Több olyan utca is van Olaszországban, amik valójában nem léteznek

Bemutatunk néhány olyan utcát, amelyek Olaszország szinte minden nagyobb városában megtalálhatók, de többnyire ismeretlenek azok számára, akiknek nincs ott lakcímük. A vie fittizie, vagyis a fiktív utcák a háború utáni korszakból származnak, amikor a helyi hatóságok képzeletbeli címeket találtak ki. Mutatjuk, hogy miért.

Bologna központjában van egy számok nélküli utca, a Via Mariano Tuccella. Több százan laknak ott, viszont a térképeken nem találná meg senki a lakóhelyüket. Torinóban több tucat ember, akik talán nem is ismerik egymást, mind ugyanazon a címen élnek: a Via della Casa Comunale 1-ben. Rómában pedig több mint 19.000 ember él a Via Modesta Valenti utcában, de még a lakók sem tudnák megmondani, hogyan néz ki az utca.

Ezek mind a láthatatlan utcák olyan példái, amelyek Olaszország szinte minden nagyobb városában megtalálhatók, és amelyek többnyire ismeretlenek azok számára, akiknek nincs ott lakcímük. A vie fittizie, vagyis a fiktív utcák a háború utáni korszakból származnak, amikor a helyi hatóságok képzeletbeli címeket találtak ki.

Ha azonban kíváncsiságból valaki mégiscsak beírná a Google keresőjébe a bolognai "Via Mariano Tuccella" címet, automatikusan egy másik címet ad ki a rendszer, az Avvocato di Strada-t, ami egy  országos jótékonysági szervezet székhelye, amely Bologna központjában, egy szűk utcában található, és valójában Via Malcontenti az itteni utca neve. 

Az Atlas Obscura újságírójának sikerült megtalálnia a vie fittizie szakértőjét, Federico Sibillanót, aki hat éve önkéntes ügyvédként dolgozik az Avvocato di Stradanál. A férfi részletesen mesélt a fiktív utcák történetéről. Elmondása szerint a polgári nyilvántartás koncepcióját Olaszországban 1864-ben vezették be, amikor Olaszország még királyság volt. A második világháború után pedig ezt továbbfejlesztették. Ekkoriban már azt számolták össze, hogy éppen abban az adott időszakban hány ember tartózkodott olasz területen, ez volt a mostani népszámlálás elődje. Így lehetett tudni, hogy ki él és ki halt meg, és ez lehetővé tette a helyi hatóságok számára, hogy a lakosság létszámának megfelelően nyújthassák a szükséges állami szolgáltatásokat. Sibillano szerint 

a lakóhely absztrakt fogalma úgy működik, mint egy "miniatűr állampolgárság". 

Bologna 
Fotó: Wikipédia 

Az állam által bevezetett új lakcímbejelentési kötelezettség azonban problémát jelentett azok számára, akik nem illettek bele a meghatározott kategóriák egyikébe sem. Állandó lakcím nélkül azok az emberek, akik munkájuk miatt folyamatosan utazgatni kényszerültek, mint például az utazó ügynökök vagy a cirkuszi előadók, nem tudtak hozzáférni az olyan helyi közszolgáltatásokhoz, mint az egészségügyi ellátás. 

A hatóságok a probléma megoldása érdekében kitalálták a fiktív utcákat, amelyek habár a valóságban nem léteztek, de a városi nyilvántartásokban már igen. 

Ezeknek bármilyen nevet adhattak, majd a hatóságok ezen utca lakóiként tüntették fel mindazokat, akik csak átmeneti jelleggel költöztek ide, de a gazdaságnak jót tett, hogy ideérkeztek. 

"A lakcímet a hatóságoknál bejegyeztetni alapvető fontosságú ahhoz, hogy az alkotmányunkban meghatározott jogokhoz hozzáférhessünk" - magyarázta Romano Minardi, az Anusca nevű szervezet tanácsadója. 

Aki nincs semelyik városba sem bejegyezve, nem férhet hozzá olyan alapvető, az állampolgárokat megillető jogokhoz, mint a választójog, egészségügyi ellátás, szociális- és személyiségi jogok.

Akinek tehát nincs lakcíme, jogi szempontból nem is létezik, tehát egy szellem. De az olasz rendszer, amely az identitást lakóhelyhez köti, olyan hajlíthatatlan szabályokkal jár együtt, amelyek a nehéz helyzetben lévő emberek számára buktatót jelenthetnek. Sibillano elmesélt egy olyan példaértékű esetet is, amikor egy férfi azért veszítette el az otthonát, mert kirúgták az állásából. Az illető egy elhagyatott bolognai házba költözött, de ezt nem lehetett az ő lakcímeként bejegyezni, mert nem volt törvényes joga az ingatlanon tartózkodni. Még az sem segített az ügyén, hogy tetőtől talpig rendbe hozta ezt a házat, veteményeskertet is telepített ide, ahol paradicsomot, padlizsánt és cukkinit termeszt. Nem akart hajléktalanszállóba költözni, mert szerinte ő nem oda való. Csendesen éldegél a házban, és csak azt eszi meg, amit ő megtermesztett. A férfi kérte, hogy regisztrálják egy fiktív utcában, de elutasították, méghozzá azzal az indoklással, hogy nem fogadta el az állam segítségét. Most egyfajta jogi libikókában van, ahol annak ellenére, hogy olasz állampolgár, nincsenek jogai, mert nincs hivatalos lakhelye.

Olaszországban nagyjából 237 álutca van, az északi Triesztől a szicíliai Palermóig, a legtöbb olasz azonban nem tud róluk. 

Forrás: Atlas Obscura