A dél-európai államok vidéki területein már érezhetők az EU migrációs politikájának hiányosságai

Az Európai Parlament által elfogadott új mechanizmus, a migrációs paktum a kontrollálatlan migrációt ellenző, illetve a határvédelem fontosságát hangsúlyozó tagállamokban, így Magyarországon is szétterítené a bevándorlókat, ami a közbiztonságot érintő és a terrorfenyegetettség növekedésében megmutatkozó kockázatok fokozódásával járna hazánkban, illetve Közép-Európában. A múlt héten elfogadott migrációs paktum – azon kívül, hogy a téma megosztó jellege ellenére az európai polgárok megkérdezése nélkül született meg – ismét rávilágított az Európai Unió migrációs stratégiájának hiányosságaira. A Századvég Konjunktúrakutató Zrt. vidékfejlesztési üzletága Dél-Európa példáján keresztül vizsgálta meg a migránsok vidéki területekre való átgondolatlan betelepítésének hatásait .

Az Európai Parlament 9 éves vita után múlt héten elfogadta az európai uniós migrációs és menekültügyi paktum reformjáról szóló új rendeletet, amely a menedékjog iránti kérelmek gyorsabb elbírálása mellett többek között a migránsok tagállamok közötti elosztását előíró szolidaritásról rendelkezik. A döntés rendkívüli mértékben megosztja az európai közvéleményt, mivel a közép-európai tagállamok, kiváltképpen a magyar, a lengyel és a szlovák kormány nem szeretne országa területére kötelező jelleggel migránsokat befogadni, illetve a befogadást kiváltó – egy bevándorlóra számolt – 8 millió forintos büntetést megfizetni. 

Hatalmas társadalmi feszültségeket okoz a migráció
Fotó:  Alessandro Serranò / AFP

Emellett emlékezetes, hogy a magyar lakosság 2016-ban, a „kvótanépszavazáson” 98 százalékos többséggel utasította el a bevándorlók kötelező befogadására és szétosztására irányuló európai uniós tervezetet, a kormány pedig azóta is minden európai fórumon képviseli a magyarok referendumon kinyilvánított egyértelmű akaratát. 

A migránsok vidéki területekre való átgondolatlan betelepítésének hatásai

Dél-Európa idilli tájain a vidéki élet hagyományos varázsát egyre inkább beárnyékolják a migránsok beáramlása által okozott problémák. Noha a vidéki térségekbe irányuló migráció ösztönzésének eredeti célja a hanyatló gazdaság és az elöregedő közösségek megerősítése volt, úgy tűnik, hogy ez a stratégia sokkal inkább teremt új problémákat, mintsem megoldja a meglévőket.

Görögország, Olaszország és Spanyolország földrajzi elhelyezkedésük miatt Európa déli kapui. Ezek az országok a 20. század vége óta jelentős migrációs hullámokat tapasztaltak. Ezek a régiók nagymértékben függnek a mezőgazdaságtól, amely abban az időben munkaerőhiánytól szenvedett, mivel a helyi lakosság elöregedett, vagy a jobb megélhetési lehetőségek miatt a városi központokba költözött. A migránsok kitöltötték ezt a hiányt, és a 2000-es évek első évtizedére nélkülözhetetlenné váltak a helyi gazdaságok túléléséhez. 

A bevándorló közösségek társadalmi-gazdasági integrációja azonban nem volt sikeres.

Görögországban például a mezőgazdasági munkaerő jelentős részét, 2020-ra több mint 50 százalékát a migráns munkavállalók tették ki. 

Jelenlétük azonban magasabb munkanélküliséggel és bűnözési rátával is összefüggésbe hozható.

 A legnagyobb etnikai csoportot az albánok alkották, de sokan telepedtek le a falvakban Szíriából, Palesztinából, Sierra Leonéból, Nigériából és Szomáliából is. Mindeközben a vidéki görög fiatalok nem szívesen vállalnak szezonális, bizonytalan és rosszul fizetett mezőgazdasági munkát, és inkább a városokban keresnek stabilabb megélhetést. A görög mezőgazdaság nagy része így elavult, fenntarthatatlan rendszerré torzult, amely jelenleg jövedelmező, de amelynek jövője erősen kérdéses: ironikus módon már a második generációs bevándorlók is a városokban keresnek jobb lehetőségeket.

Hasonló a helyzet Olaszországban is, ahol a migránsok vidéki gazdaságokban való foglalkoztatását átmeneti intézkedésnek szánták a demográfiai problémák kezelésére – a 2000-es évek első évtizedében mintegy 1,5 millióan telepedtek le Dél-Olaszországban. Ez azonban etnikailag és kulturálisan széttöredezett közösségekhez vezetett, minimális integrációs lehetőségekkel és alacsony társadalmi kohézióval. 

Jelenleg Olaszországban él az Európai Unió harmadik legnagyobb muszlim lakossága, számuk eléri a 3 millió főt. Bár a migránsok gazdaságilag hozzájárulnak a falvak életéhez, jelenlétük inkább súlyosbítja a társadalmi feszültségeket, mintsem enyhíti a gazdasági hanyatlást.

Annak idején Dél-Spanyolországot „Európa Kaliforniájának” nevezték magas termelési szintje és a kialakult társadalmi feszültségek miatt. Az őslakosok fokozatosan a vidékről a városokba költöztek, miközben jelentősen megnőtt a hivatalosan foglalkoztatott külföldiek aránya. Az akkori mezőgazdasági munkások a térségben kelet-európaiak (románok, bolgárok), észak-afrikaiak (marokkóiak, algériaiak) és latin-amerikaiak (ecuadoriak, kolumbiaiak) voltak, akiket szükséges munkaerőnek, megtűrendő személyeknek tekintettek. Az egyik polgármester szavaival élve: „Reggel minden bevándorlóra szükség van, este pedig mindannyian feleslegessé válnak”.

Összefoglalva, a migránsok vidéki területekre való érkezése nem kezelte hatékonyan az elnéptelenedés problémáját, de közben a közösségek széttöredezéséhez vezetett. A mélyen gyökerező kulturális, vallási és társadalmi különbségek olyan falakat hoztak létre, amelyeket a gazdasági előnyök nem tudnak áttörni. Emellett az uralkodó gazdasági modell, amely az intenzív mezőgazdaságon és a bevándorló hátterű kézi munkaerőn alapul, komoly környezeti és társadalmi kockázatokat rejt magában. 

Ezek a gyakorlatok nemcsak a környezetet fenyegetik, hanem aláássák a hagyományos vidéki életmódot és mezőgazdasági gyakorlatot is.

 A teljes kutatás elérhető a Századvég weboldalán.