Gérald Darmanin bel-és tengerentúli területekért felelős miniszter 2020 nyara óta számos alkalommal utazott Nouméába, de nem tudta elérni, hogy a függetlenségpárti frakció teljes egészében visszatérjen a tárgyalóasztalhoz, sőt, a Párizsba „meghívott” kanak pártvezetők mindkét találkozót kihagyták 2022 szeptemberében és októberében. Csak a következő év áprilisában érkeztek meg képviselőik a fővárosba, de kizárólag azzal a feltétellel voltak hajlandók asztalhoz ülni, ha tárgyalásaikon a függetlenséget ellenző lojalista erők nem vesznek részt.
Emmanuel Macron 2023. júliusi nouméa-i látogatása végül az „üres székek” politikáját eredményezte. A függetlenségpárti képviselők többsége nem vett részt Macron beszédén, aki „egy új projekt felé vezető kollektív felelősség" mellett érvelt.
Ez az „új projekt” pedig az Élysée olvasatában kizárja Új-Kaledónia függetlenségét, és ezt a politikát nemcsak a dekolonizáció elleni harc, hanem a térségben egyre erősebb kínai térnyerés elleni aktív fellépés is mozgatja.
Egyértelmű, hogy a szigetcsoport Kína csendes-óceáni ambíciói szempontjából is fontos szerepet játszik, ez pedig veszélyezteti Franciaország geopolitikai érdekeit.
A „Le Figaro” rámutat arra, hogy Emmanuel Macron és Gérald Darmanin mindketten komoly küzdelmet folytattak a függetlenség párti politikusokkal a mostani választási reform kérdésében. 2023 szeptemberében még úgy tűnt, hogy sikerül kompromisszumot elérni a legalább 10 éve Új Kaledóniában élők szavazati jogával kapcsolatban, de az Union calédonienne (UC), a keményvonalas függetlenségpárti szárny végül „elfogadhatatlannak" minősítette a javaslatot.
A tárgyalások elakadtak, miközben Gérald Darmanin a színfalak mögött fel akarta gyorsítani a folyamatot és „kis megállapodások” elérésben gondolkodott. A tartományi választásokat legkésőbb 2024 decemberéig elhalasztották, ezzel is előkészítve a terepet a reform elfogadásának. Louis Mapou, kanak politikai vezető szerint az volt Macronék stratégiája, hogy „nyomást gyakoroljanak a függetlenekre, de ez politikai patthelyzethez vezetett... egy menetrendet akartak ránk kényszeríteni " – mondta a politikus és azt a kérdést tette fel, hogy vajon miért siet ennyire a francia kormány? A kanak politikus szerint a válasz egyszerű, le akarják zárni a kérdést az olimpiai játékok előtt, és arról is vannak híreik, hogy Macron még a nyáron meneszteni akarja Darmanin belügyminisztert… kormánya erős emberét.
Az idei év rosszul indult a megbékélés szempontjából. 2023 év égén megalakult egy különösen radikális akciócsapat (Cellule de Coordination des Actions de Terrain (CCAT) és több akcióra is felszólították a lakosságot. Így történhetett meg, hogy Gérald Darmanin február 21 nouméa-i látogatása során öt csendőr megsebesült a kanak politikai párt, az FLNKS tüntetésén. Roch Wamytan, az új-kaledóniai Kongresszus kanak elnöke azzal sokkolta szigetcsoportra látogató francia delegáció képviselőit, hogy „a fehér emberekkel szembeni tűréshatár már elérte a végét és… ha hozzányúlnak a választójoghoz, háború lesz.” „A fiataljaink készen állnak. Ha 1000-et kell feláldoznunk közülük, megtesszük" - figyelmeztetett egy másik kanak politikus.
Érdekesen látja a helyzetet egy, a „Le Figaro”-nak nyilatkozó büntetőbíró, aki szerint az erőszakos cselekmények elkövetőinek „nagy többsége 16 és 25 év közötti fiatal…egy egész generációnyi fiatal kanaki, akiket kiszakítottak hagyományos világukból, amely ellen lázadnak és amivel szembe kerültek, de akik nem tudtak integrálódni a modern világba sem, óriási mennyiségben fogyasztanak alkoholt és kannabiszt, utóbbinak ráadásul nagyon magas a THC-tartalma.
Ha ehhez a frusztrációhoz hozzáadjuk a hónapok óta tartó politikai manipulációt, nem kell meglepődnünk azon, hogy törnek, égetnek és fosztogatnak, ráadásul úgy tűnik, hogy kevés politikai motivációval rendelkeznek. Láttunk olyan zavargókat is, akik alkoholtartalmú üvegekkel teli bevásárlókocsikkal járkáltak az utcákon" - mutat rá a bíró, aki szerint a lázadások kemény magját körülbelül harminc visszaeső elkövető és 200 aktivista alkotja. Ők azok, „akik magukkal rántották testvéreiket, unokatestvéreiket és barátaikat is. Ez opportunizmus, nem függetlenségi harc, amelyet olyan szintű erőszak kísér, amilyenre még az 1980-as években sem volt példa".