"Mi három plusz két gyereket koordinálunk minden nyáron" - meséli Orsi. A családba ugyanis, a három közös gyerek mellett, a férj előző házasságból született két csemetéje is beletartozik. "A sajátjaink, két fiú és egy lány, már kamaszok, a férjem gyerekei pedig szinte felnőttek. Nálunk már áprilisban, májusban megindulnak az egyeztetések: ki milyen tábort nézett ki magának idén, hová és mikor utazzunk el közösen, és mikor tudunk egy pár napra külön elvonulni a párommal. Nyár elején rendszerint ki tudjuk függeszteni a hűtőre - 'ünnepélyes keretek között' -, a minden programot tartalmazó nagy úti rendet, de volt már olyan is, hogy csak július közepére tisztult le teljesen a ki-mikor-hova. A családi kiruccanás a legnehezebb eset, nem egyszerű hét ember igényeit és programját összehangolni, de már van gyakorlatunk."
Kicsiknek inkább "privát nagyitábor"
"Amikor a sajátok kicsik voltak, 5-6 évesek, leginkább a nagyi-tábor volt a megoldás. De ez sem ment teljesen simán. A legkisebb fiú például annyira anyás volt, hogy még anyukámnál is sírdogálva aludt el, a bátyja, aki csak egy évvel volt idősebb, ugyanakkor azzal vitt minket a sírba, hogy már táborozna, mert a nagyinál unatkozik."
Alpár Zsuzsa gyerekpszichológus szerint is gyerekfüggő, hogy mikor lehet elkezdeni az önállósodást. "Az, hogy hány éves kortól lehet a gyereket táborba küldeni, attól függ, hogy mennyire bírja ki azt, hogy a szülei, legfőképp az anyja, nincs vele" - mondja a szakember. "Vannak gyerekek, akiknek ez már óvodáskorukban egész jól megy, ez általában azokra a családokra jellemző, ahol nagyon stabil kapcsolat van a szülők és a csemete között. Vannak viszont olyan gyerekek, akik megharagszanak a mamára, ha nincs a látóterükben. Ez a gyerek számára is nagyon ijesztő lehet, hiszen ő szereti az anyját, és nehéz elviselnie a saját haragját." Alpár Zsuzsa azt mondja, nagy általánosságban 9-10 éves kor körül húzható meg az a határ, amikor a gyerek már egyedül is elengedhető táborba.
Orsi tanácsai: "Segítsünk megkönnyíteni a kicsi helyzetét: ha a nagyszülőknél időzik, akkor is legyenek vele a kedves tárgyai, beszéljünk vele, ahányszor csak igényli, és mondjuk el neki, hogy mikor találkozunk újra. Ha még így is sírósak az esték, nincs más megoldás, jöjjön a hegy Mohamedhez, vagyis a nagyi a gyerekhez."
Nagyobbaknak napközis tábor
Orsi tapasztalata szerint a napközbeni elfoglaltságot kínáló, de otthon alvós táborok nagy segítséget nyújthatnak, az elfoglalt szülőknek. "Nekünk van egy-két bevált helyünk, ahol a srácok értelmesen tölthetik el a napjukat, megbízható tanárok társaságában. Igaz, volt melléfogásunk is, az egyik napos táborban például az ígért sportprogram kimerült abban, hogy a gyerekeket két pár tollas ütővel, meg egy labdával kicsapták a játszótérre, és amíg a táboroztatók az árnyékban söröztek, a gyerekek egymást püffölték unalmukban, heti több ezer forintért."
Alpár Zsuzsa szerint abban, hogy milyen tábor legyen a befutó, a gyerek habitusa döntsön. "Egy zenei táborba olyan gyereket kell elküldeni, akinek ehhez van érzéke, és örömét leli benne, és persze a kétbalkezest sem kellene kézműves táborba küldeni, még akkor sem, ha a szülő úgy gondolja, hogy majd pont ez fejleszti a kézügyességét."
Orsi tanácsai: "Érdemes a többi szülőtől, az iskolában tájékozódni arról, ki mit tud a táborról, megnézni a helyet, személyesen is megismerni a nevelőt, mielőtt rábízzuk a csemetét. A nehezen kezelhető ifjoncok inkább kísérjék el a szülőt a "pofavizitre", és ha "nem jön be" a tanár, akkor válasszunk inkább másik helyet."
Kamaszoknak "ottalvós"
Orsi elmesélte, hogy még a 13 éves "nagylányra" is rájön néha az "anyázhatnék", ne gondoljuk hát, hogy könnyű lesz az első ilyen elszakadás, bármekkora is a kölköcske. "Az ottalvósok néha nagyon messze vannak, ezért nehéz ellenőrízni, hogy milyen a hely. Én a közösségi oldalakon, pl. az iwiwen és az internetes fórumokon szoktam tájékozódni, a szülőtársak rendszerint nagyon készségesek. Ez persze csak eleinte nehéz, egy idő óta már bejáratott helyei vannak a gyerekeknek, a nagyobbik fiam idén például már hatodszor megy ugyanabba az indiántáborba."
Alpár Zsuzsa szerint még a tizenévest is fel kell készíteni lelkileg a tábor előtt, - mondjuk - arra, hogy hányat kell ott aludnia. "Azt is beszéljük meg, egyrészt vele, másrészt a nevelővel, hogy mikor hívhatjuk fel telefonon. A szülő aztán igyekezzen ezt betartani, mert annál rémesebb nincs, mint amikor a mama beletelefonál egy programba, vagy amikor minden nap meg kell valamit beszélni." Az EGO Klinika pszichológusa szerint egy idő után rendszerint már a szülő igényli a napi kapcsolattartást, mert a szülő az, aki ronggyá aggódja magát.
A zsebpénz kérdésében a szülő, és a szakember egyetért abban, hogy nem az életkor, hanem a gyerek természete határozza meg, hogy a zsebbe, vagy a nevelőhöz kerüljön a fagyira való. Orsi arról mesélt, hogy míg a lánya minden kiadást tízszer megfontol, addig a fiúk az első nap hajlamosak elszórni a szülői apanázst. Alpár Zsuzsa pedig saját kamaszkori példáját hozza fel, ő 14 évesen három napig éhezett, mert a kajára kapott pénzt az első órában elköltötte - könyvre.