Migránslázadás: véres támadás alatt áll Franciaország

Protesters clash with CRS riot police at the Porte d'Aix in Marseille, southern France on June 30, 2023, over the shooting of a teenage driver by French police in a Paris suburb on June 27. The unrest has come in response to the killing of 17-year-old Nahel, whose death has revived longstanding grievances about policing and racial profiling in France's low-income and multi-ethnic suburbs. (Photo by CHRISTOPHE SIMON / AFP)

A Franciaország elleni, napok óta tartó migránstámadások kapcsán megszólalt Pascal Bruckner, világhírű francia filozófus is. Bruckner azt fejtegeti a Le Figarónak, hogy a 17 éves (egyébként bűnöző) tragikus Nahel halála valójában nem más, mint egy ürügy a Franciaország elleni totális támadásra, ugyanis az országon végigsöprő erőszakhullám jóval túlmutat Nahel halálán és a hozzáfűződő jogos érzelmeken. Ahogy Mathieu Bock-Côté, kanadai esszéíró fogalmazott egy korábbi cikkében, és erre utal Bruckner is, Franciaországban még a polgárháborúnál is súlyosabb a helyzet, az ország a migránsok ostroma alá került. Ez igazi migránslázadás. Erről az Origo itt írt részletesen. (Pascal Bruckner világhírű filozófus, író, az esszéivel az Origo rendszeresen foglalkozik, többek között itt vagy itt is olvashatók gondolatai a hazug baloldalról. Bruckner leghíresebb regényéből,  a „Keserű méz"-ből Roman Polanski készített világsikert aratott filmet, amelynek egyik főszereplője Hugh Grant volt.)

"A migránsok lázadását az összes létező közösségi platform közvetítette, de ez a lázadás nem más, mint a negatív integráció sajátos formája, egy beavatási szertartás része, amelyben a hiányzó vagy nem létező apa elleni keserű kamaszkori lázadás helyét a rendőrség elleni harc veszi át." - mondja Bruckner. Gyűlölik az anyaországot, be sem akarnak illeszkedni, a párhuzamos társadalom tombolásáról van szó, ez derül ki a filozófus szavaiból.

Párizs, 2023. július 2 Forrás: MTI/AP/Christophe Ena

A szélsőbaloldal által hangoztatott rendőrellenes retorika és a rendszerszintű rasszizmus vádja csak tovább szította a külvárosok egy részének gyűlöletét, ezt kérdezte a Le Figaró újságírója Brucknertől, aki érdekes választ adott:

„Húsz év alatt annyi változott, hogy megjelent a muszlimokkal szimpatizáló, lázadó ultrabaloldal, amely fanatikusan anticionista, azaz (vállaltan) antiszemita, és végső megoldás hiányában, újabb zavargásokról álmodik. A (szélsőbaloldali, kommunista) „Engedetlen Franciaország", Mélenchon pártjáról és a zöldpárti ökológusokról van szó, akik, miután képtelenek arra, hogy kormányozzanak, inkább kormányozhatatlanná akarják tenni Franciaországot. Mathieu Kassovitz 1995-ös „La Haine" (A gyűlölet") című filmje óta, ahogy a bandák nevezik magukat, a „caillera", lenyűgözte kegyetlenségével a médiát, a showbizniszt és megannyi baloldali értelmiségit is. Ez a lumpenproletariátus, vagy ahogy (hogy Bruckner a baloldalnak kedvező ideológust említsen) Engels fogalmazott 1870-ben, ez „a minden osztályból származó korrupt egyének szennyhulláma" a kegyetlensége és a szervezett bűnözéssel való kapcsolata miatt minden (baloldali) szociológust, színészt, filmrendezőt és újságírót magához csábított."

Majd így folytatja: "Számukra, akárcsak Marx számára, az erőszak lett a történelem nagy szülésznője. Bármilyen rendőri erőszak elég lehet ahhoz, hogy a felkelők brutalitását igazolni lehessen, bármi elegendő lehet a „rendszerszintű rasszizmus" alibijéhez, miközben a francia állam természeténél és alkotmányánál fogva is rasszizmusellenes."

"A düh akkor válik meglehetősen kétessé (hazuggá, ürüggyé), amikor maszkos vagy csuklyás szélsőségesek, mint az inkvizíció tagjai, felgyújtják a tömegközlekedési eszközöket, a buszokat és a metrószerelvényeket, megverik a leggyengébbeket, a nőket és a gyerekeket, éles lőszerrel lőnek tűzoltókra és rendőrökre, majd a lázadás angyali mivoltába bújva semmiféle megbánást nem mutatnak."

"A legdühösebbek számára, akiknek a 2015-ös és 2016-os lázadások képei lebegnek a szemük előtt, a gyilkolás csak egy játék, adott vagy kapott halált, esetleg balesetet vagy leszámolást jelent. Az ilyen típusú népfelkeléseknek az a paradoxona, hogy elsősorban az embereket büntetik, az ő életkörülményeiket rontják, és felgyorsítják a nemzet életerejétől elvágott települések egy részének (amúgy is folyamatban levő) elszigetelődését. Úgy tűnik, hogy szemben azzal, ami 2005-ben történt, most a közvélemény nem mutat együttérzést a lázadókkal és a gyújtogatókkal."

Marseille, 2023. június 30 Forrás: AFP/Christophe Simon

Eközben a radikális baloldali, kommunista La France Insoumise („Lázadó Franciaország") vezetője (Jean-Luc Mélenchone) így írt a közösségi oldalakon: „A házőrző kutyák nyugalomra szólítottak fel bennünket. Mi igazságot követelünk". Ezt erőszakra való felhívásnak kell tekinteni? Ez egy valódi káoszstratégia része? Valóban politikai hasznot húzhat ebből az Insoumise?– kérdezi a világhírű filozófus, miközben napnál is világosabb, hogy Mélenchon „házőrző kutyákon" a Köztársaság rendőrségét értette, akik nyugalomra intették a lázadókat, azaz a szélsőbaloldali politikusok által feltüzelt migráns tömegeket.