Szeretni minden X-et

Az összes születésnapjára valószínűleg egyetlen felnőtt sem emlékszik, de a kerek évfordulók rendszerint emlékezetesek maradnak: sokaknak azért, mert egy fergeteges bulival ünnepelte a ikszedik X-et, még többeknek azért, mert ekkor - ha máskor nem is gondoltak bele - rémülten szembesülnek azzal, hogy bizony ők is megállíthatatlanul öregszenek. De kár megrémülni az idő múlásától: megállítani - a tudomány mai állása szerint - úgysem tudjuk, s emellett minden korban van valami jó, amit sem előtte, sem utána nem lennénk képesek átélni.

XXXX - Változás kívül és belül

"Engem a negyedik iksz teljesen megváltozatott" - állítja Viki. "Igaz nem úgy, hogy a születésnapom után felébredtem, és egészen másképp kezdtem élni, de úgy nagyjából két év alatt - harminckilenctől negyvenegyig - jó sok minden kicserélődött bennem és körülöttem. Lassabban élek, és mindent sokkal jobban meggondolok, nem érzem már olyan fontosnak, hogy bebizonyítsam: mindenben én vagyok a legjobb, egyre nehezebben kötök kompromisszumot, nem nyomaszt annyira, ha felszedek néhány kilót, és egyre többször jut eszembe: mi lesz, ha a fiaim önálló életet kezdenek majd. Emellett kicseréltem a ruhatáram, megváltoztattam a hajam színét, másképp, és más embert szeretek."

Viki pont a negyvenedik születésnapján nem rendezett nagy bulit, leginkább azért, mert pont egy nagy változtatás, egy szakítás kellős közepén volt. "Viszont volt néhány barát, aki nem felejtett el, és fantasztikus ajándékkal leptek meg -soha nem fogom elfelejteni nekik. A bulit pedig megcsinálom a negyvenegyediken, jó hangosat, jó sok emberrel."

Ami jó a negyvenben:
Van karriered, lakásod, autód, hitelkártyád és sínen van az életed.
Azok a tanárok is büszkék rád, akik annak idején kis híján megbuktattak.
A gyerekek már nagyok, segítenek mosogatni.

Ami rossz a negyvenben:
Nem vehetsz fel bármit, és már nem ismered a legújabb zenekarokat (kivéve, ha ez a munkaköröd része)
Sok kollégád fiatalabb nálad, és ezt az orrod alá is dörgölik.
Egyre gyakrabban fájnak a csontjaid, a fejed, és egyre nehezebben tűröd a betegségeket.

A pszichológus szerint: "A negyvenedik születésnap már a pszichológiai szakirodalomban is fontos mérföldkő, a középkorúság küszöbe. Ilyenkor már szinte mindenki képes arra, hogy végigtekintsen az addigi életén, levonja a tanulságokat, a tapasztalatokat, és ha kell, megpróbáljon változtatni. Ilyenkor előfordul, hogy anélkül, hogy ezen aktívan dolgoznánk, bizonyos személyiségjegyek vagy karakterjellemzők is megváltoznak. Normális esetben azt mondhatjuk, hogy ilyenkor már némi bölcsesség és higgadtság jellemzi az embert. Elért bizonyos eredményeket, de még lehetnek céljai, perspektívája, de talán nincs hajszoltság, vagy olyan időkényszer, ami mondjuk a harmincas éveket jellemzi."

"Másrészről manapság nem sikk megöregedni, ezért világszerte férfiak és nők ezrei dolgoznak azon, hogy nehogy látszódjon rajtuk a valódi, biológiai életkoruk. Mindenki szeretné fixálni magát egy korábbi életkorában, ezért sokan a négyes számjegytől valóságos szorongásokat élnek át. Ráadásul, ha egy nő még nem szült, nincs családja, pánikba eshet, hogy kifut az időből."

XXXXX - Bele lehet halni

Az ötvenedik születésnapot Zsuzsa sem ünnepelte meg, a családja ugyanis elfelejtette a dátumot. "Autóversenyt néztek a tévében, és még akkor sem szóltak semmit, amikor délután már jeleztem, hogy szeretnék lepihenni, mert elfáradtam az egésznapos sütés-főzésben. Csak este, amikor rákérdeztem, hogy tudják-e milyen nap van, esett le nekik a tantusz, de akkor már én nem engedtem, hogy bepótolják."

Zsuzsa egyébként azt mondta, "belehalt", hogy ötven lett. "Azóta persze megbékültem a dologgal, de a korommal azóta sem dicsekszem. Rájöttem, hogy tulajdonképpen nem rossz abba belegondolni, hogy pár év múlva már ismét csak magamra kell koncentrálni, lesz időm egy csomó mindenre, ami korábban kimaradt."

Ami jó az ötvenben:
A gyerekek már szinte felnőttek, egyre kevesebb gondoskodást igényelnek.
Van egy csomó szép emléked, láttál már egy sereg szép dolgot.
Bölcsebb vagy, és ez még jól is áll neked, adnak a véleményedre.

Ami rossz az ötvenben:
A ráncok, és a makacs kilók.
Egyre nehezebb munkát találni.
Még a huszonévesek is hajlamosak "lenénizni".

A pszichológus szerint: "Ötvenéves kor körül lélektanilag egy nagyon fontos pont jön el. Ha az illetőnek minden időszerűen zajlott az életében, akkor már felnőtt gyerekei vannak, tehát át kell lépni egy másik életformába: aktív szülőből át kell állni olyan életmódra, amiben már a házaspár újra önmagára találhat, és újra felnőtt életet élhet. Ilyenkor az embert gyakran elkapja a szorongás: ha kirepülnek a gyerekek tudunk-e még egymásra nézni, lesz-e mondanivalónk egymás számára, vagy kiürült a házasságunk. Előfordulhat az is, hogy valaki elkezd vágyni arra, hogy az életben legyen még egy mindent felforgató érzelem, ami egy kicsit kipörgeti a sarkaiból azt."

"De jó önértékelés, és megfelelő önbizalom esetén az ötvenedik születésnap egy elégedett korszak kezdetét kellene, hogy jelentse. Ilyenkor érdemes utazásokat eltervezni, végiggondolni, hogy van-e olyan tevékenység, amit ki kellene még próbálni. Az ötvenes nők elkezdenek magukkal foglalkozni, mert már nem kell anyáskodni, de még nem kell nagymamáskodni, beiratkoznak jógázni, tornázni, felújítják a ruhatárukat - tehát ez egy jó szakasz lehet, ha valaki képes arra, hogy élvezze. Igaz, hogy még így is belengi némi szomorúság, mert ez a kor az átlagos életnek közel a kétharmada.

A kortalan szépség titka

Tari Annamária szerint az is nagyon fontos, hogy el tudjuk fogadni a testünk változásait.

"Nyilván látunk sztárokat, ismerünk embereket, akik egy idő után - nemtől függetlenül - már nem szívesen mondják meg a korukat. Ők békétlenek a saját életükkel, nem szívesen gondolnak bele a valóságba."

A szakember szerint az öregedés elfogadását nem akkor kell kezdeni, amikor már nyilvánvaló jelei vannak. "Azok a nők, akik negyven éves koruk körül el tudják fogadni a megváltozott testüket, azok képesek szépen megöregedni. Békében lenni a saját női identitásunkkal: ez a legfontosabb ahhoz, hogy képesek legyünk elfogadni a korunkat. Aki viszont kétségbeesetten vergődik, és egyik plasztikai műtétet a másik után hajtatja végre magán, az csapdába ejti önmagát. Az életnek megvan a rendje, amit felül lehet írni mindenféle tudományos eszközzel, de ettől még az a bizonyos biológiai szakasz lefut. Arra kell gondolni, hogy az elfogadás bölcsességgel jár, és a bölcsesség segít megmutatni, hogy hogyan kell bizonyos éveket átélni."

Kovács M. Veronika