Mia Schem 21 éves, tetoválóként dolgozik, és azon 250 ember egyike volt, akiket a Hamász október 7-i támadásai során túszul ejtettek. Schemet a Supernova fesztivál helyszínéről rabolták el, és a fegyverszüneti megállapodás értelmében november végén szabadon engedték. Most a fogsága megrázó részleteiről beszélt, és többek között elmondta, hogy
„egy sötét szobában" tartották bezárva, „tilos" volt beszélnie, és állandóan attól félt, hogy megerőszakolják vagy megölik.
Egy család tartotta fogva az első hetekben, ahol még a gyerek és a feleség is rosszul bánt vele.
Nagyon ritkán kapott enni, és nem fürdött 54 napig.
Fontos számomra, hogy felfedjem az igazságot a Gázában élő emberekről, arról, hogy kik is ők valójában
– mondta el a fiatal lány arról, miért vállalta a számára megterhelő interjút. Hozzátette:
ott mindenki terrorista.
Szorongó érzéssel vettem részt a (Supernova) bulin, (...) éreztem, hogy valami történni fog, nem tudtam jól érezni magam
– mondta Mia az interjúban. Elmondása szerint amikor a támadás elkezdődött, ő és barátai elmenekültek, de az autójuk kerekeit kilőtték. Aztán próbált menekülni, de egy terrorista közelről karon lőtte.
Amikor a terrorista előtt állt, a férfi megfogdosta a felsőtestét.
A semmiből jött egy jármű több terroristával, és a hajamnál fogva elrángatott, Gázába hajtottunk.
Érkezéskor a terroristák egy kezdetleges sínbe tették a karját, és az egyik kórháznak hátsó szobájába vitték.
Három napig voltam így, utána azt mondták, hogy öltözzek fel, és vegyek fel egy hidzsábot. Egyenesen a műtőbe vittek, fájdalomcsillapító nélkül, semmi nélkül. A sebész, aki kezelt, azt mondta nekem: "Soha nem fogsz élve hazatérni".
Róla egyébként kiderült, hogy állatorvos, és csak addig foglalkozott vele, amíg a propagandavideót felvették arról, hogy ellátják a nő sérüléseit.
A fiatal lányt a kegyetlen műtét után egy család gázai lakásába vitték, és egy pici, ablaktalan szobában tartották. Azt mondta, rettegett, hogy a terrorista, aki őrizte, megerőszakolja. Napi 24 órában bámulta, néha benézett a férfi felesége, sőt, a gyerekei is, úgy érezte magát, mintha ő lenne a fő attrakció az állatkertben. Szerinte a terrorista csak azért nem erőszakolta meg, mert a házban volt a felesége és a gyerekei is.
Mia Schem azt mondja, a feleség utálta, hogy a férjével egy szobában van, rendszeresen gúnyos megjegyzéseket tett rá a férfinak, például a hajára. Azt hitte az elején, hogy lelki támogatást kaphat tőle, mint nő a nőtől, de az első perctől fogva gyűlölte, a gonoszságot látta az ő szemében is. A terrorista házaspár gyereke egyszer édességet vitt az apjának, majd megkínálta őt is, de amikor vett volna, összezárta a zacskót, és kiment.
Schem a fogságban töltött 54 napon át nem látott napfényt, és nem mert aludni, maximum naponta egy órát, bár az időt sem érzékelte az ablaktalan szobában.
A testem nem mozdult. Nehéz volt járnom. Remegett a lábam. Nehéz elaludni, amikor egy Hamász-terrorista bámul rád folyamatosan.
A fiatal nő arról is beszélt, hogy egyszer átvitték egy házba, ahol három másik Hamász-tag arab terrorista tartózkodott. Rettegett tőlük, ezért megpróbált a bizalmukba férkőzni azzal, hogy főzött nekik. Azért, hogy ne bántsák, hogy erőszakolják és öljék meg.
A lány arról is beszélt, hogy látta az édesanyját a tévében beszélni, és ez erőt adott neki. A fogságában több propagandavideót is forgattak vele, ahol el kellett mondania, hogy jól bánnak vele, és ellátták a sérüléseit. Pedig a meglőtt karját végig maga kötözte, és igyekezett mozgatni naponta, egyfajta gyógytorna-pótlékként. A megmenekülése után az izraeli kórházban azt mondták neki, ezzel megmentette a karját, mivel biztosította vele a vérkeringést.
Kétségbeesett próbálkozásairól is mesélt: rendszeresen megpróbálta kidugni a kezét egy kis ablakon, hogy hátha meglátják a tetoválásait a helikopterekről, és felismerik őt. Folyamatosan héberül beszélt magában, hátha lehallgatja a házat az izraeli hadsereg. A szabadulása előtti utolsó időszakot az egyik terroristaalagútban töltötte más túszokkal, akikről nem tudott beszélni az interjúban, elsírta magát. Amikor kiderült, hogy elengedik, lelkiismeret-furdalása volt, bocsánatot kért a többi rabtól, akik azt kérték tőle, ne hagyja, hogy megfeledkezzen róluk a világ. Végül a Vöröskereszt segítségével jutott haza, a rehabilitációja még sokáig fog tartani, emiatt dolgozni sem tud, és a fogság miatt epilepsziája is lett.
A megrázó interjú az alábbiakban megnézhető héberül, angol felirattal.