Heves vita robbant ki a magyar sajtóban arról, hogy vajon lehet-e háborúpártinak, baloldalinak, liberálisnak, ellenzékinek mondani a Robert Fico szlovák miniszterelnökre szerdán rálövő, 71 éves Juraj Cintulat. Abban is nagy a vita, hogy vajon lehet-e a szlovák liberális sajtó felelősségét firtatni, vagyis kimondhatjuk-e, hogy
a Fico elleni permanens kampányuk gyakorlatilag oda vezetett, hogy a szlovák miniszterelnököt megpróbálták megölni.
Először érdemes az elkövető – eddig a magyar és nemzetközi sajtóból megismert – hátterét feltárni. A magyar baloldali sajtó sietve megírta a merényletet követően, hogy nincs itt semmi politikai értelemben vett látnivaló, hiszen az elkövető egy oroszbarátnak, szélsőjobboldalinak, neonácinak aposztrofált – egyébként már megszűnt – szervezettel szimpatizált, sőt egy rendezvényükön is részt vett. Ha Cintula múltja tényleg csak ennyiből állna, akár le is zárhatnánk itt a sztorit, mondván egy félőrült, szélsőjobboldali elkövetővel van dolgunk. Csakhogy, bár Cintula 8 évvel ezelőtt még valóban szimpatizált az említett, Szlovák Honvédek elnevezésű csoportosulással, a védelmi miniszter által nyilvánosságra hozott információk szerint a sokat emlegetett 2016-os rendezvényre történetesen pont békítő szándékkal ment el, a szervezet tagjait akarta rávenni arra, hogy az illegálisan tartott fegyvereiket beszolgáltassák, és kijelentette, hogy nem támogatja az erőszakot.
Azóta viszont nagyot fordult a világ Cintulával, politikai értelemben és a vérmérsékletét tekintve is. Cintula ugyanis időközben nyíltan beállt a liberális Progresszív Szlovákia mögé. Noha a pártnak – a párt közleménye szerint – nem lett tagja, de hangos szimpatizánsa igen, olyannyira, hogy még az általa létrehozott irodalmi klub Facebook-oldalát is a propaganda szolgálatába állította, amikor a Momentum szlovákiai testvérpártjának – a liberális Progresszív Szlovákia a Momentummal egy pártcsaládban tevékenykedik az Európai Parlamentben – az elnökjelöltje mellett agitált, konkrétan kijelentette, hogy „Zuzana Caputovát támogatom!”. Cintula egyébként maga sem csinál titkot abból, hogy ellenzéki volt, és ki nem állhatta Fico politikáját. A tvnoviny.sk szlovák lap írta meg, hogy Robert Fico merénylője már a szerdai merénylet előtt is tüntetett Fico ellen, amikor április 24-én Alsókorompán szintén kihelyezett kormányülésen vett részt a miniszterelnök.
„Éljen Ukrajna”, „hazaárulók”, „elég Ficóból” – többek között ezeket kiabálta ő is többi tüntetővel együtt,
vagyis kifejezte, hogy nem ért egyet Fico orosz-ukrán háború kapcsán képviselt nézeteivel. A merényletet követően pedig ő maga nyilatkozta le, hogy azért követte el a támadást, mert nem értett egyet Fico politikájával. A merénylő kamerába mondta, hogy mindenki megértse, nem ért egyet a jelenlegi szlovák kormányzat politikájával. Cintula ellenzékiségét egyébként fia nyilatkozata is alátámasztja, aki arra a kérdésre, hogy gyűlölte-e az apja Ficót, lakonikusan csak annyit mondott, hogy „így mondanám, nem rá szavazott. Ez minden, amit ezzel kapcsolatban mondhatok”.
Ezek alapján egészen bizonyos, hogy amikor Cintula a merényletet elkövette, már messze nem oroszbarát, hanem kifejezetten ukránpárti álláspontot képviselt, és nem szélsőjobboldali szervezettel szimpatizált, hanem a liberális Progresszív Szlovákiával. Innentől kezdve azon vitatkozni, hogy a legutóbbi időkben, beleértve a merénylet elkövetésének idejét is, milyen politikai erőkkel szimpatizált, teljesen felesleges. A merénylő politikai gondolkodása tehát az elmúlt 8-10 évben igencsak megváltozott, így a 2016-os, szélsőjobbos szervezetet támogató, azt pacifikálni próbáló Cintula 2024-re egy
ukránokkal szimpatizáló, a szlovák liberális progresszió agitátoraként működő emberré vált.
A legfontosabb kérdés azonban messze nem az, hogy Cintula politikai értelemben megváltozott. Ilyen sokakkal megtörténik, eltelt 8 év, a szlovák belpolitika azóta elfogyasztott 5 kormányfőt, túl vagyunk egy világjárványon, kitört az orosz-ukrán háború, bőven volt tehát alkalma bárkinek arra, hogy revideálja korábbi nézeteit. Mindezek ellenére sem magától értetődő, hogy attól, mert valaki az ukránokat támogatja és a liberális Progresszív Szlovákiával szimpatizál (sokan vannak ilyenek Szlovákiában, a Progresszív Szlovákia támogatottsága 20 százalék körül mozog), a miniszterelnököt meggyilkolni szándékozó merénylővé válik. Ezen a ponton válik fontossá a szlovák liberális sajtó viselkedésének vizsgálata.
Cintula ugyanis a rendelkezésre álló információk alapján bár nyíltan támogatta a liberális Progresszív Szlovákia pártot, de eddigi ismereteink szerint a merénylet időpontjáig nem volt különösebben erőszakos alkat, elég ha arra gondolunk, hogy korábban erőszak elleni pártot akart létrehozni, valamint, ahogy fentebb írtuk, 2016-ban ő próbálta pacifiálni a szélsőjobbos csoportot.
Politikai fordulata mellett azonban vérmérséklete is megváltozhatott az elmúlt években.
Radikalizálódásában óriási szerepe lehetett a progresszív-liberális médiumok kormányellenes propagandájának. A Fico elleni uszításban élen járt a liberális DenníkN. A lap közel sem objektív szemlélője a szlovák közéletnek, sokkal inkább a szlovák belpolitika alakítójaként lép fel, elég csak arra gondolni, hogy a lap egyik legismertebb publicistája az a Martin M. Šimečka, akinek a fia a Progresszív Szlovákia párt elnöke.
Martin M. Šimečka – fia pártjának retorikájával összhangban – az elmúlt években folyamatosan támadta Robert Ficót és kormányát. Rendre túlzott oroszpártisággal vádolták a kormányt, azt állítván, hogy Fico Putyin embere, miközben Fico pont pár nappal ezelőtt zárták ki a Roszatomot a jászlóapátszentmihályi (Jaslovské Bohunice) atomerőmű új blokkjának megépítésére kiírt versenypályázatból. De azzal is vádolták Ficót, hogy kilépne az EU-ból.
Jellemző körülmény, hogy
Martin M. Šimečka egy nappal(!) a merénylet előtt megjelent publicisztikájában kijelentette, képtelen azonosulni a kormányoldalt választó szlovákokkal.
Azt írta, világos beszédre van szükség: a kormány ugyanis szerinte szélsőjobboldali, nacionalista, oroszpárti, antidemokratikus, bevándorlásellenes, csodálja a diktatúrákat. A szerző arról is írt, hogy eleget tud a kormány tagjairól ahhoz, hogy ne akarjon velük találkozni „egy sötét utcán”. A Progresszív Szlovákiához köthető újságíró a publicisztikájában
Hitlerhez hasonlította Ficót és a harmincas évek német társadalmához a választóit.
„Persze, egy napon majd megváltoztathatják a véleményüket [mármint Fico szavazói – szerk.], ha rájönnek, választásuk nem hozott megnyugvást. Adolf Hitler választóinak nagy része is végül elfordult tőle, de milyen emberek voltak ezek, amikor megválasztották őt és hűségesek maradtak hozzá. Jók?” – írta közvetlenül a Fico elleni merénylet előtt. „Nem akarom megérteni őket. Egyetértek Angela Merkellel, aki az AfD szavazóiról azt mondta, nem akarja megérteni őket” – folytatta Šimečka.
De természetesen nemcsak a merényletet megelőző napon démonizálta Ficót a DenníkN.
A legolvasottabb szlovák liberális lap ugyanis karikatúrákban is igyekezett gyűlöletet szítani Fico ellen. Az egyik legismertebb szlovák karikatúrista, Martin Šútovec (Shooty művésznéven)
hol sátánként, hol náci szörnyetegként, hol kommunistaként, hol dühöngő őrültként, Putyin bábjaként, esetenként asszonyverőként (miközben Cintula feminista kiáltványokat írt) ábrázolta Ficót.
A Ficót lejárató karikatúrákat az alábbiakban tekinthetik meg:
- írta meg a Mandiner.