A 2023. május 21. és 30. között a svájci Genfben megtartott 76. Egészségügyi Világközgyűlésen (WHA) több száz módosítást nyújtottak be a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzathoz (IHR), valamint előterjesztették a pandémiára való felkészültségről és reagálásról szóló nemzetközi szerződés (CA+) nulladik tervezetét is. Az említett két dokumentumot sokan úgy értelmezik, hogy azok
lényegében a szuverén államok akaratának „visszalépését" eredményeznék ezeken a területeken, és azt, hogy az államok átadják az irányítást a nem a polgárok által megválasztott, így közvetlen demokratikus legitimitással nem bíró – de szupranacionális jelleggel megerősíteni kívánt – speciális ENSZ-ügynökség, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számára.
2023. június 16-án, még a politikai közigazgatási nyári szünet előtt, alkotmányjogi panaszt nyújtottak be a karlsruhei székhelyű Szövetségi Alkotmánybírósághoz – előzetes intézkedés iránti kérelemmel – a két tervezett szerződés ellen.
Az alkotmányjogi panasz és az előzetes intézkedés iránti kérelem szerint a német Alaptörvény, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ENSZ Polgári Egyezségokmánya) és a Gazdasági, Szociális és Emberi Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti alapvető szabadságjogok és emberi jogok számos ponton való megsértését eredményezik.
A „szuverén" fontos tartalmi eleme, hogy a modern demokráciákban az állam minden hatalmát – ha közvetetten is – az emberek gyakorolják. Vagyis amikor választások alkalmával új kormányt választanak, akkor a szuverén maga hoz döntést. A demokráciának ezt a fő lényegi funkcióját semmilyen más, így akár szupranacionális, illetve globális szervezeti szint nem veheti át, így sem az európai uniós intézmények, sem pedig az Egészségügyi Világszervezet.