A nők: hidak a kultúrák között

Segíthet-e megállítani a háborúkat, és megteremteni a békét, megszüntetni a szegénységet, és kiharcolni az egyenlő jogokat a nőknek, a kisebbségeknek, a párbeszéd? Női politikusok szerint igen. A nemzetközi nőnap alkalmából asszonyok, lányok, hölgyek gyűltek össze az Európai Parlament falai között, hogy arról tanácskozzanak, milyen szerepe lehet a nőknek kultúrák közötti párbeszédben.

Annak ellenére, hogy nem titok, egyes afrikai országokban mennyire nehéz az élet a háborúk, és az európai léptékkel jószerével elképzelhetetlen szegénység miatt, megrázó volt mindezzel úgy szembesülni, hogy nem panaszkodva, hanem derűs bölcsességgel beszélt róla valaki. Mongella asszony szerint Afrikában nagyon fontos lenne a párbeszéd - szó szerint életbevágó. Ebben, és ezen keresztül a béke megteremtésében pedig igenis szerepet kell osztani a nőkre.

"Afrikában a konfliktusok kultúráját teremtettük meg, és nem alakíthatjuk ki a béke kultúráját, ha nem tudunk párbeszédet kezdeményezni. Ha tévedünk, az emberéletbe kerülhet. Nincs olyan kultúra, ami erőszakon alapulna" - jelentette ki Mongella asszony, aki végül meghívta a nőjogi szakbizottságot Afrikába. "Együtt eszünk, iszunk, és táncolun" - mosolygott rá a bizottság elnökére - "és ne aggódjanak, ha nem értenek meg minket, ha szuahéli nyelven beszélünk, mert a mi ismertjük a tánc nyelvét, és a csend nyelvét is megértjük."

A nők feladata: párbeszéd a békéért

A háborúról szólt az a két felszólaló is, akik egymás mellett ülve, egymás után szólaltak meg, sőt mondataikat egymásra építették. Az izraeli és palesztin résztvevők saját példájukon mutatták be, mit jelent egymást meghallgatni, miért fontos, hogy az anyát, a nőt, és ne az ellenséget lássuk a másikban.

Naomi Chazam, a Nemzetközi Női Bizottság izraeli tagja arról beszélt, hogy a különbségek tiszteletében, a megértésben, élen járhatnak az asszonyok, akik alaptermészetüknél fogva empatikusabbak, mint a férfiak. "Mi is fenntartjuk a különbségeket, de képesek vagyunk tiszteletben tartani, a másikat" - mondta, majd szólt arról, lehet-e párbeszéd ott, ahol dörögnek a fegyverek.

"Még háborús helyzetben is szükséges és lehetséges a párbeszéd. De csak akkor, ha konkrét üzenete van, és konkrét eszközként szolgál. A palesztin és az izraeli nők számára kihívás, hogy megteremtsük a békét. A háború nem visz előre, a párbeszéd a válsághelyzetekben az egyetlen megoldás" - jelentette ki Chazam.

Anyák a tárgyalóasztalnál

"Nehéz volt eljutnom ide" - vágott bele a köszönetnyilvánítások után a palesztin küldött, Amal Khreisheh - "És nem volt könnyű otthagynom a kollégáimat sem." Khreisheh, a Nemzetközi Női Bizottság palesztin tagja szörnyű képet festett a közel-keleti viszályról: nők, gyerekek, fiatalok halnak meg a harcokban, és egyre növekszik az erőszakos cselekmények száma.

"Követeljük, hogy mi, nők is ott lehessünk a tárgyalóasztalnál" - mondta, hozzátéve, hogy az anyáknak részt kell venni abban a döntésben, ami a gyerekeik jövőjét érinti. "Az, hogy a nemzetközi szervezetek foglalkoznak ezzel a kérdéssel, a mi érdemünk is. Ha tehetünk valamit a hazánkért, akkor az a párbeszéd kell, hogy legyen. A nők lehetnek az integráció letéteményesei."

A bizottsági elnök zárszavából kiderült, hogy a kultúrák közötti párbeszédet lehetőségként kell felfogni, de, ha ezt a párbeszédet a nők határozzák meg, az előrehaladást jelenthet. Ennek szellemében a résztvevők már egy kávé felett, kicsit megilletődve, kicsiben folytatták a dialógus, amúgy női módra.

Kovács M. Veronika