Brüsszel ismét napirendre vette a kötelező migránskvóta Soros Györgytől származó tervét, és be nem fogadott illegális bevándorlónként 22 ezer euróra büntetné azon tagállamokat, amelyek ellenállnak az elfogadott javaslat szerinti kényszerű betelepítésnek. Megvalósulhat-e a gyakorlatban, hogy ha Magyarország ellenáll, akkor még nagyobb nyomás alá helyezik ezek az érdekcsoportok?
Napi rutinná vált a zsarolás Brüsszelben. Aki nem támogatja a genderideológiát, aki békét akar fegyverszállítás helyett, és aki megállítani, nem pedig menedzselni akarja a migrációt, azt politikai nyomás alá helyezik a brüsszeliták.
A Soros tervet ismerjük és látjuk azt is, hogy Brüsszel a Soros-birodalom politikai foglya, így ez a vita rövid időn belül nem fog nyugvópontra kerülni.
A kérdés inkább az, hogy melyik nemzet akar és tud kimaradni a migrációs válságból.
Az Orbán-kormány ebben következetes, nyolc éve védi hazánkat. A frontvonal viszont kettős, hisz nem csupán külső, de belső nyomás is van.
A magyar baloldal ugyanis bevándorláspárti, azt gondolja, hogy menedzselni kell a problémát.
Mi a legnagyobb veszély, amit ez a kvóta hozhat Európára?
Ha sikerül ránk eröltetni a kvótát, akkor bevándorlástól sújtott ország leszünk mi is. Ezt kell minden eszközzel megakadályozni. Volt népszavazás, volt nemzeti konzultáció, a tavalyi országgyúlési választásokon eddig a bevándorlásellenes jobboldal kapta a választópolgárok többségének bizalmát.
Az Orbán-kormány minden jogi és politikai eszközzel fel fog lépni a kötelező kvóta ellen, ám szövetségeseket kell találnunk a siker érdekében.
Orbán Viktor szólt arról is a legutóbbi rádióinterjújában, hogy mi nem azt akarjuk, hogy igazat adjanak nekünk a migráció ügyében, hanem hogy fogadják el, hogy mi nem akarjuk vállalni a migrációval járó kockázatot. „Ne mondják meg nekünk, hogy milyen legyen a migrációs politikánk" - zárta a kormányfő. Milyen most az európai közhangulat a kvóta megszavazását követően, és a magyar kormánynak vannak-e szövetségesei annak elutasítottsága tekintetében?
A probléma rendkívül összetett. A kötelező kvóta ugyanis alkalmat ad arra, hogy a már túlterhelt országok megszabaduljanak az egyre nagyobb kockázatot jelentő migránstömegektől.
Álszent és cinikus politika ez, hisz miközben a menekültjogokra hivatkoznak a nagy országok, így Németország és Franciaország is, addig valójában szabadulni akarnak a már itt élő, beilleszkedni nem tudó bevándorlóktól.
Az olasz kormány ugyanazt gondolja a bevándorlásról, mint mi, azaz megállítani, nem pedig menedzselni akarja a problémát, ám ebben a kérdésben nekik más az érdekük. Ők is szeretnék, ha szétosztanák a náluk komoly gondot okozó migránsokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy a határvédelemben ne támogatnánk egymást.
A kvóta kérdésében most a közép- és kelet-európai országok lehetnek a szövetségeseink. Olyanok, akik ez idáig sikerrel védekeztek. Ilyen Lengyelország és ilyen lehet Szlovákia a választások után. A kvótával való szembenállás várhatóan megerősíti majd a háború miatt az egyébként meggyengült visegrádi négyek szövetségét.
A miniszterelnök világosan fogalmazott:
a magyar kormány a magyar érdekek szerint jár el, ha a németek bevándolórszágként akarnak működni, akkor tegyék, de a magyarok többsége nem kér az ellenőrizhetetlen migrációból.
Nyáron egy komolyabb migránstámadást kell majd visszaverni Orbán Viktor szerint. Előfordulhat egy, a 2015–2016-oshoz hasonló léptékű migrációs krízis a magyar határnál?
A nemzetközi sajtó beszámolói szerint már pusztán az, hogy napirendre került a kötelező kvóta, egyfajta meghívólevélként értelmezték Észak-Afrikában. Hasonlóan, mint nyolc évvel ezelőtt Angela Merkel mondatait. A szándék lehet, hogy nem ez volt, de a következmény minden térséget ismerő elemző szerint az lesz, hogy ismét felgyorsul a migráció, ezzel együtt az illegális bevándorlás.
Miért veszélyes, hogy egy olyan tervet erőltetnek a brüsszeli bürokraták, amely hosszú távon nem nyújt valódi megoldást a problémára?
Civilizációs válságról van szó. A mostani döntések tétje az, hogy milyen lesz Európa ötven év múlva. Milyen kontinenst hagyunk az utódainkra.
Ha nem álltjuk meg a migrációt, ha nem szabunk gátat az iszlám terjeszkedésnek, akkor véget ér Európa ezeréves sikertörténete.
Önsorsrontó magatartásnak tartom, hogy olyan fölösleges vitákat folytatunk Európában, mint a gender-kérdés, miközben megszállják a világunkat. A történelem azt tanítja, hogy egy civilizáció először belülről bomlik meg, utána győzi le egy külső erő.
A morális bomlás elindult, a kérdés az, hogy időben képesek leszünk-e változtatni, és megvédeni az európai életmódot. Azt a világot, amelyben vezető szerepe van a zsidó és keresztény kultúrának, és amelyben fontos helye lehet a klasszikus, nem pedig a mai liberalizmusnak is.