Gyereknek pihenés, szülőnek fejtörés

Hét ágra süt a nap, a tankönyvek a polcok alján porosodnak - dúl a vakáció. A szülők azonban nem feltétlenül örülnek annyira ennek, hiszen ilyenkor komoly fejtörést okoz, hogyan helyezzék el a család kiskorúit, hogy azzal mindenki jól járjon. A családi nyaralás sem egyszerű eset, sokszor csak utólag derül ki, mit felejtett el a szülő a szervezésnél. Tippek és tanácsok egy tapasztalt anyukától és egy gyerekpszichológustól. 

Orsi egyik fia egyetlen napot bírt ki első táborozásakor, utána sírva hívta a szüleit, hogy azonnal vigyék haza. Persze, mire a szülők kétségbeesetten lerohantak a csemete gondjai már elszálltak, boldogan rohangált a többi táborlakóval egyetemben. Alpár Zsuzsa szerint a legtöbb szülő már tudja, mennyire komoly a panaszos hívás. "Amikor a csecsemő sír, eleinte teljesen meg vannak zavarodva a mamák, hogy mi az ördög baja van: nem tudják, hogy most éhes vagy pedig fázik. Nem telik bele egy-másfél hónap, és a mamák remekül dekódolják könnyeket. Szóval a nagyobb gyerek sírásából, nyafijából egy anyuka rendszerint meg tudja állapítani, hogy ez egy múló rossz hangulat, vagy pont összeveszett barátjával, vagy tényleg nem bírja azt, hogy a családtól távol van." A pszichológus szerint a táborválasztásnál elsősorban azt érdemes megtudni, hogy van-e napirend, tehát van-e kerete annak, mi történik egy napon. "A sok lötyögés, a legrosszabb. Akkor vesznek össze a gyerekek, és akkor dúlják fel egymás lelkét. Ha van dinamikus ritmusa a tábori létnek, akkor kisebb az esély, hogy a gyerek hazakívánkozzék."

Orsi tanácsai: "Sokkal könnyebb megszokni a gyereknek az ottalvós tábort, ha nincs teljesen egyedül. Ha a testvérek hasonló érdeklődésűek, akkor menjenek együtt, de az is jó, ha a gyerek a barátaival együtt utazik. Nem érdemes drága holmikat pakolni, főleg a nomád jellegű kiruccanásokra, és az a ruházatra is vonatkozik. Nálunk minden tábor után fejtörést okoz, hogy a hazahozott gönc a szennyes, vagy a szemét kategóriába sorolható-e be."

Profiknak - több hetes kimaradás

Orsi férje, Gyula, már átélte azt, milyen a gyerkőcöt feltenni a repülőre, tudva, hogy hossú hetekre szól a búcsú. "Lehet, hogy hihetetlen, de a lakli nagykamaszt ugyanúgy megviselte az elválás, mint minket a szülőket. Mindannyian be voltunk gazolva egy kicsit, hogy bírja majd a gyerek az idegen családot, kultúrát, meg azt, hogy Londonba nem lehet pár óra alatt leautózni, ha azt szeretné, hogy menjünk érte." Orsiék ezzel együtt úgy vélik, hogy az arra alkalmasnak fiatalnak - ha a szülők pénztárcája is megengedi, nagyon hasznos lehet, és fantasztikus élményt nyújthat egy több hetes külföldi nyelvi tábor, vagy egy cserediák program. "Itt viszont már komoly lelki felkészítés szükséges" - mondja Orsi. "Szinte percről percre át kell beszélni a csemetével, hogy mire számíthat."

Alpár Zsuzsa szerint az ilyen "okos táborok" inkább csak a nagyobb gyerekeknek valók, akik el legalább nagyjából tudják mire számítsanak. "Az ottalvós táborok között is van matematika, meg angol tábor: ezek csak akkor érnek valamit, hogyha mondjuk a gyerek szenvedélyesen szereti azt a tudományt, vagy nagyon rajong azért a tanárért, aki a tábort szervezi. Tehát azért elküldeni, hogy felzárkózzon matematikából, hiba. Mert a nyaralás arról szól, hogy kikapcsolódik, hogy föltölti magát, és nem arról, hogy behozza azt, amit az őszi-téli idényben nem teljesített." A külföldi nyelvtábor azért egy kicsit más, de nagyon fontos, hogy ne csak a szülő akarja a nyelvtudás csiszolásának ezt a módját, hanem a gyerek is vállalja be az ezzel járó megpróbáltatásokat.

Orsi - helyett Gyula tanácsai: "beszéljen a szülő a befogadó családdal is, ne csak a gyerekkel. Sőt, a gyerekkel érdemes minél kevesebbet kommunikálni, egyrészt, hogy az anyanyelvvel ne zökkentsük ki, másrészt, mert minden telefon után menetrendszerű a honvágy. Azt viszont értessük meg a sráccal, hogy ő a fontos, nem a pénz, és ha tényleg elviselhetetlen a hangulata, akkor nem harap a papa, ha idő előtt hazajön."

Kortalan kompromisszum - a családi nyaralás

"Általában nem kis meghökkenést okoz, ha "kicsi" családunk befut a mini-busszal, és kiszáll mind az öt gyerek. De nem is a létszám, és az ebből adódó költségek miatt nehéz összehozni egy jó családi kiruccanást, de azért is, mert hét különböző igényt kell egyszerre teljesíteni. Az egyik fiú imádja a tengert, és addig ki se dugja a fejét a vízből, amíg mosónősen ráncos nem lesz a bőre, a másik srác viszont legszívesebben csak a múzeumokat bújná. A lányom és én szeretünk vásárolgatni, sétálni, míg a férjem nyugalomra, sörre, békére vágyik, a féltesók meg csajozni, sportolni szeretnének."

Orsiék ezért rendszerint olyan helyen bérelnek apartmant, amitől mind a város, mind a víz csak egy köpésre van, és minden reggel egyezetik a programot. "Nem az a fontos, hogy minden programot együtt csináljunk: napközben két-három felé válik a csapat, és mindenki azt csinálja, ami neki a legjobb. Közös viszont a vacsora, meg az esti társasjáték, vagy séta, amikor ki-ki elmeséli, hogy mi volt aznap a legnagyobb kalandja."

Alpár Zsuzsa szerint is érdemes reggelente átbeszélni a napi programot, de a pszichológus még ennél is fontosabbnak gondolja, hogy a közös pihenés alatt a szülő foglalkozzon a gyerekével:" Olaszországban nyaraltunk, és azt láttuk, hogy az ottani szülők játszanak a gyerekekkel, és uram bocsá', ezt még élvezik is. Viszont az ott nyaraló magyar mama a női magazinokat olvasta, a magyar papa sörözött más magyar papákkal, és a gyereknek időnként adtak valami pénzt, amin a közeli bazárban vett valami olyasmit, ami öt perc múlva nem érdekelte. Vegyük észre, hogy egészen jó dolog a saját gyerekünkkel együtt lenni. És ha elvisszük a gyerekeket nyaralni, akkor velük nyaralunk."

Orsi tanácsai: A hosszú autózásokat nagyon nehéz elviselni, pláne, hogy a családban még a zenei ízlés sem egységes. Az évek során viszont kitaláltunk úti játékokat, és egyéb mókákat, és nagyon jól bevált a hangoskönyv is. Egy idő óta viszünk hordozható DVD lejátszót, azóta hatalmas csönd van a kocsiban."

Kovács M. Veronika