Ha az európai választók nem küldik el a mostani alkalmatlan politikai elitet, és nem az ő érdeküket valóban képviselő politikusoknak adnak bizalmat, akkor a helyzet még rosszabb lehet, mint amit Brüsszel eddig okozott.
Az európai választónak saját kezébe kell vennie sorsa irányítását, nem bízhatja alkalmatlan brüsszelitákra. Olyan fordulatra van szükség Európában 2024-ben, mint amilyen Magyarországon volt 2010-ben.