Szedd össze magad!

A gyűjtés

Nagyon fontos szempont a gyűjtési hely megválasztása. Nem sok hasznát vehetjük ugyanis a kémiai növényvédő szerekkel kezelt vagy forgalmas autóutak mellett elterülő földekről begyűjtött növényeknek. Kerüljük a szennyezett folyók, patakok környékét is, igaz, ezeken a helyeken már egyre ritkábban találkozhatunk gyógyhatású növényekkel. Érdemes felkeresnünk félreeső helyeket, magasabb hegységeket.

Öltözzünk megfelelően a növénygyűjtéshez! Egy kis odafigyeléssel elkerülhetjük a szúrós, tüskés növények okozta sérüléseket, s egyben a bogárcsípés kockázatát is csökkentjük. Gondoskodjunk szerszámokról is, hisz nem minden növénnyel tudunk puszta kézzel elbánni.
A különböző növényi részek (gyökér, levél, virág, termés stb.) hatóanyagtartalma az év során folyamatosan változik, a gyűjtésnél célszerű ezt figyelembe venni. Őszre fejlődik ki pl. a cseregalagonya piros, tojásdad bogyótermése, melynek alkalmazása javítja a szívműködést és a keringést. Gyógynövényeket mindig olyankor szedjünk, amikor a szükséges alkotórészek hatóanyagtartalma a legmagasabb.

Tavasztól őszig

Bizonyos részeket meghatározott napszakban ajánlatos begyűjteni. A növények földben található részeit (gyökér, gyökértörzs) a nyugalmi időszak elején vagy végén, azaz késő ősszel vagy kora tavasszal gyűjtsünk. A gyökerek esetében a napszak nem befolyásolja a leendő drog minőségét. A gyökerekre rárakódott földet távolítsuk el, a használhatatlan, odvas, korhadt részektől még a helyszínen szabaduljunk meg. A helyszíni előválogatás a feldolgozás első lépése, melynek gondos elvégzésével később sok felesleges munkától kímélhetjük meg magunkat.

Szintén kora tavasszal szerezzük be a megfelelő fák kérgét. Ezekről feldolgozás előtt távolítsuk el a belső felületen maradt farészt, a rátapadt mohákat, zuzmókat. A leveleket általában virágzás előtt gyűjtsük. A különböző okokból hibás (féregrágta, gombafertőzött stb.) leveleket mielőbb válogassuk külön és igyekezzünk a szárítással is, mert a levelek könnyen romlanak. Kinyíláskor a virágokon a sor, míg a leveles, virágos szár (az ún. herba) gyűjtése már virágzó állapotban történik. A terméseket és magvakat érett állapotban szüreteljük.

Reggeli szüret

A föld feletti részek gyűjtésére a délelőtti és déli órák a legmegfelelőbbek, kivéve a könnyen pergő terméseket, melyeket inkább reggel vagy hűvös időben keressünk, amikor még harmatosak. A többi föld feletti részt (leveleket, herbát) száraz, napos időben szedjünk. A leendő drog alapanyagát mielőbb mossuk meg, szükség esetén hámozzuk, majd daraboljuk fel. A zsengébb növényi részeket lazán tegyük a kosárba, hogy be ne fülledjenek. Mielőtt hazaindulnánk a mérgező növények maradékait ássuk el.
A növényeknek csak azt a részét gyűjtsük amelyre szükségünk is van, védett fajokra pedig ne emeljünk kezet. Vigyázzunk a növények természetes élőhelyére és ügyeljünk arra, hogy a növények ne merüljenek ki a róluk begyűjtött leveles szárak, levelek hiánya miatt. Mindig hagyjunk annyi szaporodásra alkalmas növényi részt - gyökeret, magvakat - melyből jövőre újraképződhet az állomány.

Tárolás és szárítás; fő a gyorsaság!

Mivel a hosszú távú tárolásra a nyers növényi részek alkalmatlanok, azokat valamilyen módon konzerválni kell. A legfőbb problémát a növényekben található enzimek működésének felfüggesztése jelenti, melyek azonban csak megfelelő nedvességtartalom mellett mennek végbe. Tehát az elsődleges cél a növényi részek (drogok) szárítása, ami lényegében annak konzerválását jelenti.

A szárítás folyamán a legfontosabb a gyorsaság. Minél gyorsabban sikerül megszárítani a nyersanyagot, annál rövidebb ideig rombolhatnak az említett enzimek, annál jobb minőségű lesz a drog. A megfelelően szárított drog megőrzi hatóanyagának jelentős részét, amit így előnyösebben is lehet kivonni, mint a friss növény részekből.

Megfelelő hőmérséklet

A másik alapvetően fontos szempont a szárítási hőmérséklet. A különböző növényi részek optimális szárítási hőmérséklete eltérő. A hőmérséklettől függetlenül fontos azonban a folyamatos légcsere, a drogot körülölelő levegő nedvesség-tartalmának alacsony szintén tartása. (Megfelelő ventilláció, szellőzés biztosítása.) Szükség szerint időnként forgassuk meg a száradó növényi részeket is.

Néhány hagyományos szárítási eljárás:

- tűző napon történő szárítás: gyökereket, kérgeket, fehér és sárga virágokat szárítunk így. (pl. közönséges bojtorjángyökér, mely kiválóan alkalmas reumás panaszok, köszvény, légúti hurut kezelésére.)

- árnyékban szárítás: padláson, csűrökben vagy a szabadban. A zöld vagy egyéb színes föld feletti részek, vagy illóolaj tartalmú drogok szárítása történik. (pl.: nagy csalán, melyet szellős, árnyékos helyen, vékony rétegben szárítsunk, így semlegesítjük a csaláncsípésért felelős anyagot.)

- tűz feletti szárítás: a kereskedelmi forgalmazásra termelők speciális berendezéseket használnak, de megteszi egy konyhai sütő is. A gyógynövényeket egy tiszta sütőlapra helyezzük majd azt a 35 fokra felmelegített sütőbe tesszük (pl. igazi édesgyökér, mezei kakukkfű).

A száradás általában szemmel látható változásokkal is jár. A száradó növényi részek összezsugorodnak, ráncolódnak, keményednek. Gyakran a drogok színe is megváltozik, ami többnyire színmélyülést (barnulás, vörösödés) jelent. Egyes esetekben a száradás szag és ízbeli változással is együtt járhat.

Őrlés és tárolás

Szárítás után a gyógynövényeket rendszerint porrá őrlik, hogy alkalmassá váljanak a felhasználásra. Kis mennyiségek esetén tökéletesen megfelel egy mozsár is, ha többet kívánunk feldolgozni egy közönséges kávédaráló tehet jó szolgálatot. (Használat előtt alaposan tisztítsuk meg a kávészemcséktől.)

A tárolás során három dologra kell különösen ügyelnünk. Minél kevesebb fény érje az elkészített drogokat, oxigénnel a lehető legkevesebbet érintkezzenek és tartsuk távol tőlük a nedvességet. Legjobb, ha gyógynövényeinket átlátszatlan üveg vagy kerámia tégelyekben, edényekben tároljuk. A használat során a fogyatkozó drog fölé helyezzünk vattacsomót, így csökkentve az edényben lévő oxigén mennyiségét. A bogarak és egyéb kártevők ellen mindig tartsuk szorosan zárva gyógyfüves edényeinket.

A szárított növények általában két évig nem veszítenek hatóerejükből. Ekkor sem kell azonban kidobni megmaradt készletünket, régebbi füvekből kellemes gyógynövényfürdőt készíthetünk.

Ajánlat

Gyógynövény-ismereti iskola

Gyógynövények cserépben
Nemcsak gyűjthetjük, de termeszthetjük is.

Karcsúsító gyógynövények

Gyógynövény-ABC

A gyógynövények hatásairól

Korábbi cikkünk

Kalapos gyilkosok
A mérgező gombákról