Akárcsak az azt megelőző huszonkilenc törvény az elmúlt harminc évben, a kedd este elfogadott törvény sem lesz alkalmas a Franciaországba irányuló migráció megfékezésére
— írja a népszerű pártelnök.
Zemmour azt is megállapítja, hogy ha vannak is benne olyan előrevivő, kisebb intézkedések, amelyek a jobboldali migrációellenes logikának is megfelelnek, de ezek „kiirtására" már készül a köztársági elnök, és az Alkotmánytanácshoz fordul, amelynek balliberális érzelmű jogászai majd elvégzik ezt a feladatot.
A lampionok kialudtak, a mulatságnak vége. A kamerák villogása leállt, üres pezsgősüvegek hevernek a Palais Bourbon padlóján. Gérald Darmanin-tól Marine Le Penig, Élisabeth Borne-on, Olivier Marleix-en és Éric Ciottin keresztül mindannyian győzelmi örömmámorban úsznak. De végül ki ellen is győztek mindannyian? A francia nép ellen
— indítja Zemmour esszéjét a tőle megszokott szókimondással.
Gérald Darmanin Franciaország jelenlegi belügyminisztere; Marine Le Pen a Nemzeti Tömörülés nemzeti radikális jobboldali párt alapítója, frakcióvezetője; Élisabeth Borne Franciaország miniszterelnöke; Olivier Marleix, a Republikánus Párt nemzetgyűlési frakcióvezetője; Éric Ciotti pedig a Republikánus Párt elnöke.
Mit tudunk biztosan erről a törvényről? Azt, hogy nem szünteti meg a születési állampolgárságot. Nem szünteti meg a családegyesítést vagy a családi bevándorlást. Nem szünteti meg a nem európai külföldiek egészségügyi biztosítását vagy szociális juttatásait sem, pont azt a két juttatást, amely a migráció jelentős felhajtóerejét képezik. Nem teszi lehetővé továbbá a bűnelkövetők, a bűnözők és a kettős állampolgárságú, S-listán szereplő személyek kitoloncolását sem. Nem érinti az algériaiakat, mivel az ország állampolgárai továbbra is élvezik az 1968-as megállapodásban kapott migrációs kiváltságokat. Így továbbra is évente 100 000 külföldi diákot, 150 000 menedékkérőt és 100 000 családi bevándorlót engednek be (a törvény alapján).
Születési állampolgárságon Zemmour a római jog „jus soli" szabályát érti; a szöveg kontextusában azt jelenti, hogy aki Franciaországban született, automatikusan francia állampolgárságot szerez - akkor is, ha illegális bevándorlók gyermeke. Az S-lista azokat a terrorizmussal kapcsolatba hozható bűnözőket tartalmazza, akik szabadlábon vannak, munkát vállalhatnak. Elvileg szoros megfigyelés alatt állnak, de a gyakorlat azt mutatta, hogy ez egyáltalán nincs így. Rendkívül veszélyes, radikális iszlamisták, számuk több mint 20 ezerre tehető, közülük 4000 olyan, aki a veszélyes személyek listája elején van. Többen közülük a Hamász vagy a Hezbollah terrorszervezetekkel is kapcsolatban állnak. Miután ezt az adatot ritkán hozzák nyilvánosságra, egy 2015-ös adatra támaszkodunk, amelyet Manuel Valls akkori belügyminiszter közölt.
A győzelmi örömmámor mögött a jövőben 500 000 új külföldi léphet francia földre, és mindezt a bevándorlási törvény áldásával, amelyet olyan találóan neveztek el migrációs törvénynek, ugyanis csak megerősítik, hogy bevándorlási marad a törvény
- írja Zemmour.
Azt is tudjuk, hogy a külföldiek egy rövid „várakozási idő" után továbbra is élvezni fogják nagylelkűségünket, amit a Republikánusok és a Nemzeti Tömörülés is kolosszális előrelépésnek tekint. Emlékeztessük ezeket a parlamenti zseniket, hogy ez már létezik az úgynevezett aktív szolidaritási bevételnek nevezett juttatásban. Köszönöm nekik azt is (mármint azoknak, akik elfogadták ezt a törvényt), hogy megértették velem, miért cserélték fel a Nemzeti Tömörülés által védett „nemzeti preferenciát" "nemzeti prioritásra": amíg a franciák elsőbbséget élveznek, a külföldiek továbbra is kedvezményezettek maradnak. Velük ellentétben, de a franciák többségéhez hasonlóan, én már nem akarom azt, hogy a külföldiek továbbra is részesüljenek a mi nagylelkűségünkből: szerintem ezt hívják nemzeti preferenciának
— írja Zemmour.
Valójában ez a törvény összhangban van azzal a huszonkilenc törvénnyel, amelyet az elmúlt harminc évben fogadtak el a bevándorlásra vonatkozóan: egy olyan homokból készült gátról van szó, amelynek az lenne a feladata, hogy feltartóztasson egy óriási hullámot." Zemmour példaként a családegyesítés új szabályait hozza fel:
...ahhoz, hogy a külföldiek behozhassák a családjukat, ezentúl 24 hónapig kell Franciaországban tartózkodniuk. Korábban ez 18 hónap volt. Mit jelent egy hat hónapos különbség a minket fenyegető tömeges kiváltás szempontjából?
— véli Zemmour.
"A legőszintébbek persze majd azt fogják mondani, hogy mégis csak jobb, mint a semmi - de sajnos, nem. Én azt mondom, hogy ez a törvény még a semminél is rosszabb, mert nemcsak haszontalan, hanem káros is. Lehetővé teszi, hogy egyre több illegális munkavállalót legalizáljanak. Meg kell hallgatni, ahogy Darmanin ironikusan megköszönte a Nemzeti Tömörülésnek, hogy „megszavazta további 10 000 illegális bevándorló legalizálását ". De az igazságot a végén mégis csak ki kell mondani: ez a 10 000 legalizált bevándorló majd jogot kap arra, hogy behozza a feleségét, gyermekeit, nagymamáit és unokatestvéreit. A család szent! Ezt hívják családegyesítésnek.
— szögezi le Zemmour.
Súlyos hiányosságokat fedezett fel Zemmour a bűnelkövető migránsokkal kapcsolatban is.
Ez a törvény megtiltja a fiatalkorú bűnelkövetők fogva tartását is: ez a törvényes megfogalmazása annak, hogy ezentúl teljes büntetlenséget élveznek ezek a hírhedt, úgynevezett „kísérő nélküli kiskorúak", akiknek többsége nem kiskorú és nem is kísérő nélküli, viszont ők azok, akik valóban emberek életét teszik tönkre, egy vagyonba kerülnek a megyéknek és zsúfolttá teszik a bíróságokat. Köszönjük meg ezt, leendő áldozataik nevében is
— írja Zemmour gúnyosan.
Ebben az összefüggésben illetlenség ideológiai győzelemről beszélni
— mondja Zemmour, majd hozzáteszi, hogy
éppen ellenkezőleg, ezek az intézkedések szörnyű vereséget jelentenek a francia nép számára. A politikai osztálynak még csak késleltetnie sem sikerült azt, amit a nagy lakosságcserének nevezünk. Elodázza a migráció elleni küzdelmet, megszigorítja a múltban hozott rossz döntéseket, ugyanolyan rossz új döntések születnek, és eközben egy groteszk politikai cirkuszt rendeznek.
"Macron párttömörülése közben szétszakadt a (most elfogadott) jelentéktelen intézkedések miatt. A baloldal úgy tesz, mintha megnehezítette volna egy határozottnak tűnő (de valójában nem határozott) szöveg elfogadását, a „Republikánusok" és a „Nemzeti Tömörülés" pártok gratulálnak maguknak egy fantasztikus győzelemhez, annak ellenére, hogy még a légynek sem ártottak, és mindenekelőtt, ez a szöveg még több migrációnak készíti elő a terepet. Pirruszi győzelem tehát. És a hab a tortán: az Alkotmánytanács már várja az idejét. Számíthatunk rá, hogy eltörli a „jó irányba mutató, kisebb" intézkedéseket. Maga a köztársasági elnök lesz az, aki az Alkotmánytanács elé fogja terjeszteni az ügyet, hogy biztosítsa, hogy ebben a szövegben nem marad más, mint a legújabb illegális migránsok legalizálása - jósolja meg Zemmour.
A parlamenti köd hamarosan eloszlik, elmúlik majd ez is. Hiábavalósága hamarosan mindenki számára világossá válik. Mindazoknak, akik megszavazták ezt a törvényt, a francia néppel kell elszámolniuk. Aztán térhetünk majd rá azokra az intézkedésekre, amelyeket valóban el kell fogadni. Ilyen intézkedések léteznek, és egyszerűen megvalósíthatók. Ismétlem: egyszerűek.
A népnek kell döntenie, népszavazás útján, nem pedig a parlamenti cirkusznak. Semmiképpen sem szeretném gyengíteni azon kevesek reményeit, akik hittek ebben az egészben. Én egyszerűen csak a reményben hiszek. A reménynek pedig soha sincs szüksége illúziókra
— zárja Zemmour.