Amikor a német kormánnyal szembejött a valóság

Vágólapra másolva!

Németországban a kormánypárti politikusok láthatóan továbbra sem értik, hogy az energiapolitikai döntésekben nincs helye az ideológiai hitvitáknak, miután a fizikai és műszaki korlátok a politikának is határt szabnak, ami alól – tetszik, nem tetszik – Németország sem kivétel. Miről is van szó?

Hárfás Zsolt

Vágólapra másolva!

atomerőmű Németország villamosenergia Oroszország szélerőmű

Tavaly áprilisban a német kormány – főleg a Zöldek nyomására – leállította az utolsó három atomerőművi egységet is, miközben változatlanul erőlteti a nap- és szélerőművek fejlesztését, amelyek nem képesek önmagukban garantálni az ellátásbiztonságot. E döntéseknek nagyon súlyos következményei vannak, amelyekről az elmúlt években folyamatosan beszámoltam (például itt, itt, itt, itt és itt). Most következzen néhány újabb fejlemény!

A legfontosabb tény, hogy a kiesett atomerőművek helyét, illetve azok termelését (ez utóbbi 2010-ben még 132 TWh volt) nem a nap- és szélerőművek vették át, hanem a stabil áramellátást biztosító szén- és gázerőművek, valamint a szomszédos országokból érkező folyamatos import. Erre egy nagyon jó példa, hogy

az idei év tizedik hetében a közel 150 000 MW nap- és szélerőművi kapacitásból csak a töredék állt rendelkezésre, ezért ebben az időszakban a termelés mintegy 60 százalékát a szén- és gázerőművek biztosították.

A tavaly április 15-én leállított németországi Isar-2 atomerőművi egység. Csak ez a blokk a teljes üzemideje alatt 380 klímabarát és olcsó villamos energiát termelt.
Fotó: E.ON

Németország közben hivatalosan leállította az Oroszországból származó gázimportját, ám a valóság az, hogy

az orosz gáz paradox módon továbbra is bejut az országba, bár nem közvetlenül Oroszországból, hanem a holland, a belga és a francia importon keresztül, ugyanis ezek az országok továbbra is kapnak gázt az orosz féltől. Ráadásul ez a gáz így jóval drágább, mint a korábbi vezetékes gáz.

Azon, hogy ennek ellenére a németek mégis megveszik, nincs mit csodálkozni, hiszen az iparnak, a gázerőműveknek és a háztartásoknak továbbra is szüksége van a földgázra. Még úgy is, hogy az egy új törvény szerint a megújulókat kellene mindinkább fejleszteni a fűtésben. A rideg valóság azonban azt mutatja, hogy a politikai „útmutatások” ellenére a tavalyi évben is az olaj- és gázfűtésű rendszerek értékesítése mutatott jelentős növekedést.

A Nap nem küldött számlát… Vagy mégis?

A német E.ON energetikai konszern vezérigazgatója, Leonhard Birnbaum ismételten megkongatja a vészharangot a német villamosenergia-árakkal kapcsolatban, és hangsúlyozza, hogy az energiaátállás nem „zéró tarifával” történik. Ez olyannyira igaz, hogy az idén már számtalan német szolgálató jelentett be további árnövekedést, ami a háztartási fogyasztók esetében hat százalék körül alakul, de a vezérigazgató szerint ez még csak a kezdet, ha a kormány nem teszi meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy az árakat kordában tartsa. Különösen az energiaigényes ipart érinti súlyosan a villamosenergia-árak emelkedése, ami veszélyezteti a versenyképességet, és – határozott lépések nélkül – jelentős gazdasági következményekkel jár.

Az árak növekedésének számos oka van. Ezek közül kiemelendő, hogy a megújuló energiát használó rendszerek fejlesztése fokozott beruházási aktivitást, a növekvő zöldáram-termelés hálózatba történő integrálása pedig gyors és intelligens hálózatbővítést, valamint elegendő tartalékkapacitást igényel. Ezek megvalósításához jelentős pénzügyi befektetésekre van szükség, ezért már az elején látható volt: irreális az az elvárás, hogy az energiaátállás „költségsemleges” legyen. Az E.ON vezetője panaszkodott is emiatt: „mindig azt mondták nekünk, hogy a Nap nem küldött számlát, így minden ingyenes”. Nos, nem. A Napnál is világosabb volt, hogy a dolgok másképpen fognak alakulni.

Viták a szélerőművek körül

Németországban a szélerőművek erőltetett telepítésével kapcsolatban alapvetően a tervezés hiányosságai okoznak problémát, hiszen a fejlesztők elsősorban azt nézik, hogy hol fúj jobban a szél, és a hálózati kérdésekkel egyáltalán nem foglalkoznak. A hálózatok sokszor túlterhelődnek, illetve nincsenek kiépítve a megfelelő csatlakozási pontok. Arról nem is beszélve, hogy a telepítést a növekvő beruházási költségek jelentős növekedése, a lakossági ellenállás vagy éppen az engedélyezési eljárások elhúzódása nehezíti.

Nemrég a Rajna-vidék-Pfalz tartományi számvevőszéke egy jelentést adott ki, amelyben a szélerőművek leszerelésével kapcsolatban fogalmaztak meg súlyos aggályokat. A számvevőszék – többek között – azt kifogásolja, hogy

sok üzemeltető nem különít el elegendő forrást a leszerelésre, vagy gyakran egyáltalán nincs is anyagi fedezete erre. Ez azt jelenti, hogy a milliós nagyságrendű költségeket végső soron az adófizetőknek kell állniuk.

A vizsgálatba bevont szélerőművi beruházások esetében ezt több mint 16 millió eurós pénzügyi kockázatot jelent. Úgy tűnik, hogy sok beruházónak csak és kizárólag a profit számít, semmi más.

Amin a német bíró is csak nevetett

A történet ott kezdődött, hogy a Cicero nevű német internetes politikai magazin beperelte a Robert Habeck vezette gazdasági és klímavédelmi minisztériumot, tegye közzé a német atomerőművek bezárásával kapcsolatos dokumentumokat. Korábban a minisztérium ugyanis megtagadta az erre vonatkozó kérést azzal az indokkal, hogy a „tartalma titkos”. A berlini közigazgatási bíróság nemrég hirdette ki az ítéletét, amely egyelőre nem jogerős. Megállapította, hogy az iratokba való betekintés megtagadása törvénytelen. A bírósági tárgyaláson a minisztérium képviselője azt mondta, hogy

nem zárható ki, hogy Németország ismét energiaválságba kerül a leállított atomerőművek kiesése miatt. Ezért a belső dokumentumokból egy szót sem szabad kiszivárogtatni annak érdekében, hogy egy újabb vészhelyzet esetén ne gyengüljön a többi európai állam bizalma… Nos, ezt a faramuci érvelést már a bíró sem tudta megállni nevetés nélkül.

szélerőmű — Fotó: Internet/Joern Hannemann

A német minisztérium nyilván azért ragaszkodik továbbra is foggal-körömmel a belső dokumentumok titkosságához, mert azokból kiderülhetne, hogy az atomerőművek bezárásával kapcsolatos kormánydöntés figyelmen kívül hagyta a műszaki, gazdasági, ellátásbiztonsági, vagy éppen klímavédelmi érveket. Tavaly év végén már beszámoltam arról, hogy egy kiszivárgott német minisztériumi e-mail-váltásban arról volt szó, hogy az atomerőművek további üzemeltetése olcsóbb villamos energiát és stabil ellátásbiztonságot eredményezett volna. Úgy tűnik, hogy a német gazdasági minisztérium ehhez hasonló érveket kíván most eltitkolni a nyilvánosság elől.

Mindez a zöldideológia által vezérelt német energia- és klímapolitika egyenes következménye. Jól látható, hogy az atomellenes kormánypárti politikusok a német emberek és/vagy az ipar alapvető érdekei ellen cselekednek. E politikai álszentséget mi sem mutatja jobban, hogy miközben Németországban nem üzemelhetnek atomerőművek, villamosenergia-hiány esetén a szomszédos országokból, például a Franciaországból vagy Csehországból veszik az áramot, ahol jelentős részben az atomerőművek biztosítják a termelést.