Retteg a bukástól a júniusi EP-választáson Ursula von der Leyen

Brüsszel, 2023. június 20. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a testület hetenkénti ülése utáni brüsszeli sajtóértekezleten 2023. június 20-án. MTI/EPA/Olivier Hoslet

Az amerikai baloldalnak és a nemzetközi nagytőkének nem áll érdekében a migráció leállítása, a brüsszeli politikusok pedig – tekintve, hogy pénzt és utasítást is onnan kapnak – így nem fognak módosítani az álláspontjukon – mondta az Origónak ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász azzal kapcsolatban, hogy Brüsszelben szerdán megszavazták a migránskvótákról szóló javaslatot. A Századvég tanácsadója felhívta a figyelmet arra, hogy ha beengedjük a migránsokat, azzal a kultúránkat, a vallásunkat, a biztonságunkat és a jövőnket kockáztatjuk. A szakértő úgy látja, hogy az uniós migrációs csomag a tagállamok önállóságát veszélyezteti, ugyanis a brüsszeli adminisztráció nem jelölt meg pontos számot a migránsok tagállamok közötti áthelyezésének felső határától, ami korlátlan betelepítéseket eredményezhet. Hozzátette: lehet még számítani hasonló intézkedésre, hiszen baloldali brüsszeli bürokraták többször hangot adtak azon félelmüknek, hogy a jövő évi EP-választás következtében átrendeződés történhet az Európai Parlamentben, és még ezt megelőzően kell átvinni olyan előterjesztéseket, amire később – egy esetleges szuverenista erősödés következtében – már nem lenne lehetőségük.

Brüsszelben szerdán megszavazták a migránskvótákról szóló javaslatot. Magyarország és Lengyelország ellenezte, három ország tartózkodott. Rétvári Bence államtitkár szerint Brüsszel visszaél hatalmával, amikor az elvileg kötelező konszenzusos döntéshozatalt megkerülve erőszakosan viszi át migrációpárti javaslatait. Mit jelent most ez a döntés a gyakorlatban Magyarország számára?

A vonatkozó döntés a krízisrendeletről szólt, ami az uniós migrációs paktum része, és ami teljhatalmat ad Brüsszelnek, hogy megmondja, mikor és hány migránst küld egy adott tagállamba.

Az uniós migrációs csomag a tagállamok önállóságát veszélyezteti, ugyanis a brüsszeli adminisztráció nem jelölt meg pontos számot a migránsok tagállamok közötti áthelyezésének felső határától, ami korlátlan betelepítéseket eredményezhet.

A krízisrendelet szerinti mechanizmus úgy működne, hogy egy ország jelzi, hogy nála migrációs válsághelyzet (ún. krízishelyzet) van, ezután az Európai Bizottság dönt, hogy kihirdeti-e a krízishelyzetet, és ha igen, akkor Brüsszel maga döntené el, hogy pontosan mely országokba és hány migránst oszt szét. Ebbe az országoknak semmi beleszólásuk nem lenne, ez pedig az éves betelepítési kvótákon felüli egyszeri, ad hoc "többletkvóta" és többletbetelepítés lenne. A legtöbb uniós jogszabály esetében az Európai Unió Tanácsa minősített többséggel határoz az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 16. cikkének értelmében. A minősített többség eléréséhez az alábbi két feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie: a tagállamok 55%‑a (vagyis a gyakorlatban a 27 tagállamból 15) a javaslat mellett (vagyis igennel) szavaz, és a javaslatot támogató tagállamok az EU teljes népességének legalább 65%‑át képviselik. Ezzel szemben a konszenzusos döntés az, amikor egyetlen tag sem ellenzi az elfogadást. Az ún. blokkoló kisebbségnek a Tanács legalább négy tagjából kell állnia: ha a blokkoló kisebbség nem éri el ezt a küszöböt, a minősített többséget elértnek kell tekinteni. Ha négy tagállam nemmel szavaz, akkor a javaslat nem tekinthető elfogadottnak (a konkrét esetben öt tagállam ugyan nem szavazott igennel, azonban ebből csak ketten szavaztak a javaslat ellen, három ország pedig tartózkodott).

A döntéshozatali folyamat alapvető problémája, hogy a kvóta jóváhagyása nem az Európai Tanácsban született meg (ahol konszenzusos döntés kellett volna), hanem a Belügyminiszterek Tanácsában – ezzel meg akarták kerülni a kvótát ellenző tagállamokat.

Ez a rendelet Magyarország számára is komoly veszélyt jelent: a norma azt szabályozza, hogy amikor egy nagy hullámban több ezer-tízezer migráns megjelenik, és ezért valamilyen válsághelyzet alakul ki, akkor mi a teendő.

Nincs objektív mérce, hogy mi tekinthető krízishelyzetnek, ha Brüsszelben úgy döntenek, hogy az adott szituáció már krízishelyzetnek minősül, akkor meghatározhatják, hogy melyik ország hány embert vegyen át.

A jogszabály teljes mértékben ellentmond hazánk nemzeti alapokmányának, ugyanis Magyarország Alaptörvényének

• E) cikk (2) bek. kimondja: Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az e bekezdés szerinti hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
• XIV. cikk (1) bek. szerint: Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. Idegen állampolgár – ide nem értve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyeket – Magyarország területén a magyar hatóságok által egyedileg elbírált kérelme alapján élhet.

Várható volt, hogy Brüsszelben egy mindössze 13 percig tartott vitában döntenek majd egy olyan kérdésről, amely Európa sorsát döntheti el?

Az előterjesztést nem támogatta Lengyelország és hazánk, de tartózkodott Ausztria, Csehország és Szlovákia, amely utóbbiaktól egy puha nemként is felfogható. Miután azonban az összes többi tagállam támogatta, az előterjesztést minősített többséggel elfogadták.

Bár Brüsszeltől nem idegen a jogállami és demokratikus döntéshozatal mellőzése, ez – természetesen – nem volt várható, hiszen egy, az egész Európa jövőjét meghatározó kérdésről döntöttek 20 percen belül: a javaslatot 5 perccel az ülés előtt osztották ki, majd 13 perc alatt el is fogadták.

Ez önmagában bizonyíték arra, hogy a színfalak mögött, a transzparencia teljes hiányában, már minden eldőlt, illetve a baloldali politikusok már betéve tudják, hogy bizonyos témákban hogyan kell szavazni: migráció kapcsán a betelepítést pártolva, az európai érdekekkel szemben.

Hazánkat rendszerint vádolják a „túl gyors ás átláthatatlan" jogalkotással, ezzel szemben Magyarországon a jogszabályok elfogadása előtt hatásvizsgálatot készítenek, a társadalom szélesebb rétegét érintő, fontosabb törvények tervezetét pedig társadalmi egyeztetésre kell bocsátani és kikérni a civil szervezetek véleményét.

A törvényeket a parlamentben megvitatják, és még amiatt is sokszor kritika éri a kormánypártokat, ha egy törvényt pár héten belül "túl gyorsan" elfogadnak, ezzel szemben Brüsszelben most „párperces" jogalkotás történt.

Ez a javaslat a kötelező migránskvótákon felül is újabb kvóták szerint osztaná szét az illegális bevándorlókat az EU-országok között, ha hirtelen nagy számban jelennének meg egy tagállamban. Magyarország és más uniós tagállamok milyen jogi lehetőségekkel élhetnek, ha nem akarják ezt a döntést végrehajtani?

Az EU valamely intézménye, szerve vagy hivatala jogi aktusának megsemmisítése kérhető az Európai Bíróság előtt, amelynek kizárólagos hatáskörébe tartoznak azok a keresetek, amelyeket valamely tagállam nyújtott be az Európai Parlament és/vagy a Tanács ellen, illetve amelyeket valamely uniós intézmény indított egy másik intézmény ellen.

Magyarországnak korábban már volt egy uniós kvótahatározat megsemmisítése iránti magyar keresete az Európai Bíróságon (a Tanács 2015. szeptember 22-én, minősített többségi szavazással fogadta el a 2015/1601/EU ún. kvótahatározatot, és Magyarország 2015 decemberében nyújtotta be a keresetét).

Lampedusán már tarthatatlan a helyzet. Forrás: AFP/Alessandro Serrano

A krízisrendelet ellentétes az Alaptörvénnyel. Bár az uniós jog primátusa generálisan elismert, vannak kivételek.

A 32/2021. (XII. 20.) AB hat. szerint ha a közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult az adott, nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására mindaddig, amíg az EU intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ha a közös hatáskörgyakorlás hiányos érvényesülése olyan következményekre vezet, amely felveti az ország területén élő személyek önazonossághoz való jogának sérelmét, a magyar állam, intézményvédelmi kötelezettségének keretében gondoskodni köteles e jog védelméről. Hazánk területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogának védelme az alkotmányos önazonosság része.

Az EU hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá, nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.

Az Európai Unió joga csak és kizárólag ezen keretek között állapíthat meg általánosan kötelező magatartási szabályt.

A magyar jogrend két fenntartást támaszt az uniós joggal szemben: alapjogi fenntartás és ultra vires.

A 22/2016. (XII. 5.) AB határozat (kvótahatározat) alapján az AB kinyilvánította hatáskörét az uniós joggal szembeni alkotmányvédelem terén (ultra vires kontroll, alapjogi kontroll, alkotmányos identitás kontroll). Az AB a szuverenitás védelméből vezeti le az uniós hatáskörgyakorlással összefüggő alkotmányvédelemre vonatkozó hatáskörét. Külföldi, Magyarországnak kedvező AB-döntések pedig szintén erősítik a fenti narratívát.

• Német AB 2020. május 5-én kelt 2 BvR 859/15. határozata: az EUB korábbi, az Európai Központi Bank gazdaságélénkítő programjával kapcsolatos döntése ultra vires, tehát Németországban nem alkalmazandó. Az AB állásfoglalása szerint az Európai Bíróság jogértelmezése önkényes és átlépte hatáskörét. Az alkotmánybíróság tehát döntésében megkérdőjelezte az uniós jog elsőbbségét.
• Lengyel AB 2021.10.07-én kelt K/321. határozata: az uniós alapszerződés egyes előírásai összeegyeztethetetlenek a lengyel alkotmánnyal. Az AB többségi véleménye szerint az EU-tagságból nem következik az, hogy az EUB lenne a legfőbb igazságszolgáltatási fórum, és az sem, hogy Lengyelország teljes mértékben az Európai Unió javára ruházta volna a szuverenitását.

AZ INTERJÚ A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK! KÉRJÜK LAPOZZON!