Barátság, fél egészség

Az, hogy időnként összeülünk a barátainkkal egy jóízű beszélgetésre, nem csupán a hangulatunknak vagy a lelkiállapotunknak tesz jót: a kapcsolataink mennyisége és minősége nem csak a lelki, a testi egészségünkre is hatással van.

Mindnyájunknak vannak olyan ismerősei, akiknek már a puszta jelenléte jó kedvre derít bennünket, vagyis pillanatok alatt képesek vagyunk "ráhangolódni". Ez is agymunka - bár nem tudatos: az agyunk tudattalanul is befolyásol minket abban, hogy keressük mások társaságát - ha nem lennének barátaink, ismerőseink, nehezebben viselnénk el az élet megpróbáltatásit, sőt, valószínűleg nem is élhetnénk túl sokáig magányosan.

Az agy egy bizonyos része, a limbikus agy, felelős az érzelmi életünkért. Kissebb-nagyobb társaságban, érzékelvén a körülöttünk lévők hangulatát, a limbikus rendszer munkába lendül, melynek hatására vátozik a mi hangulatunk is.

A nők sokkal jobban értenek ahhoz, hogyan tartsák mozgásban agyuk limbikus részét: ők azok, akik összefogják a családot, és képesek évtizedeken keresztül ápolni egy-egy barátságot. Valószínű például, hogy a hogy a karrier változásaival a munkahelyi barátságoknak vége szakad, vagy, ha elköltözünk, a lakásunkkal a szomszédainkat is lecseréljük, de a nők nagy többsége könynedén képes új barátokat szerezni, és rövid idő alatt megerősíteni még a halálra ítélt kapcsolatokat is.

Meghalni, magányosan

"Orvosi pályafutásom alatt nem egy olyan embert láttam, aki teljesen elmagányosodott az élete végére" - írja Henry S. Lodge az MSN internetes portálon. "Ezek az emberek már évekkel azelőtt meghaltak, hogy ténylegesen befejezték volna az életüket. Elhanyagolták a barátságaikat, hagyták elpusztulni a friss, fejlődő kapcsolataikat, és egyáltalán nem próbáltak meg újabb ismerősöket szerezni. Ezzel pedig saját maguknak ártottak a legtöbbet."

Egy kaliforniai kutatás szerint, amelyben négyezer férfit és nőt vizsgáltak meg, egyenes kapcsolat van a baráti kör, és az élet hosszúsága között: azok a nők, akiknek kevesebb, mint hat barátja van, hajlamosabbak a betegségekre, gyakrabban lesznek túlsúlyosak, cukorbetegek és depressziósak, mint akiknek kiterjedt ismeretségi körrel rendelkeznek.

"Már egyetlen jó barát, vagy egy jól működő házasság harmadával csökkenti az idő előtti elhalálozás esélyeit" - állítja a kutatás. Tehát nemcsak a mennyiség, a minőség is számít: van, akinek csak egy-két igazán közeli barátja van, mások pedig megszámolni sem tudják az ismerőseiket. "Mindkettő jó dolog, és mindkettő jó hatással van az egészségre, de a legjobb persze az, ha a barátságok mindkét fajtájával rendelkezünk" - írja Lodge.

Az emberi kapcsolatok gyógyító hatása a kórházakban a leglátványosabb: nyilvánvalóan sokkal gyorsabban gyógyulnak azok a betegek, akiket gyakran látogatnak meg a családtagjai és a barátai, mint azok, akiket magukra hagynak.

"Nem szabad addig várni, amíg beüt a mennykő" - állítja Lodge, aki szerint a mindennapos kapcsolatok ugyanolyan fontosak, mint az, hogy a bajban mellettünk álljon valaki. "Mindennap tenni kell azért, hogy a barátságok megmaradjanak. Ehhez erőfeszítésekre van szükség, sőt, lehet, hogy időnként nehezünkre esik, de nemcsak a lelkünknek, hanem a testünknek is jót teszünk vele."