Tini koromban minden hétvégén valamelyik szórakozóhelyen lógtam. Az egész hetes iskolai hajtás után az volt a kikapcsolódás, ha a barátnőimmel bejártuk a budapesti szórakozóhelyeket. Táncoltunk, flörtöltünk, élveztük az életet. Ma már nem könnyű összecsődíteni a csapatot, hiszen mindenki rohan egész nap, a tartós kapcsolattal és családdal bírók nyilván otthon töltik az estét, az egyedülállóak pedig hullafáradtak a nap végére. Különben is, ki bírná már ugyanazt a tempót...
Ezen a forró nyári hétvégén valahogy a barátnőim itt ragadtak a városban, úgyhogy elindulunk a budapesti éjszakába. Nem is tudjuk, mostanság mi számít jó helynek, de századunk egyik sajátossága, minden bevásárlóközpontban van minimum egy szórakozóhely, úgyhogy az elköltött vacsora után bepillantunk az egyikbe.
Én kérek elnézést...
A bejáratnál túléljük a kidobófiúk megjegyzéseit - ami tini korunkban tetszett, az ma már inkább kínos -, és letelepszünk egy szimpatikus asztalhoz. Italt rendelnénk, ha a pincérek is úgy akarnák, de ez egyelőre várat magára. Várakozás közben beszélgetünk, beszélgetés közben felmérjük a terepet. Többen a mi sorsunkra jutva szemrehányóan nézegetnek a felszolgálók felé, akik egyébként a pultnál egy csoportba tömörülve, ujjaikon tálcát pörgetve szórakoztatják a pultos csajokat.
A táncparketten extrém öltözetű tinilányok tánccal álcázzák szemlélődésüket. Nem így a fiúk, akik a pultot hanyagul támasztva egyértelműen végig pásztáznak minden nőt, persze csak amelyik megteheti. Aki ugyanis barátnővel érkezett, az jobb ha a poharába vagy párja szemeiben merül el, mert a kísérők azonnal kiszúrják a konkurenseket, és követik kedvesük tekintetét. Jaj annak, aki csak félregondol.
Egyszer csak dj terem a keverő pult mögött, érthetetlen monológgal kezdi felpörgetni a hangulatot. Segítségére lenne ebben a mellette lévő pódiumra fellépő neccharisnyás, tangás szőkeség, már ha nem unott arccal kezdené vonaglását a nikkelrúdon. (Én azt hittem, hogy az ilyen produkciók már rég kihaltak az egyszerű diszkókból, de úgy látszik, tévedtem.)
Indul a buli, mi is lassan szemetszúrunk a személyzetnek, bár kicsit meg vannak sértődve, amikor szóvá tesszük, hogy elég régóta várunk, így újabb fél óra múltán már meg is kapjuk méregdrága frissítőinket. Táncolunk, mellettünk a fiataloknak már megárthatott a koktél, mert alig állnak a lábukon. Mikor harmadszorra segítem fel a tűsarkairól leborult, enyhe túlzással gimnazistának látszó kislányt, kezdem unni a parkettet. A zene sem túl jó, úgyhogy hamar lelépünk a helyről, de mivel nincs kedvünk még hazamenni, és amúgy is ma muszáj jól éreznünk magukat, átmegyünk egy szabadtéri szórakozóhelyre.