Pót-pótcselekvések

Körömrágás és tépkedés, bajuszrágás, fej- és arcvakarás, hajcsavargatás: pótcselekvések, amelyeket a stressz hív elő. A neurológus szakember szerint azok a szerencsések, akik, akár ilyen módon is, de le tudják vezetni a feszültséget. Hogyan előzzük meg, vagy oldjuk a stresszt, és mit tegyünk, ha mindenek előtt le akarjuk vetkőzni ezeket a rossz szokásokat?

"Eleinte a körömágyamat tépkedtem, de szörnyen nézett ki a kezem, ezért erről igyekeztem leszokni" - meséli Réka, milyen bosszantó pótcselekvésekkel próbálta átvészelni a vizsgaidőszakot. "Amikor nagy nehezen leneveltem magam róla, akkor jött a sebek kivakarása, majd az ajkamat kezdtem harapdálni."

Réka egy idő után megelégelte, hogy egyik rossz szokásból a másikba menekül, és úgy határozott, a végére jár, hogyan tudná kevésbé fájdalmas módon levezetni a stresszes pillantok okozta feszültséget. "Végül egy természetgyógyász rábeszélt a thai-chire: alig hat hét telt el, amikor azt vettem észre, hogy sokkal könnyebben veszem a parás helyzeteket. A begyakorolt mozdulatsort azóta minden nap, legalább egyszer végigcsinálom."

Réka pótcselekvés-pótló módszerét ma még nem sokan követik, pedig az övéihez hasonló, kisebb-nagyobb mértékben önpusztító, rossz szokása szinte mindenkinek van: az általunk megkérdezett több, mint 30 emberből csupán egyvalaki állította, hogy semmi ilyesmivel nem kell megküzdenie.

A gyengeségüket bátran felvállaló pótcselekvőink közül legtöbben valamivel babrálnak, ha idegesek: a hajukkal, a szemüvegükkel, a ruhájukkal vagy a tollukkal.

A képzeletbeli dobogó második helyén a tépkedők és vakargatók állnak, ők vagy a körömágyukat vagy a körmüket, sebeket, pattanásokat, kisebb bőrhibákat tépkedik, de ide sorolandók az ajakrágók is.

A férfiak imádják az arcszőrzettel való játékot, már ha van ilyen nekik, van aki a bajuszát rágcsálja, van aki a szakállát simogatja,míg a nők a hajtekergetésben, hajszáltépkedésben lelik örömüket, megkönnyebbülésüket.

Nem ritka az sem, hogy a ceruza vagy a toll végét faragja mintásra a fogaival az ideges ember, rosszabb esetben az orálisan fixáltak ilyenkor vadul nassolnak vagy rágyújtanak.

A legkülönlegesebb ideges pótcselekvés talán a pocaktáncoltatás volt, és a tö Abban lényegében mindenki egyetértett, hogy amikor stresszes időszakot él át, például vizsgázik, vagy állásinterjúra készül, a tünetek súlyosbodnak.

Szerencsés pótcselekvés

Káposzta Zoltán országos neurológus szakfelügyelő főorvos szerint - bármilyen furcsa - azok járnak jobban, akik valamilyen pótcselekvéssel le tudják vezetni a felgyülemlett feszültséget. "Tulajdonképpen ezek nem is pótcselekvések, hanem védekező reflex-mechanizmusok, amikor az ember próbálja a stresszt, vagyis a lelkileg elviselhetetlen feszültséget csökkenteni, tompítani" - mondja a neurológus. Kivételek persze itt is vannak, hiszen az sem ritka, hogy cigarettával, vagy az alkohollal oldja valaki a stresszt. "Az ilyen ember meglocsolja egy kis alkohollal az agykérget, hogy endorfint szabadítson fel, és ellazuljon. De ez már önmagában betegséghez vezet."

Jó stressz, rossz stressz

A neurológus szakember szerint egyébként nem minden stressz káros. "Jó stressz lehet például a vizsgadrukk, hiszen a stressz hatására a szervezet készültségi állapotra áll át, ilyenkor a vegetatív idegrendszernek a szimpatikus része aktiválódik. Harcra kész lesz tehát az agyunk, illetve a testünk annak érdekében, hogy kihozhassuk magunkból a maximumot. Ebben az esetben egyrészt az okozhat problémát, ha valaki nem tudja kezelni a stresszt, vagyis, túl stresszeli magát és 'lefagy'. Másrészt pedig az, ha ezt a bizonyos "csúcsra járatást" hosszú időn keresztül akarja vagy kénytelen elérni, vagyis, ha tartósan, vagy túl gyakran stressznek teszi ki magát: ilyenkor már akár súlyos betegségek kialakulásáért is felelős lehet a stressz."

A szakember szerint nem is a kezelésre, inkább a megelőzésre kellene a hangsúlyt fektetni, vagyis olyan technikákat elsajátítani, amelyekkel fokozható a stressztűrő képesség. Az alapozást pedig egészen korán el lehet kezdeni, hiszen a stressz-tűrőképesség nem csak a genetika függvénye, de nagyban befolyásolja a neveltetés is. "Ha valakinek harmonikus gyermekkora van, nyugodt körülmények között él, akkor egészen biztos, hogy stressztűrő képessége jobb lesz, szemben azzal, aki zaklatottabb körülmények között cseperedik" - állítja a szakember, aki szerint már az iskolában beszélni kellene a stresszről, és arról, hogyan lehet kezelni.