Egyedülálló szülő megosztaná

Gyereket nevelni nem egyszerű feladat - különösen, ha egy személyben kell anyaként és apaként is megfelelni, s mindemellett a főnökünk is elvárja, hogy napi nyolc-tíz órában, figyelmünket kizárólag a cégügyekre koncentráljuk. De mi van akkor, ha egy hétig lázas beteg a gyerek? Ha a szülői értekezelt időpontját nem a mi munkaidőnköz igazítják? Ha elromlik a bojler, és még a tartásdíjjal kiegészül havi költségvetésbe sem fér bele, hogy kicseréltessük? Ki segít akkor az egyedülálló szülőkön?

"A legfontosabb, hogy másodpercre pontosan legyen lekottázva a napod. Aztán, ha valami hiba csúszik a számításba, következhet a szabadabb életvitelű rokonság előrángatása, esetleg baráti szívességek kérése, mert a bébiszittert hetenete háromszor - amikor délutános vagyok a patikában, és este hétig dolgozom - három órára nem tudnám megfizetni" - vázolja Edina, az ötéves Bendegúz édesanyja, gyerekeküket egyedül nevelő szülők messze nem idilli helyzetét.

"A legrosszabb az, amikor beteg a gyerek. Mert ha én megbetegszem, még bevonszolom magam valahogy, de a lázas, esetleg fertőző gyereket - érthető módon - az óvoda nem fogadja be, egy teljes hétre nem tudom másra bízni - és persze nem is akarom, de mivel a főnöknőm nem nagyon örül annak, ha a gyerek miatt betegszabadságra megyek, két-három napnál többet nem tudok kivenni. Nem merem kockáztatni az állásomat"- mondja az elkeseredett anyuka.

Magyarország lakosságának 12 százaléka: 477 ezer szülő és 660 ezer gyerek, azaz több, mint egymillió ember él egyszülős családban, és küzd hasonló problémákkal.

Erről a társadalmi csoportról - merthogy létszámukból adódóan már csoport - és a részükre biztosított támogatásokról, segítségekről nagyobb fórumon ritkán hallani - ezért tartott országos konferenciát "És rajtunk ki segít?" címmel az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány.

"A találkozó lényege a figyelemfelkeltés volt. Fel akartuk rázni azokat, akik tehetnének valamit, hogy a helyzetünk megváltozzon, és azt akartuk, hogy a közvélemény belelásson kicsit a problémáinkba" - mondta Nagy Anna, az alapítvány elnöke.

Forintos gondok

Az egyszülős családoknál a legelkeserítőbb, a legkilátástalanabb probléma családonként változó - ám az alapgond többnyire mindenhol a pénzhiány.

A konferencián is felszólaló Ferge Zsuzsa szociológus, szegénységkutató szerint a szegénységi ráta az egyszülős családoknál 44 százalék, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a sokgyerekes családoknál is nagyobb az esélyük az egyszülős családoknak az elszegényedésre.

"Egy háztartásban megvannak a fix költségek, amelyekkel mindig számolni kell. Az ember, ha egy fizetésből kell, hogy a gyerekével vagy gyerekeivel együtt megéljen, folyamatosan borotvaélen táncol. Elég egy váratlan nagyobb kiadás - például télvíz idején elromlik a bojler -, amire vagy kölcsön kell kérnie, vagy valaminek a befizetését halogatnia kell - s innentől nagyon nehéz megállítani az eladósodást"- mondja Nagy Anna.

A pénzzel összefüggő másik nagy probléma az örökös harc a tartásdíjért. Vannak olyan széthullott családok, ahol még az a néhány ezer forint tartásdíj is behajthatatlan a különálló féltől.

Kettő az egyben

Jelentős gond a mindennapi élet megszervezése - ami manapság egy teljes családban sem egyszerű. Amikor mindkét szülőnek számos dolga, kötelezettsége van, akkor komoly logisztikai szervezést igényel, hogy ki menjen el az óvodába, iskolába a gyerekért, ki vigye különórára, ki vásároljon, adjon vacsorát, legyen otthon fektetésnél.

Ugyanez olyan esetben, amikor az ember maga van, néha szinte kilátástalan.

"Egyszerű példa, a gyereket reggel nyolcra iskolába kell vinni, aztán nyolc órát dolgozni kell és a munkahelyhez legalább fél óra közlekedést számolhatunk, reggel is és este is. Már eltelt a napból 9 óra úgy, hogy nem tudunk a gyerek közelében sem lenni. Leghamarabb este hat óra, amikor érte tudnánk menni. Hol van az az iskola, ahol a gyerek este 6-ig ott lehet? Ha van családi - például nagyszülői - vagy baráti segítség, talán jobb a helyzet, de például a bébiszitter, az anyagilag szűkösebb helyzetben lévőknél ismeretlen fogalom" - állítja Nagy Anna.

Az alapítványelnök, személyes tapasztalatai alapján, azt mondja: az egyedül nevelésben a legnehezebb dolog az állandó egyedül döntés.

"A gyerek életében minden döntést egyedül kell meghoznom, azt is, hogy milyen iskolába vigyem, mikor mi lenne a helyes. Nincs, aki ellenpontozná a dolgokat, aki megnyugtatna, vagy felhívná a figyelmet az esetleges hátulütőkre. Az összes felelősséget én vállalom, és ez néha nagyon nehéz."