Szülés előtt, szülés után

Döbbenetes, hogy milyen erősen tarják magukat azok a hiedelmek, amelyek a női reprodukciós időszakot veszik körül. És - ami még érdekesebb - a huszonegyedik század hajnalán újabb és újabb tudományosan tökéletesen megalapozatlan tétel válik közkinccsé, gyakran megnehezítve a szülés környéki hónapokat.

A terhesség során minden kismamának vashiánya van, ezért mindenkinek vaskészítményeket kell szedni. Vasat szoptatás alatt is szedni kell, sőt a gyereknek is vaskészítményeket kell adni fél éves kor után.

Természetes, hogy a várandós anya vére "felhígul", tehát a vörösvértestek száma relatív alacsonyabb lesz. A kismama vérképét nem szabad a nem terhes asszonyok vérképéhez hasonlítani. A valós vashiányra a vér ferritin szintjének mérése során derülhet fény. Ilyenkor ajánlatos olyan ételeket fogyasztani, amelyekből jól felszívódik a vas - főleg az állati termékek ilyenek -, vagy ellenőrzött mértékben mesterségesen - vaskészítmények segítségével - feltölteni a vasraktárakat. Az ellenőrizetlen vasfogyasztás komoly kárt is okozhat a szervezetben. A szabad vas ugyanis jó táptalaja lehet egyes kórokozók elszaporodásának, és ez szélsőséges esetben akár koraszülés okozója is lehet. Amit szintén kevesen tudnak: a népesség tíz százaléka szenved egy hemokromatózis (bronzdiabétesz) nevű betegségben. A betegség lényege, hogy az emésztőrendszerben egy genetikai hiba miatt nem alakul ki vasfelszívódást szabályozó képesség, és az szinte korlátlanul felveszi a vasat az elfogyasztott táplálékból esetleg vaskészítményekből. A vas kórosan felhalmozódik a májban, hasnyálmirigyben, szívben és a bőrben (bronzos bőrszínt okozva). A betegséget megelőzni a csecsemőkorban megkezdett diétával lehetne, de erre általában azért nem kerül sor, mert az első tünetek csak az élet derekán jelennek meg. Amikor a felhalmozódott vas már zavart okoz a működésben, akkor jelennek meg az érintett szervcsoporton a tünetek, amelyek álnok módon mind-mind más betegségre utalnak: az érintettet májzsugorból, cukorbetegségből, szívizomgyengeségből, izületi bántalmakból, impotenciából szeretné kikúrálni az orvos. A probléma azonban egyre fokozódik, amíg meg nem találják a valódi okot. A betegségre egy gyógyszer van: a vas eltávolítása a szervezetből. A legtöbb esetben életmentő lehet a rendszeres vérlebocsátás, mondhatjuk úgy is: a véradás.
Mi a konklúzió? A túlzott vasbevitel gyerekkortól kezdve károsíthatja szervezetünket. Csak valóban megalapozott orvosi utasítás alapján fogyasszunk vaskészítményeket.

A császármetszés kíméletesebb a hüvelyi szülésnél.

Ez a hiedelem sajnos egyre több kismamát vezet el odáig, hogy valamilyen úton-módon elintézze: császármetszéssel segítsék világra gyermekét. "Császár" alatt valóban nem kell "végigszenvedni" a vajúdás és szülés fájdalmait, mivel az anya alszik, vagy gerincvelői érzéstelenítés teszi teljesen érzéketlenné testének alsó kétharmadát. Műtéti szülés után viszont sokkal több kellemetlenséggel, sőt, veszélyes szövődménnyel kell számolni, mint természetes szülés után. A varrat fájdalmasan húzódik, kín a köhögés, tüsszentés, nevetés, nehéz a mozgás. A seb elfertőződhet, begyulladhat, ezért a kórházi tartózkodás ideje elhúzódhat. A császárosoknak többnyire később indul be a tejük, mert a legtöbb kórházban nincs módjuk a szülés után közvetlenül, és megfelelő gyakorisággal szoptatni.
De nézzük a kisbabát! Azt mondják: a császárral született baba szebb, mert nem viselte meg a szülés. Lehet, hogy az ilyen újszülöttnek gömbölyűbb a feje, de talán éppen ez mutatja: milyen hátránnyal indult hüvelyi szüléssel érkezett társaihoz képest. Normális szülés során a baba feje, és egész teste nagy nyomásnak van kitéve a szűk szülőcsatornában. A nyomás hatására extrém mennyiségű stresszhormon szabadul fel az apróság szervezetében, ami segíti őt a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásban. A vér az életfontosságú szervekbe áramlik, a raktározott tápanyagok könnyen felhasználható cukorrá alakul, a tüdő érése befejeződik, a vérben felszaporodnak az immunanyagok, a baba aktív és éber lesz.

A hüvelyi úton született baba tehát "felkészül a legrosszabbra", innen már nem nagy mutatvány számára a túlélés. A "császáros" babákat - főleg, ha vajúdás nélkül kerül sor a műtétre - a megszületés úgy éri, mint derült égből a villámcsapás. Ez az oka annak, hogy - az amúgy egészséges - császármetszéssel világra jött újszülöttek közt gyakoribbak a légzésproblémák, az aluszékonyság, a szoptatási nehézségek és más kisebb-nagyobb komplikációk a megszületés után.

Megszületés után a baba inkubátorban van biztonságban.

A speciális bánásmódot igénylő újszülöttek egy része valóban nagyobb biztonságban van az inkubátorban, hiszen ott tudják az állapotát ellenőrző műszereket, a táplálásához szükséges szondát jól rögzíteni, és a megfelelő hőmérsékletet biztosítani számára.
Az egészséges újszülött azonban olyan tartalékokkal, és olyan felkészült állapotban érkezik (ld. az előző bekezdést), hogy semmi szüksége nincs az "átmenetet megkönnyítő" inkubátoros elhelyezésre. Az újszülött helye az anya mellett van, ahol az anya testmelege óvja meg a lehűléstől (együtt kell letakarni őket), és a korai szoptatás alapozza meg a helyes szopási technika rögzülését, a mamával való összebújás a korai anya-gyermek kapcsolatot. Az, hogy az újszülött vele marad szülés után, az anyának is jó, hiszen a szoptatás segíti a lepény leválását, és a méh összehúzódását, tehát csökkenti a szülés utáni vérzést.

A rooming-in ellátás fárasztó az anya számára

Az újszülött és az anya együtt gondozása nem okoz külön fáradtságot az anyának, ha segítőkész és megfelelő szaktudású személyzet áll rendelkezésre. Az igény szerinti szoptatás - más előnyei mellett - azt eredményezi, hogy a babás szobákban többnyire nincs gyereksírás, mivel a kicsik azonnal enni kapnak, mihelyt megéheztek. Vizsgálatok mutatták ki, hogy azok az anyák sem alszanak többet az első napokban, akik a csecsemőosztályra küldik a kisbabájukat: az átélt élmények, a fájdalmak, a szülés utáni kényelmetlenségek és az idegen környezet miatt náluk is rendszeresek az éjszakai ébredések.