A következő sorokat nem én írtam, pedig szívesen vállalnám. Egy barátnőm örvendeztetett meg vele, levélváltásunk során.
"Az agyam eldobom attól, hogy mire akarják rákényszeríteni az embereket, sajna, különösen a nőket. Miért kellene beleroppani az elvárásokba, hogy szülés után legyen az alakod a régi, legyél mindig vidám és fitt, szaladgálj a raffaellóval a hófehér lakásodban, folyamatosan a Gordon-módszerrel tömd az agyad, rezzenéstelen szemmel tűrd, hogy a gyerek az egészséges szuperkaját, ami jó drága is, a konyha falára kenje, nehogy megsérüljön a lelke, és közben legyél mindenkihez szuperkedves, a férjeddel törődj, az anyósoddal, az anyáddal, a testvéreiddel, az ő testvéreivel, a szomszédokkal és a barátokkal, ugyanúgy, mint azelőtt. De persze háromóránként szoptass, mert az a rendes, meg ne feledkezz meg a saját művelődésedről sem.
Na, akkor lesz nyugodalom, ha elneveted magad, és rájössz, hogy ezt úgyse lehet megtenni, és akkor súlyozol, és aki igazán fontos neked, azzal törődsz."
A baj az, hogy hosszú az út odáig, hogy elnevesd magad, és lerázd a sok fölösleges kényszert, ráismerj, hogy a tökéletes anya - tökéletes feleség - tökéletes nő igazából egy mitológiai hős, valójában nem létezik. Sajnos, amíg ez a felismerés meg nem történik, sok botorságot elkövet az ember. Lehet, hogy "csak" annyit, hogy a végkimerülésig hajtja magát, miközben gyötri a lelkiismeret-furdalás, amiért mégis elhanyagolta életének valamelyik területét. Az is lehet, hogy úgy gondolja: valamelyik területet tökéletesen ki lehet iktatni, meg lehet tenni, hogy nem veszünk róla tudomást, talán így is működik az élet.
Ez utóbbi tipikus példája az, aki teljesen belemerül az anyaságba, a gyerekkel tölt minden percet, elfelejti meghúzni a határokat a saját és a csemete élete között. Éjjel - nappal a babával van, még akkor is, amikor - a normális fejlődési törvényeket figyelembe véve - a gyerek megérett arra, hogy néhány órát az anyja nélkül töltsön. Az ilyen asszony könnyen elfelejti, hogy ő egyben nő is - és női mivolta örömet is okozhat neki. Elfelejti, hogy ő társ is - és, hogy a társkapcsolat örömet okozhat neki.
A másik véglet, aki nem akar tudomást venni arról, hogy az anyasággal rengeteg testi-lelki változás jár együtt. Aki egész terhessége alatt tovább fogyókúrázik, intenzíven sportol, közben keményen dolgozik. Nem enged utat a lelke felé sem az anyaságnak. Pedig nagy dolgok történnek ebben az időszakban: szembesülünk élet és halál kérdésével, a saját gyermekkorunkkal, az azóta fönnmaradó konfliktusokkal, az anyasághoz és az anyánkhoz való viszonyunkkal, és azzal, hogy a párkapcsolat mostantól átalakul.
Szélsőséges esetben akár a szülés és szoptatás rovására is nő akar maradni az anya. Az, hogy a szoptatást teljesen elutasítja valaki, nem is olyan ritka, legalábbis a nyugati országokban nem az. Tudjuk, hogy a mell formáját nem maga a szoptatás befolyásolja legjelentősebben. A terhesség alatti folyamatok, a hízás-fogyás, maga a veleszületett alkat és az idő múlása is fontos tényező.
Nem csak a szoptatás, a terhesség és a szülés is megváltoztatja az alakot. Várandósság alatt zsírpárnák rakódnak le jellegzetes helyekre, ez a szoptatás idejére történő energia raktározás. A terhesség utolsó hónapjaiban látványosan megnő a has, megnyúlnak a hasizmok. Szülés után az anya kicsit terebélyesebb a szokottnál, és a megnyúlt izmok sem nyerik vissza hipp-hopp az alakjukat. Természetesen nem árt szülés előtt és szülés után sem tornázni, sőt: a megfelelő torna sokat segít a testi-lelki felépülésben. De nem ez a lényeg. Egy anya lehet ápolt és csinos, sőt kívánatos úgy is, ha a pocakja gömbölyű marad néhány hónapig. "Az első osztály mindig ki van párnázva!" mondja a pesti vicc, és van benne igazság. Nem a divatdiktárorokat kellene megkérdezni arról, milyen az ideális nő, hanem az "átlagos" férfit. Ilyen persze nincsen, de ott van mindankinek a férje, társa. Kérdezze meg, nyugodtan: valóban Twiggyt akarja a karjaiban tudni?