"Nincs is Jézuska, nem az angyalkák hozzák a karácsonyfát!" - kiabált a szomszéd gyerek. "De van! - replikázott Zsuzsi paprikavörösösen - Igenis van!" Pedig addigra már pontosan tudta, amit addig csak sejtett, hogy a szülei állítják fel a karácsonyfát a nappaliban, hogy azért kell elmenni apuval szánkózni, hogy anya közben mindent szépen elrendezhessen. Úgyhogy hazarohant, és percekig csak zokogott az édesanyja ölében
"Annyira zaklatott volt, úgy kapaszkodott a gyerekkornak ebbe az epizódjába, hogy nem volt szívem összetörni az illúziót" - mondja a Zsuzsi anyukája. "Azt mondtam neki, idén segítek meglesni az angyalt. Aztán a férjem fél éjszaka azon dolgozott, hogy a magnóra felvett csengő jókor szólaljon meg, hogy az időkapcsolóval bekapcsolt 'angyalfény' pont akkor húzzon át a szobán, amikor Zsuzsi odaér, és az izzók is mintegy maguktól, parancsszóra gyulladjanak ki a fán. Tökéletes volt az illúzió."
Kollektív fantázia
De vajon miért ilyen fontos, hogy a gyerekek sokáig tudjanak hinni ezekben a mesékben? Mi a szerepe a Jézuskának és társainak? És mikor kell az angyalt lebuktatni a gyerek előtt?
Dr. Alpár Zsuzsa gyerekpszichológus szerint semmikor. "Nem kell elmondani, mert a gyerekeknek a mesékkel kapcsolatban kettős tudatuk van. Azt sem hiszik el, hogy van Kacor király - vagyis tudják, hogy van macska, aki a tetőn egyen súlyozva nyávog, de az semmiképp sem király. Nem kell elmondani, hogy nincs mese, rájönnek erre a gyerekek maguk is."
Arra a kérdésre, hogy miért kell a titkolózás, miért nem lehet egyszerűen azt mondani: szeretlek, ezért megajándékozlak ezen a szép ünnepen, Alpár Zsuzsa úgy válaszolt: "Szegényebbek lennénk mesék nélkül. Van ugyanis az egyéni fantázia, és létezik egyfajta kollektív fantázia is."
Meghívó a Mikulásnak
Ha egy családban nagy korkülönbség a gyerekek között, akkor a szülőknek még nehezebb titkolóznia. Ilyenkor célravezetőbb, ha a nagyobb gyereket bevonjuk a játékba. Berciéknél a tizenéves lány mellett két tipegő kistesó is van. A nagylány ezért, bár ő maga már nem hisz a sem a Jézuskában, sem a Mikulásban, utóbbinak írt egy kedves levelet a törpék segítségével, amiben meghívta a "Mikit, ha letudja a körútját".
A nagylány ugyanis tudta, hogy egy nagybácsi hamarosan Mikulás ruhát húzva keresi fel őket, és amíg a szülők ügyködtek, süteménysütéssel elterelte a kicsik figyelmét. A nagylány egyébként nem közvetlenül a szüleitől tudta meg, hogy a Mikulás, meg az ajándékosztó Jézuskam, csak mese. Igaz, a papája eltervezte, hogy elmondja neki, amikor 7 éves lesz, mivel úgy gondolta, ez az a kor, amikor a gyerek már megérti az ilyesmit, de addigra a lány már tudta az igazságot.
Az EGO Klinika munkatársa szerint viszont nincs optimális kor a titkok felfedésére. A gyerekek egyéni érzékenysége, a család hagyománya is befolyásolja, hogy mikor leplezzük le az ajándékozókat.
"A túlfeszítés, a muszáj ebben az esetben sem jó" - mondja a szakember. "Amíg a gyerek akar mesét hinni, addig hisz. Soha nem felejtem el azt a kislányt, aki az apjával együtt díszítette fel a karácsonyfát. Aztán kiküldték a szobából, hogy alárakhassák az ajándékot, majd jött a csengettyű, beszaladt a gyerek, és ilyen teljesen elvarázsolt képpel mutat az ablakra, hogy ott repült ki az angyalka! Mert ha ő azt akarja, hogy az angyalka hozzá neki az ajándékot, akkor nincs mese, az angyalka kell, mert a fantáziának jót tesz."