Két évvel ezelőtt alakult meg Olaf Scholz hárompárti (SPD-Grüne-FDP) kormánya 16 évnyi Angela Merkel kancellárság után. A baloldali koalíció eddigi teljesítményét nyugodtan lehet gyászosnak nevezni. Elsőként érdemes megnézni, hogyan alakult Németország gazdasági teljesítménye 2021 vége óta. Az alábbi táblázatból világosan látszik, hogy
Európa legerősebb gazdasága teljes zuhanórepülésben van.
Érdemi növekedést utoljára 2021 nyarán sikerült elérni, de akkor még Merkel volt kormányon. Idén pedig már teljesen recesszióba zuhant.
A német gazdaság problémáit jól mutatja az is, hogy a bérek reálértéke gyakorlatilag két éve zuhan (az infláció magasabb, mint a keresetek emelkedése). Mindezt az alábbi táblázatban lehet látni.
Érdemes megnézni, hogy mit gondolnak a német választók a baloldali kabinet teljesítményéről. 2021. szeptemberében a három párt együttesen még a szavazatok 52 százalékát szerezte meg. Az Ipsos által közölt legújabb felmérés pedig azt mutatta, hogy a három párt csupán 35 százalékos támogatottságnak örvend. Ezzel szemben a 2021 óta ellenzékben lévő CDU/CSU 29 százalékra erősödött 24,1 százalékról. A mögöttünk hagyott két év legnagyobb nyertese pedig a bevándorlásellenes AfD. Ők 2021. őszén csupán 10,3 százalékot kaptak, míg most 21 százalékon állnak.
Mindezek mellett érdemes még idézni a YouGov legújabb kutatását is, miszerint a megkérdezettek 68 százaléka mondja, hogy inkább / nagyon aggódik Németország gazdasági helyzete miatt. Alig minden negyedik (24 százalék) aggódik inkább / nagyon kevéssé.
A német választópolgároknak csupán két százaléka nem aggódik a gazdaság helyzete miatt.
A németek személyes pénzügyi helyzetükkel kapcsolatos aggodalmai viszont valamivel kevésbé hangsúlyosak: a választásra jogosultak 53 százaléka inkább / nagyon aggódik saját pénzügyi helyzete miatt, míg 38 százalékuk inkább / nagyon kevéssé aggódik. 5 százalék egyáltalán nem aggódik.
Jól látszik tehát, hogy óriási az elégedetlenség a baloldali pártok teljesítményével kapcsolatban.
A Magyar-Német Intézet a baloldali koalíció teljesítményéről azt írta legújabb elemzésében, hogy a pártok egy modernebb, kozmopolitább Németország programját irányozták elő, azonban a társadalom támogatásával sok esetben egyébként sem bíró terveiket Oroszország 2022. február 24-én Ukrajna ellen indított háborúja és a valóság keresztülhúzták. Azóta a kezdeti örömmámor és ambíció kifulladni látszik, és a kormány tagjai igen komoly gazdasági, politikai és társadalmi nehézségekkel kénytelenek szembenézni.
A klímavédelem és a prosperitás pajzsra emelése, valamint az ígért széles körű társadalmi-politikai reformok kombinációja helyett hirtelen Ukrajna fegyverkezése és az energiaellátás biztosítása került a középpontba, amely korábban egyoldalúan az orosz gázra és olajra épült.
Az ezekből fakadó gazdasági, pénzügyi és szociális válságkezelés talán legfigyelemreméltóbb pontja a szövetségi kormány pragmatizmusa volt. A kormány egésze, és a három koalíciós párt mindegyike hajlandó volt korábban tabu kérdéseknek számító témákat feszegetni és „szent teheneket" levágni a válságkezelés érdekében - olvasható az elemzésben.
A Zöldek lehetővé tették az atomerőművek üzemidejének három hónappal való meghosszabbítását és a széntüzelésű erőművek újraindítását. A szociáldemokraták kénytelenek voltak kompromisszumokat kötni a szociális rendszerek reformjával kapcsolatban, míg az FDP és mindenekelőtt pártelnökük, Christian Lindner szövetségi pénzügyminiszter hatalmas, több száz milliárd eurós többletkiadásokat hagyott jóvá a német alkotmányban rögzített adósságfék megkerülésével annak érdekében, hogy a háború okozta gazdasági válságot enyhítsék, valamint a 2022. február 27-én Olaf Scholz kancellár által bejelentett biztonság- és védelempolitikai „fordulatot" finanszírozni tudják.
Az, hogy az önmagát haladás-koalíciónak nevező kormány mindenekelőtt társadalompolitikai kérdésekben találta meg a közös nevezőt, már a koalíciós szerződés bemutatásakor világossá vált, mostanra azonban már be is bizonyosodott. A kormányzási időszak közepére több, a koalíciós szerződésben meghatározott, a társadalmat egyébként nagyban megosztó társadalompolitikai törvény elfogadásra került, vagy már előkészítés alatt áll.
Ilyen például az itthon sokat emlegetett önrendelkezési törvény, melynek értelmében már akár kiskorúak a szülők engedélye nélkül is nemet és keresztnevet változtathatnak a jövőben – legalábbis a hivatalos dokumentumokon.
Ide sorolható még az abortusz reklámozási tilalmának a feloldása, a kannabisz legalizálása, amely előreláthatóan jövő év áprilisától lesz hatályos, vagy éppen az új állampolgársági törvény, amely nagyban megkönnyíti majd a német állampolgárság megszerzését – akár már három év Németországban való tartózkodás után is –, és emellett a többes állampolgárságot is lehetővé teszi. Ezek a törvények és törvénytervezetek a német társadalmat egyébként is alapjaiban osztják meg, azonban egy gazdaságilag és pénzügyileg nehéz, háborús helyzetben még inkább vitatottá válnak – szerepel az elemzésben.
A már korábban bemutatott gazdasági nehézségek csak fokozódtak idén novemberben, amikor az alkotmánybíróság kimondta, hogy alkotmányellenesen költötték el az adófizetők, de még a hitelezők pénzét is. Az elmúlt években ugyanis a németek szépen lassan kiürítették a költségvetést, és a fiskális politikát a büdzsén kívüli speciális alapokba „száműzték", mert ebben a szürkezónában tudtak csak megállapodni egymással az egyébként merőben különböző elveket követő kormánypártok – erről már Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter írt a Magyar Nemzetben megjelent cikkében. Ezzel azt érték el, hogy a költségvetés látszólag fegyelmezettnek tűnjön, miközben az alkotmányban szereplő adósságféket, amelyet 2009-ben vezettek be és a Covid-veszélyhelyzetre hivatkozva felfüggesztettek, egyszerűen kijátszották. Így voltaképpen a költségvetésen kívül, hitelből finanszírozták nagy ideológiai vízióikat - tette hozzá.
A miniszter emlékeztetett arra, hogy több tíz milliárd eurós közpénzügyi űrt hagyott maga után az alkotmánybíróság november 15-i döntése, amelynek értelmében a továbbiakban már nem lehet a kiadásokat adósságra építve, különalapokból finanszírozni: az alkotmány őrei ugyanis befagyasztották a klímavédelmi alap projektjeit, és az új kiadásokat is leállították.
Ráadásul egyes nemzetközi elemzések szerint nemcsak a bírósági rendelkezéssel érintett hatvan-, hanem összességében akár 770 milliárd eurónyi állami forrás sorsa vált ezáltal kérdésessé.
A jelek szerint a németek középtávon az összes célt elbukhatják, amelyeket egyszerre akartak megvalósítani. Kezdve az energiaátmenettel, hiszen önként lemondtak az atomenergiáról, és szándékosan drágították az energiát, mert a zöldideológia szerint ez hozhatja el az átállást. Azonban a szénerőművek kényszerű újranyitása korántsem a zöldátmenet átütő sikerét jelzi. Sőt, elbukhat az olcsó energia hosszú távú célja is: jelenleg is drágább a német vállalatok energiaellátása, mint például az Egyesült Államokban vagy Kínában (a Prognos-csoport felmérése szerint mindkettőnek a kétszerese), de a költségvetési válság miatt az energiaárfék eltörlése is szóba került, vagyis még tovább nőhetnek majd az árak.
De elbukhat az energiafüggetlenség célja is, hiszen orosz gáz, illetve a hazai atomenergia nélkül a németek energetikai kiszolgáltatottsága drasztikusan nő: a lokális önellátást lecserélték a globális, kiszámíthatatlanul ingadozó LNG-piactól való függő viszonyra.
Nagy Márton szerint a költségvetési káosz mellett sajnos a politikai válság is borítékolható. A szankciós és háborús útról való letérés vagy az energiapolitikai hátraarc annak bevallása lenne, hogy a kormányzat értelmetlen áldozatokat terhelt a választókra, s mindezt a beleegyezésük nélkül. Ráadásul mindezt azért, hogy az összeomló ideológiai vízióit kövesse mindenáron. Azokat a víziókat, amelyek a legfontosabb kérdésekben nem a német nemzeti és az európai érdekeket szolgálják, hanem az amerikai akaratot jelenítik meg az öreg kontinensen.
A kérdés már csak az, hogy a programjuk képviseletében kudarcot valló kormánypártok zuhanó társadalmi támogatottságuk mellett, a költségvetés és a német ipar romjain mennyire ragaszkodnak majd a hatalomban maradásukhoz.
Európának ugyanis a mostani helyzetében különösen nincs szüksége arra, hogy valamelyik vezető országában egy zombi gazdaságpolitika és az azt képviselő tetszhalott kormány működjön
- írta Nagy Márton.
Ehhez jön még a világ minden tájáról érkező személyek szabályozatlan és ellenőrizhetetlen beáramlása. Közülük azonban nem mindenkit üldöznek hazájukban politikai vagy egyéb okokból. Sokan közülük – érthető okokból – jobb életre törekszenek, Németország pedig átfogó szociális rendszerével jobb kilátásokat kínál számukra, mint más európai országok.
Ezen személyek jelenlegi beáramlása jobban megrázza a német társadalmat, mint a 2015/16-os menekülthullám, amikor még sokan hittek Angela Merkel (CDU) korábbi kancellár „Wir schaffen das" („Megoldjuk!") jelmondatában.
Mára már az emberek azonban rájöttek, hogy az akkoriban érkezőket nem igazán sikerül(t) integrálni a társadalom többségébe. Nem csoda hát, hogy a német társadalom kétharmada úgy vélekedik, hogy országuk nem tud több illegális bevándorlót befogadni.
A Magyar-Német Intézet szerint mára teljesen világossá vált, hogy Berlinben olyan pártok kormányoznak együtt, amelyek természetes körülmények között nem tartoznának össze.
A médiában megvívott folyamatos koalíciós viták fényében megállapítható, hogy a koalíció első heteinek haladásról szóló eufórikus kinyilatkoztatásai legalább annyira megrendezettek voltak, mint amennyire naivak.
A fentiek fényében nem meglepő hát, hogy mind az elmúlt tartományi parlamenti választások, mind a közvélemény-kutatások eredményei alapján egy erős jobbra tolódás figyelhető meg a német politikában. A német társadalom többsége egyúttal előrehozott választásokat szeretne, mindazonáltal, ha ez megtörténne, a kormánypártok óriási választási pofont szenvednének el, így ennek esélye a nagyon jelentős problémák ellenére is csekély. A hárompárti koalíció szempontjából sorsdöntő lesz a jövő évi európai parlamenti választás, és a három keleti tartományban (Brandenburg, Szászország, Thüringia) szeptemberben tartandó választás. Ha addig nem lesz képes javítani a pozícióján a hárompárti kabinet, akkor könnyen lehet, hogy már a 2025-ös parlamenti választás előtt szétesik ez a formáció.