Szeretni minden X-et

Az összes születésnapjára valószínűleg egyetlen felnőtt sem emlékszik, de a kerek évfordulók rendszerint emlékezetesek maradnak: sokaknak azért, mert egy fergeteges bulival ünnepelte a ikszedik X-et, még többeknek azért, mert ekkor - ha máskor nem is gondoltak bele - rémülten szembesülnek azzal, hogy bizony ők is megállíthatatlanul öregszenek. De kár megrémülni az idő múlásától: megállítani - a tudomány mai állása szerint - úgysem tudjuk, s emellett minden korban van valami jó, amit sem előtte, sem utána nem lennénk képesek átélni.

"Sokan megrémülnek a harmincadik, negyvenedik, ötvenedik születésnaptól, pedig nem kellene" - véli Tari Annamária pszichológus a kerek évfordulók körül rendre ránk törtő pánkiról.

"Általában minden életkori váltásnál, vagy kerek évfrdulónál valamiféle aktivitást kellene átélni. Nem szabadna hagyni, hogy a szorongások lefelé tartó spirálba keverjék az illetőt."

Tari Annamária szerint nem azon kell töprengeni, hogy mi mindent hagyunk magunk mögött, vagy, hogy miről kell esetleg lemondani. "Van egy mondás, hogy minden napunk egy olyan huszonnégy órás csekk, ami másnap már nem beváltható. Ez az évekre, sőt az évtizedekre is igaz. Nemrég láttam egy filmet, amiben egy 75 éves hölgy még mindig búvárkodik, lemerül és magyaráz egy cápaketrecben az operatőrnek. Ez egy zseniális dolog és arra tanít, hogy nem kell semmit sem feladni, vagy eltemetni a korunk okán, mert elméletileg már öregek vagyunk hozzá. Csupán arra kell vigyázni, hogy a vágyainkat, az elvárásainkat időnként vissza kell húzni a realitás talajára. A kerek évszámok jól funkcionálhatnak akkor, amikor a vágyainkat a realitáshoz akarjuk igazítani."

A szakember úgy gondolja, érdemes "rájátszani" a kerek évszámokra, megünnepelni ezeket a születésnapokat, még akkor is, ha ezt egyébként nem nagyon szoktunk.

"A szőnyeg alá seprés technikája úgysem fog működni. Ha valaki nem vesz tudomást az idő múlásáról, akkor a saját életéről nem vesz tudomást, így viszont, előbb-utóbb orrba veri majd a valóság. Találjuk meg minden korban, mi az a jó dolog, ami csak akkor megélhető.

XX - már nem gyerek, de még nem komoly felnőtt

"A huszonévességben szinte csak jó dolgok vannak." - válaszolja a felvetésre Ancsi, aki idén lesz 22 éves. "Ha előre nézek, az egész olyan, mintha az életem még egy nagy üres rajzlap volna, amire bármit odaképzelhetek. Az is igaz, hogy néha már eszembe jut, hogy vajon jó egyetemet, jó társat, jó életet választottam-e."

Ancsi arról is mesél, hogy a huszadik születésnapján nem volt nagy buli, csak a szokásos baráti összejövetel. "Egyrészt a tizennyolcadikon, amikor nagykorú lettem két külön buli is volt: egy hagyományos a családdal, meg egy egész éjszakás bohóckodás a haverokkal. Másrészt amúgy sem ritka, hogy összejövünk, és beszélgetünk, játszunk, bulizunk."

Ami jó a húszban:

Már nem vagy gyerek, de még - különösen az elején - nem kell feltétlenül dolgoznod, gyereket nevelned, élheted a boldog főiskolás, egyetemista éveidet.

Ha felszedsz pár kilót, néhány nap alatt le tudod dolgozni. A fiúk még udvarolnak, és nem akarják, hogy a gatyáikat mosd.
Már legálisan ihatsz alkoholt, és még bírod is a bulizást.

Ami rossz a húszban:
"Nem is rossz, csak nyomasztó, hogy folyton arra figyelmeztetnek: most alapozom meg az életem, ezért meg kell fontolni minden döntést."
Még nem mindenütt vesznek komolyan.

A pszichológus szerint: "A húszas éveinkben építjük fel az életünket. Jó esetben a huszonévesnek jól integrált énje van, és jól tud támaszkodni a képességeire, képes önmagát menedzselni - ezért nem is baj, hogy ilyen korban még szinte mindenki gyerekes módon hajtja, pörgeti az életet. Optimális esetben ez a felhőtlenség utolsó időszaka. A mai elvárások miatt kitolódik a gyerekkor, hiszen két-három diplomát meg kell szerezni, így gyakran azt látjuk, hogy 28-29 éves fiatalok otthon élnek a szüleikkel, tulajdonképpen tanuló pozícióban."

XXX - Család és önállóság

"Nem a harmincadik születésnapomon, inkább kicsit előbb kezdődtek a változások" - mondja Kata, aki nemrég múlt harminc. Neki már van saját lakása, és teljesen önellátó.

"Azt tapasztaltam, hogy kicserélődtek a barátaim, de legalábbis átrendeződtek az erővonalak: egyesek eltűntek mellőlem, másokkal szorosabb lett a viszony. Már azon is elgondolkodom néha, hogy lassan nem ártana családot alapítani, esetleg gyereket vállalni."

Ami jó a harmincban:
Senki nem szól bele, mire költöd a pénzed, hogyan rendezed be a lakásod, tartasz-e kutyát.
Te szervezed a nyári vakációt, és nem kell a szülők barátaival jópofizni.
Még szinte bármit felvehetsz, és nem vagy nevetséges.

Ami rossz a harmincban:
Már neked kell mosni, takarítani, főzni - és valószínűleg már nem csak magadra.
Ha mégis, akkor az ostoba nagynénik és a férjezett ismerősök hetente kérdezik meg, hogy van-e már valaki "komoly" a láthatáron.
Egyre nehezebb felkelni egy görbe este után.

A pszichológus szerint: "A harmincadik születésnapon sokan számot vetnek, és végignéznek az addigi életükön: mi az, amit elértek, és mi az, amit nem sikerült. Sokaknak ez egy mérföldkő: szembesítik magukat az előzetes elvárásaikkal, azzal, hogy a terveiknek hány százalékát sikerült valóra váltaniuk. A kérdések egy része egzisztenciális jellegű: van-e munkahelye, lesz-e diplomája, elvégezte-e, kijárta-e az iskoláit; a másik, jóval nehezebb fele, amikor magánéleti számvetésre kerül a sor: van-e mellette valaki, van-e családja, gyereke. Tulajdonképpen a harmincadik születésnappal az élet igazi, felnőtt szakaszába lép az ember."