Nem polgárháború, még annál is sokkal súlyosabb a helyzet: Franciaország ostrom alatt áll

People look at burning tyres blocking a street in Bordeaux,, south-western France on late June 29, 2023, during riots and incidents nationwide after the killing of a 17-year-old boy by a police officer's gunshot following a refusal to comply in a western suburb of Paris. (Photo by Philippe LOPEZ / AFP)

Mathieu Bock-Côté világhírű kanadai esszéíró a Le Figaro-ban fejti ki álláspontját a Franciaországban kialakult súlyos állapotokkal kapcsolatban. Szerinte téves a közvélekedés, miszerint polgárháború alakult ki, sokkal helytállóbb, hogy Franciaország ostrom alatt áll. Az, ami most folyik, és a szemünk előtt tárul fel, az egy már régóta zajló területi ellenőrzésért folytatott háború is - vonta le a következtetést. Mindennek oka pedig a migráció. 

Az Európai Unió kormányfői épp, hogy csak elkezdték volna pénteki ülésüket, amikor Emmanuel Macron köztársasági elnök váratlanul elhagyta Brüsszelt és a párizsi belügyminisztériumban tartott válságülésre sietett. Franciaország, különösen a párizsi külvárosok, már napok óta lángokban állnak, és most úgy tűnik, hogy a szabadságon levő összes rendőr berendelésére is szükség lesz a helyzet megoldása érdekében, és az sem kizárt, hogy szükségállapotot kell bevezetni, ami nem lenne példanélküli.

Az Origó itt számolt be arról, hogy egész Franciaországot a feje tetejére állította, hogy a hét elején egy rendőr alapvetően önvédelemből lelőtt egy 17 éves migránst a főváros egyik elővárosában, a főként migránsok lakta Nanterre-ben. A rendőrt egyébként letartóztatták.

„Csütörtök éjjel azonban a külvárosokban randalírozók úgy döntöttek, hogy Párizsban portyáznak, fosztogatnak és folytatják a terrort. És ez egyáltalán nem meglepő”, teszi hozzá a világhírű kanadai esszéíró, ugyanis, ahogy fogalmaz, „elég csak Párizs térképére nézni, hogy belássuk, hogy

Párizs valójában ostrom alatt áll. De ugyanez elmondható az ország többi nagyvárosáról is. A tömeges bevándorlás és a vele járó demográfiai változások okozta identitásbeli megosztottság bárki számára láthatóvá válik, mármint ha látni akarja.

A hatóságok gyakorlatilag tehetetlenek a zavargások során Forrás: AFP/Zakaria Abdelkafi

„Azok, akik azt hitték, hogy az erődszerű, digitalizált metropoliszokban védve vannak, mára arra ébredtek, hogy holnap akár éles lőszerrel is lőhetnek az ablakuk alatt, és hogy a köztársaság számára elveszett „fiatalok", akiket a „progresszív” szociológia úgy ábrázol, mint „a posztkoloniális Franciaország mártírjai”, azzal a meggyőződéssel vonulnak be a városokba, hogy jogukban áll kifosztani azokat. Ráadásul inkább a hódítás ösztöne, semmint az ideológiai alapú agresszió vezeti őket. Hogyan írhatjuk le a jelenlegi helyzetet anélkül, hogy engednénk annak, amit a médiumok mindenütt felkínálnak?” teszi fel Mathieu Bock-Côté a kérdést. És itt, ahogy magyarázza is, a polgárháborúról van szó.

„A polgárháborúra való hivatkozás több okból is csábító. A polgárháború a hétköznapi politikai közbeszéd részévé vált, mintha egy tabutörés történt volna, és végre egy olyan valóságról beszélhetünk, amelyet többé-kevésbé mindenki közelről érez. De ez a hivatkozás pontatlan” - mutat rá a világhírű kanadai esszéíró. „Egy polgárháborút ugyanis ugyanazok az emberek élik meg, a polgárháború megosztja a családokat, szétszakítja a közösségeket, és mindenekelőtt az ideológiai szenvedély hajtja, ez a fő karaktere."

Nos, hacsak nem redukáljuk le a francia nemzetet puszta jogi személyiséggé, akkor egyet kell értenünk abban, hogy a jelenlegi eseményeket pont azok idézték elő, akik nem hisznek abban, hogy ugyanahhoz a néphez tartoznak.

Marseille-ben is összetűztek a rendőrök és az agresszív tüntetők Forrás: AFP/Christophe Simon

Ez természetesen sajnálatra méltó. Helyesebb lenne „idegen területeken”, „enklávékban” zajló lázadásokról beszélni, amelyekre Franciaország hihetetlen mennyiségű közpénzt költött, hogy visszahozza őket a Köztársaságba, de eredménytelenül. Mások talán a civilizációk összecsapásának kezdetét látják ebben a folyamatban”.

Tagadhatatlan, hogy itt szecesszióról van szó.

„Ebből a szempontból vannak, akik „elszakadásról”, szecesszióról és vannak, akik „hódításról” beszélnek. De az elszakadás tagadhatatlan” - mondja a világhírű kanadai esszéíró. „A zavargások közben több újságíró ellen is támadást intéztek, és ez is árulkodó Bock-Côté szerint:

úgy kezelik ugyanis a francia médiát, mintha idegen lenne. Ez az oka annak is, hogy mindenütt elutasítják, elégetik az állami szimbólumokat. De az, ami most folyik, és a szemünk előtt tárul fel, az egy már régóta zajló területi ellenőrzésért folytatott háború is.

"Különösen igaz ez akkor, ha megértjük, hogy a tömegközlekedési eszközökön a „csőcselék" által elkövetett szexuális zaklatás része annak a vágynak, hogy újfajta szuverenitást szerezzenek a nők teste felett. Közben persze, abban a reményben, hogy a Franciaországban önkényesen bevezetett „új erkölcsök elfogadásával” visszanyerhetnek némi biztonságot, a nők rászoktak a bő ruhák viselésére is.” azaz kényszerűségből meg akarnak felelni azoknak a normáknak, amelyeket a migránsok kényszerítenek rájuk.

Bordeaux utcáin is utcai zavargások törtek ki. (Photo by Philippe LOPEZ / AFP) Forrás: AFP/Philippe Lopez

Mathieu Bock-Côté szerint a most zajló események kapcsán arról van szó, hogy „ezt a lázadást nem militánsok hajtották végre, még akkor sem, ha a militánsok megkísérelték saját irányításuk alá vonni az eseményeket. És még akkor sem, ha biztosak lehetünk abban, hogy most a kommunista, szélsőbaloldali LFI („Engedetlen Franciaország”) és a radikális baloldal által nyíltan közvetített, egyébként pedig mintegy harminc éve tartó franciaellenes propaganda központi szerepet játszott és játszik a helyzet romlásában. A radikális baloldal álma ugyanis az, hogy Franciaország lángba boruljon”-írja Bock-Côté.

A Köztársaság szempontjából elveszett területek mindenekelőtt olyan területek, ahol elutasítják Franciaországot.

„Franciaországban nincsenek törvényen kívüli területek, csak olyanok, ahol már új szuverenitás gyakorlása kezdődött meg a francia hatóságokat megjelenítő szimbólumok megsemmisítésével. Hasonlóképpen, a Köztársaság által elvesztett területek mindenekelőtt olyan területek, ahol elutasítják Franciaországot, azaz a központi hatalmat. Helyesebb lenne inkább etnikai-kulturális megosztottságban lévő területekről beszélni, amelyeket a kábítószer-kereskedők és az iszlamisták uralnak, akiket egyesek a lázadás dinamikájába helyeznek, valójában pedig arról van szó, hogy ez az új rend túszul ejti az integrálódni vágyó helyi lakosságot.” - magyarázza a szociológus.

Lyonban is erőszakosak a megmozdulások Forrás: AFP/Jeff Pachoud

„Sem Lola, sem Shaina, sem Alban Gervaise nem váltott ki az országban olyan reakciót, mint amilyet most tapasztalunk. És ez nem részletkérdés”- mondja a tudós. „Az elmúlt években sokan megjósolták, hogy eljön majd a két világ összecsapása.

A baloldal, a jobboldal, a centrum emberei a mikrofonok nélkül zajló háttér beszélgetéseken elismerik ezt, miközben nyilvánosan elmarasztalják azokat, akik ugyanezt nyilvánosan vallják és kimerik mondani. De a valóság tagadása már nem áll meg, és az elemi bátorság sok politikus számára holnap azt fogja jelenteni, hogy nyilvánosan is megismétlik azt, amit korábban zárt körben mondtak. Sajnos meglepődnék azon, ha ezt valóban megtennék.

Emlékezetes, a 12 éves Lolát 2022-ben algériai migránsok különös kegyetlenséggel meggyilkolták. A holttestet megcsonkították és egy bőröndbe zárták. A 15 éves középiskolás Shaina-t egy migráns (akitől egyébként gyereket várt) megkéselte, majd brutális kegyetlenséggel felgyújtotta. Dr. Alban Gervaise-t, a 40 éves marseille-i röntgen-orvost „Allahu Akbar” üvöltéssel gyilkolta meg 3 és 7 éves gyermeke jelenlétében egy migráns 2022-ben.