Emésztő gondok

Vágólapra másolva!

A mozgásszegény életmód, a rostanyagokat nélkülöző, ám zsírban és fűszerben gazdag táplálkozás, és persze az állandó idegeskedés továbbra is ellenjavallt, ám 1982 óta alaposan megváltozott az orvostudomány szemlélete. Ekkor fedezte fel egy ausztrál kutató a helikobakter pylori nevű baktériumot, és mára már bizonyossá lett, hogy e kórokozó felelős a gyomorfekély és rosszabb esetben a gyomorrák kialakulásáért.

A tárgylemez rejtélye

Polipok

A gyomordaganatok előfordulása az utóbbi években nálunk is csökkenő tendenciát mutat, ugyanakkor a vastagbélrákos esetek száma lényegesen emelkedik. Ez azért is baj, mert míg a korán felfedezett gyomorrák a sebészeti beavatkozásokkal csaknem 90 százalékban gyógyítható, a vastagbélráknál nem ilyen jó az arány. Ezért volna fontos az utóbbi megelőzése érdekében komolyan venni a szűrést, csakhogy a tapasztalatok szerint még a veszélyeztetettek is elodázzák az orvosi vizitet. Pedig az igen gyakori aranyérproblémák hátterében egy polip is meghúzódhat, amiből, ha elhanyagoljuk, kifejlődhet a daganat, s mire a klinikai tünetek egyértelműen szétválaszthatók, addigra már többnyire késő. Ehhez képest - bármily kellemetlen is a vizsgálat - egy vastagbéltükrözés negatív lelete statisztikailag azt jelenti, hogy a páciensnek a következő tíz évben sem lesz ilyen jellegű daganatos betegsége.

Diszpepszia

Nem pusztán a szűrés elmulasztása, hanem a rosszul értelmezett öngyógyítás is veszélyeket hordozhat, hiszen a sikertelen kísérletezés a patikákban recept nélkül kapható szerekkel esetleg behozhatatlan időveszteséget jelenthet. A tapasztalatok szerint a gyógyszerrel próbálkozó előbb gondolja azt, hogy magával a pirulával vagy porral van baj, mint hogy eszébe jutna: talán az ő betegsége olyan, amire nem hat a készítmény. A rossz közérzetet okozó, jellemzően az étkezés után jelentkező alhasi fájdalommal, puffadással vagy éppen gyomorégéssel járó emésztőrendszeri megbetegedést a diszpepszia gyűjtőnévvel illeti a szakirodalom, ám e jelenség mögött több, eltérő kimenetelű és más-más kezelést igénylő elváltozás állhat. A diszpepszia jelentőségét nem csak az adja, hogy igen gyakori, hanem az is, hogy amennyiben a banálisnak vélt panaszok mögött szervi eredetű kór áll, azaz gyulladás, fekély vagy éppen már daganat, úgy a tünetekre e súlyos betegségek korai figyelmeztető jeleként kellene tekintenünk.

Szervi eredetű, azaz organikus diszpepsziára kell gyanakodni, ha a 45 évesnél idősebb beteg a következő újonnan jelentkező tünetekről számol be: vérszegénység, gyomor-bélrendszerből eredő vérzés, gyors és nagymértékű súlycsökkenés, ismétlődő hányinger-hányás, nyelési zavar.

Ha a kivizsgálás nem mutat szervi bajt, akkor az úgynevezett funkcionális diszpepsziára kell gyanakodni. A közhiedelemmel ellentétben nem pusztán a sok vagy kevés gyomorsav okozhatja a panaszokat. Az étkezésre fokozódó tünetek, így a korai jóllakottság, teltségérzet, felhasi feszülés, puffadás, émelygés, hányinger az emésztőrendszer mozgásának (szakszóval motilitásának) zavarára is visszavezethető. Ugyancsak ide tartoznak bizonyos emésztési zavarok, amikor a savas gyomortartalom a nyelőcsőbe visszafolyik, és károsítja a nyálkahártyát. Ez esetben az étkezésre fokozódó, a savcsökkentők hatására enyhülő panaszokat erős gyomorégés is kíséri. A nem szervi eredetű, a nem megfelelő gyomorürülésből adódó diszpepszia harmadik csoportjába tartozó panaszok arról ismerhetők fel, hogy bár a tünetek egyértelműen fekélybetegségre utalnak (éhségfájdalom, amely az étkezéssel párhuzamosan enyhül), ám a leletek nem mutatnak elváltozást. Ezekre a bajokra speciális, a gyomor-bélrendszer mozgását szabályozó gyógyszeres kezelés és a gyomorsavtermelést csökkentő készítmények kombinációja javallott.

Évente 12 liter tiszta alkohol

Zsugorított kockázatok

A rendszeres alkoholfogyasztás nagyobb mérvű rizikótényező, mint az alkalmankénti kilengés, még akkor is, ha a naponta legördített mennyiség kevesebb. Ennek az az oka, hogy ez utóbbi esetben a májnak nincs ideje regenerálódni. Bár a bor, a sör, a pálinka, a likőrök alkoholtartalma különböző, mégis, bármelyikből iszunk egy pohárkával, az többé-kevésbé ugyanannyi tiszta alkoholt tartalmaz, hiszen minél erősebb az ital, annál kisebb a hozzá tartozó pohár. Az átlagos, 113 ml-es borospohárban felszolgált 12 százalékos nedű 10 g alkoholt tartalmaz, míg a 50 ml-es pálinkáspohárban kínált, 40 százalékos "koncentrátum" már 16 g-ot. A mindössze 5 százalékos sörből egyhajtásra lehúzott 300 ml 12 g tiszta alkoholt visz a szervezetünkbe.

Alkoholfogyasztás következtében csökken a reakciókészség, gyengülnek a szexuális képességek, ráadásul a mozgáskoordinációban is zavarok keletkeznek. A gyakori alkoholfogyasztás megbetegíti a májat, a gyomrot, az epét, de károsítja a szívet, az idegrendszert és az agyat is. Hatására nő a daganatos betegségek kockázata a szájban, a torokban és a nyelőcsőben, hogy az impotenciáról, a menstruációs zavarokról és az egyéb betegségeket kiváltó elhízásról most ne is beszéljünk.

Az alkoholt lebontó májat igen megterheli, ha órákon át intenzíven dolgoznia kell. Márpedig az orvosok szerint naponta maximum 10 óra az az idő, amennyit a máj az alkohol lebontásával nagyobb károsodás nélkül eltölthet. (Csak egy példa: a három deci sörben lévő 12 gramm tiszta alkoholt egy hatvankilós férfi mája két óra alatt bontja le.)

Ha valakinek hosszú ideje van gyomorégése, vagy emésztése nem megfelelő, ha puffadtságról vagy teltségérzetről panaszkodik, akkor nem csak emésztőrendszeri betegségre kell gyanakodnia. E tünetek jelentkezhetnek az alkohol okozta májkárosodás közvetett hatásaként is. Az alkoholos zsírmáj gyógyulási esélye kiváló, ha a beteg az alkoholfogyasztást teljesen abbahagyja. Ha azonban a májban már a gyulladásos reakció is kialakult, vagy a májszövet cirrózisos átalakulása megkezdődött, akkor ez nem elég, szükség lehet a gyógyszeres kezelésre. Tavasz óta alkalmazzák a szakorvosok azt a metadoxin hatóanyagú készítményt, amely gyorsítja az alkohol lebomlását és kiürülését, ezzel is csökkentve a károsodás kockázatát.