Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nemrégiben Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajnában csak akkor lesz választás, ha a Nyugat kifizeti. Mit mutatnak az ukrán elnök szavai, hiszen láthatóan többször zsarolta meg már a Nyugatot akár a fegyverek küldése kapcsán is. Meddig lesz képes ezt folytatni Zelenszkij?
Kétségkívül megdöbbentő, hogy egy ország, amely szuverénnek mondja magát, mástól várja, hogy a saját választását rendezze meg valaki helyette, amely egyébként közel 150 millió dollárba kerülne. Alapvetően fontos, hogy rengeteg ukrán területet – több, mint egy magyarországnyit, 106 ezer négyzetkilométernyit – uralnak az oroszok Ukrajnából, illetve annyi ember elmenekült már, hogy sok értelme nem lenne egy választás megrendezésének. Másrészt ez az egész azt is mutatja, hogy
Zelenszkij rettenetesen ragaszkodik a hatalomhoz, próbálja fenntartani a veszélyhelyzetet, illetve azt a szükségállapotot, miszerint háborús helyzet van, annak érdekében, hogy mindent kormányzással, illetve elnöki döntéssel meg tudjon oldani.
Egyre több jel utal arra, hogy Észak-Korea és Oroszország közelednek egymáshoz. Annak tükrében, hogy Jake Sullivan, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója szerint Észak-Korea "nagy árat fog fizetni", ha fegyvereket biztosít Oroszországnak Ukrajnában való használatra, mire számíthatunk a jövőben, ha ez így folytatódik, és alapvetően hogyan értékelhető a két ország kapcsolata?
Észak-Korea a világ egyik legnagyobb hadseregével rendelkezik, 1 millió 280 ezer fővel bír. Ezen felül 3500 harckocsival, 2500 páncélozott szállító harcjárművel, és megdöbbentően sok tüzérségi eszközzel: 21 600 darabbal. Ami ebből az oroszoknak fontos lehet, az főként a 122 mm-es és a 152 mm-es tarack lőszer, illetve a BM-21 és 24-es változatú, valamint a 300 mm-es sorozatvetők rakétalőszere, hiszen az oroszok gyártanak lőszert ugyan, de a háború folyamán nem egy elhúzódó háborúra készültek. Tehát szükségük lehet erre.
Észak-Korea abban is segítheti az oroszokat, hogy egyéni személyi felszereléseket ad át, valamint logisztikailag segít. Nyilvánvalóan Oroszország ezekért cserébe támogatja Észak-Koreát politikai színtéren, illetve gazdaságilag is, hiszen a legtöbbször azt olvassuk Észak-Koreáról, hogy éhínség van, így élelmiszersegélyekkel tudja kompenzálni Oroszország a fegyverszállítást és az egyéb támogatást.
A „nagy ár" nehezen értelmezhető a világ egyik legelmaradottabb országa részére. Hiszen szankciókkal ezen az országon nagyon nehéz változtatni.
Miért nem nézi jó szemmel az Egyesült Államok a két ország közeledését a jelen körülmények között?
Amerikának nyilvánvalóan nem tetszik, hogy még nagyobb lesz az ellentét a lőszerkészletek tekintetében az oroszok javára az ukránok ellenében, és ez még több területi veszteséget jelenthet Ukrajnának a jövőben. Ez pedig az eddigi amerikai támogatások miatt sem jönne jól az amerikaiaknak.
Az elmúlt időszakban több afrikai országban is puccsot hajtottak végre. Ez milyen következményekkel járhat Afrika stabilitására és a globális viszonyokra nézve?
Az afrikai térségbeli puccsok egyrészt a demokratizálódás háttérbe szorulását jelzik, viszont nagyon hosszú ideig sok országban ott volt Oroszország.
Az erejét azzal demonstrálta, hogy néha katonai segélyt adott, néha pedig a Wagner-csoport támogatott különböző politikai konstellációkat, és ezeket szeretnék az oroszok alapvetően gazdasági előnyökre váltani.
Az, hogy ezekben az országokban most nincs rend, felborult a demokrácia, katonai vezetés van, így ez a káosz meglepő módon, de kedvez az oroszoknak is, mert a Wagner-csoport pont az ilyen szürke zónában tud jól működni.
Ha további embereket biztosítanak ezeknek a kormányzatoknak, vagy puccsot végrehajtó személyeknek, akkor ők kötődni fognak Oroszországhoz.
Elképesztő háborús provokáció történt Nagy-Britanniában még augusztusban, csak nem az oroszokkal, hanem Kínával szemben. A brit parlament ugyanis Tajvanra független országként hivatkozott, ez pedig egy olyan vörös vonal átlépését jelzi, amely súlyos következményekkel járhat. Joe Biden is kijelentette korábban, hogy itt az ideje felfegyverezni Tajvant. Miért veszélyes most Tajvan?
Ebben a játékban az amerikaiak attól tartanak, hogy ha Oroszországnak sikerül az Ukrajna elleni teljes agresszió, akkor az Kínát is felbátoríthatja egy Tajvan elleni agresszióra.
Bár én most úgy látom, hogy Kína nagyon hosszú távon inkább a Selyemút megvalósításában érdekelt, Tajvannál inkább az úgynevezett megfojtás stratégiájával szép lassan gazdaságilag, diplomáciailag, politikailag fogja szó szerint bekeríteni és bekebelezni Tajvant. Másrészt ez a kínai vezetés nem az agresszív politikájáról ismert, nincs – a mi ismereteink szerint – olyan terv, hogy ott katonai agresszió következne be. Nyilvánvaló, hogy amikor számtalan provokáció van, akkor azért a hadsereget készenlétbe helyezik, hajókat, rakétákat, repülőket indítanak a térségbe, és jelzik, hogy ez az ő felségterületük. Tehát ma Tajvan inkább egy feszültséggel teli gócpont, és ez hosszú távon fenn is fog maradni.
Alekszej Danilov, az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács vezetője szerint a harmadik világháború már zajlik, hiszen Kijev és Moszkva is számos más országot rángatott bele a konfliktusba. Valóban zajlik a harmadik világháború?
A frontvonalon, ahol 300-350 ezer harcos van mind a két oldalon, most patthelyzet van. Némi előretörést elértek Bahmuttól délre az ukránok, illetve elérték az oroszok fő védővonalát is, de harcászati mélység szempontjából 6-10 kilométernél mélyebbre nem jutottak, hiába van 10-12 dandárjuk ebben a térségben. Körülbelül 300-400 négyzetkilométert nyertek vissza ez alatt a hosszú offenzíva alatt az ukránok, az oroszok pedig körülbelül 350 négyzetkilométert foglaltak vissza más területeken, tehát eléggé kiegyensúlyozott a helyzet. Északon Kupjanszknál az oroszok vannak előnyben, délen pedig benyomultak a védelmi vonalba az ukránok. Tehát azt gondolom, hogy ez nem a világháború irányába mutat, habár
Ukrajna mindent megtesz annak érdekében, hogy éppen a legutóbb becsapódott drón kapcsán elhitesse, hogy a NATO-t érte támadás. Zelenszkijnek nagyon jól jönne, ha NATO-csapatokat lehetne bevonni ebbe a konfliktusba, de Ukrajna nem NATO-tag, így nem számíthat arra, hogy a NATO fel fog lépni a védelmében.
Tehát én nem látom a harmadik világháborút, bár vannak, akik már élik, de ez egyfajta saját nézőpont kivetítését jelenti.
Van reális veszélye a harmadik világháború kirobbanásának?
Szerintem nincs, mert a nyugat-európai társadalmak, a nyugat európai intézményrendszerek, tehát sem az Európai Unió, sem a NATO nem mozog ebbe az irányba. Nyilván vannak nagyon jelentős gócpontok – ahogyan már említettem –, a Közel-Kelettől Tajvanig, Afganisztánon, Pakisztánon át Indiáig, tehát ezekre kell összpontosítani. Ami most pluszban gond, hogy Afrika nemcsak a demográfiájával, az éhínségekkel, hanem ezekkel a már említett katonai puccsokkal is jelentősen befolyásolja a világ történéseit.
