Az elmúlt hetek francia és német migránslázadásai mit üzennek Európa állapotáról?
Az elmúlt hetek migránslázadásai egyértelmű bizonyítékai annak, hogy
a migránsok korlátlan betelepítése alapjaiban veszélyezteti az európai államok stabilitását és az európai emberek biztonságát.
A bevándorláspárti politikai csoportok kitartó munkájának eredményeként ezen a helyzeten már a bevándorló országok nem is tudnak gyökeresen változtatni. Az illegális migránsokat az európai államok képtelenek voltak integrálni, így az őshonos lakosság mellett olyan párhuzamos, zárt társadalmak alakultak ki, melyek nemcsak hogy nem igazodnak az európai szabályokhoz, hanem eddig soha nem látott erőszakos fellépéssel képesek városokat, városrészeket háborús zónává alakítani. Miután ezeket a csoportokat ezen a ponton már kiutasítani képtelenség lenne, így a nyugati országok hatóságainak hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy legalább ezeket a zavargásokat mint tüneteket megpróbálják valahogy kezelni.
Magyarország ellenben még abban a szerencsés helyzetben van, hogy ilyen jellegű csoportok nem telepedtek le hazánkban, és ezért a jövőben is meg kell akadályozni, hogy különböző migránskvótákkal ilyen közösségeket telepítsenek a magyar városokba.
Megdöbbentően őszinte interjút adott Pierre Brochand a Le Figarónak. A következetesen bevándorlásellenes, tudását sok szempontból is a gyakorlatból merítő Brochand 2002 és 2008 között a befolyásos és nagy hatású Külbiztonsági Főigazgatóság főigazgatója volt, röviden ő volt a francia kémfőnök. Miért fontos odafigyelni az ő szavaira a mostani helyzet súlyosságát látva?
Vannak olyan szakterületek, pozíciók, ahol az illetőnek napról napra szembe kell néznie a valósággal, és óriási tudást fel kell halmozni ahhoz, hogy a valóságot megfelelő módon tudja értékelni és értelmezni. Ilyen területnek számítanak többek között a biztonságpolitikával, illetve titkosszolgálatokkal kapcsolatos szakterületek, ahol Pierre Brochandnak is helyt kellett állni, amikor betöltötte a Külbiztonsági Főigazgatóság főigazgatói pozícióját.
Ezen a poszton nincs helye a félrenézésnek, az ideológiai vakságnak, hanem tisztán és világosan azonosítani és megérteni kell azokat a veszélyeket, amik kockáztatják egy közösség biztonságát.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ezen pozíciót betöltő személyek nem most szembesültek a migráció veszélyével, hanem évek, vagy akár évtizedek óta kongatják a vészharangot, csupán a döntéshozói pozíciót betöltő politikusok nem hajlandóak ezeket a jelzéseket figyelembe venni.
Ha már a bevándorláspárti politikusok elfordították a fejüket, mi, magyarok még megtehetjük, hogy hallgatunk Pierre Brochandra és társaira, sőt mindent megteszünk azért, hogy ne jussunk a ma ismert Franciaország sorsára.
Mi az oka, hogy Nyugaton a tapasztalatok ellenére is erőltetik a migránskvótát, és nem helyben kezelik a migránskérdést?
Érdemes két csoportra osztani a bevándorláspárti politikusokat és aktivistákat. Vannak azok a végtelenül naiv, rózsaszín ködben élő politikusok, akik azt gondolták, hogy a migránsok ahogy átlépik Európa határát, hirtelen európaiként fognak gondolkodni, viselkedni, azaz tökéletesen integrálódnak az európai közösségekbe. Viszont vannak a Soros-birodalomhoz hasonló haszonélvezők, akik egy egész hálózatot üzemeltetnek, melyen keresztül tömegével szállítják be a migránsokat az európai országok területére.
Az ő céljuk, hogy megtörjék a helyi közösségeket, megszüntessék a hagyományos értékeket, és helyette káoszt és bizonytalanságot teremtsenek.
A Soros Györgyhöz és fiához hasonló spekulánsok pedig a káoszt kihasználva politikai és gazdasági befolyásra tudnak szert tenni, immáron nemcsak a tengerentúlon, hanem itt, Európában is.
A franciák dühösek, a kormány pedig tagadta, hogy a zavargásoknak köze lenne a migránsokhoz. Mi várható Franciaországban az elkövetkező időszakban?
Első és legfontosabb feladat, hogy a kormányzat legalább a tüneti kezelésig eljusson, azaz visszaszerezze az irányítást az utcák felett. Ezt követően jönne a feladat nehezebbik része, azaz a valósággal történő szembenézés.
Bármennyire is próbálja a nyugati elit tagadni, a valóság az, hogy a mértéktelen bevándorlás nem megoldja a problémákat, hanem egyre súlyosabbakat generál.
Ez a fajta szembenézés ugyanakkor erős, tettre kész, bátor politikusokat kívánna, amiből viszont tőlünk nyugatra óriási hiány van. Macron elnök gyakorlatilag válságból válságba bukdácsol át, az általa tavasszal meghirdetett 100 napos újraindítási reformidőszak, mely megbékélést hirdetett, pedig egyértelműen megbukott.
A németeknél is voltak zavargások. A jövőben kialakulhatnak időről időre fellángoló migránslázadások Európában?
Nyugat-Európában az integrálódni képtelen migránsok száma immáron több millió fölé rúg, így arra kell készülni, hogy
a migránslázadások a mindennapok részévé fognak válni. Ez nemcsak a franciákra vagy a németekre vonatkozik, hanem minden olyan országban várható, ahol már kialakultak a párhuzamos társadalmak.
A nyugati, bevándorláspárti országok nem sajnáltak korlátlanul eurómilliárdokat ölni a migránsok integrálásába, viszont ezek a kísérletek teljes kudarcot vallottak, így ezek a zárt közösségek nem tűntek el. Továbbá arra is kell készülni, hogy ezek a csoportok nem békés módon fogják nemtetszésüket kifejezni, hanem a mostani esetekhez hasonlóan példátlan erőszakot fognak tanúsítani.
A következő évek nagy feladata az lesz a nyugati országok számára, hogy kifejlesszék azokat a technikákat, amelyekkel mérsékelni tudják ezeknek az erőszakos zavargásoknak a számát.
Miért volt fontos a bécsi migrációs csúcs hazánk szempontjából, és teremthet-e precedenst az, hogy hazánk nem akarja és nem fogja végrehajtani a kötelező migránskvótát?
A bécsi migrációs csúcsnak óriási jelentősége van, hisz három olyan országnak a vezetője találkozott, akik eddig is együttműködtek és a jövőben is együtt fognak működni abban, hogy a balkáni migrációs folyosót lezárják. Ebből a három országból pedig Magyarország és Ausztria tagja az Uniónak, így a migrációval kapcsolatos kérdésekben a két ország számíthat egymásra. Ez a fajta szövetség ösztönzőleg hathat minden olyan ország kormánya számára, mely nem akarja saját hazáját bevándorlók országává tenni.
Figyelembe véve, hogy Brüsszel a tagállamokat és az egyhangúságot megkerülve kívánja betelepíteni a migránsokat, így hazánk szempontjából is fontos, hogy ne csak mi, magyarok, hanem mások is merjék hallatni a hangjukat, és merjenek nemet mondani a migránsokra.