Miért adnak hálát?
Az 1620-as évek elején Amerikába érkező telepesek a mai Massachusetts állam területén igen nehéz körülmények között kezdték új életüket: az első, rendkívül hideg télen nem volt elegendő élelmük, súlyos betegségek tizedelték soraikat, és a Mayflower nevű hajón érkező, 102 bevándorló fele sem élte túl a fagyos hónapokat.
Tavasszal azonban a wampanoag indiánok megtanították őket a növénytermesztés, a halászat és a vadászat fortélyaira, így 1621 őszén már bőséges termést takaríthattak be. Örömük és hálájuk kifejezésére nagyszabású ünnepséget rendeztek, amelyre William Bradford, Plymouth kormányzója a környékbeli indiánokat is meghívta - ez volt az első hálaadás, amely azonban csak 1941 novemberében, Franklin D. Roosevelt döntésére lett nemzeti ünnep.
Hálaadás-csütörtök, fekete péntek, cyberhétfő
A legtöbb amerikai a családjával együtt ünnepli a hálaadást, jellemző, hogy messziről, akár különböző államokból is összegyűlnek a családtagok. Éppen ezért sokan szabadságot vesznek ki a hálaadást követő napra - gyakran a munkaadók döntenek úgy, hogy egy plusz szabadnapot "ajándékoznak" az alkalmazottaknak.
A hálaadást követő nap nem hivatalos "ünnep": a fekete péntek a karácsonyi bevásárlószezon kezdete, amikor az üzletek már hajnalban kinyitnak, és hatalmas akciókkal csábítják a pénzüket költőket.
Az utóbbi években a fekete péntek utáni hét első napja a cyberhétfő becenevet kapta, ez ugyanis az internetes vásárlás "csúcsnapja" az Egyesült Államokban.
Foci és felvonulás
A két legnépszerűbb hálaadás napi hagyomány a New York-i Macy's áruház felvonulása és a hálaadás napi focimeccs.
Az előbbit az 1920-as évek óta tartják meg, a háromórás felvonulás során hatalmas léggömbökkel, táncosokkal és élő zenei előadásokkal szórakoztatják az összegyűlt egymilliós közönséget - további 45 millió ember követi a rendezvényt a televízión keresztül.
A "pulykanapi meccs" pedig egy olyan sportesemény, amelyen a profi, amatőr és főiskolai amerikaifoci-csapatok mérik össze az erejüket egy-egy barátságos mérkőzés keretében.
Hálaadás napi menüsorok
Az amerikaiak számára a hálaadás esti vacsora számít a legjelentősebb családi étkezésnek, egész évben. A feltálalt ételek többsége olyan fogás, amely hagyományosan az Újvilághoz kötődik (kukorica, burgonya, pulyka).
A történészek szerint a mostanában népszerű ételek - mint a töltött pulyka vagy a krumplipüré - az első hálaadások időszakában még hiányoztak a telepesek asztaláról. Az a legenda sem igaz, állítják a szakértők, hogy a lakomára meghívott indiánok pulykát vittek ajándékba: sokkal valószínűbb, hogy sült liba vagy valamilyen vadhús volt a fő fogás. A burgonya sem volt túl népszerű a 17. században, a kukoricát pedig inkább az állatok takarmányozására használták. Édességet se nagyon tálaltak fel az első hálaadás idejében, inkább csak gyümölcsöt ettek desszertként.
Napjainkban tradicionális hálaadás napi fogásnak számít a zsályás-zöldséges töltött pulyka, az áfonyaszósz, az édesburgonya vagy a mártással leöntött krumplipüré, a vajas főtt kukorica és a különböző párolt zöldségek. A legnépszerűbb desszertek a sütőtökpite vagy a pekándiós-csokoládés pite.
A hálaadás esti menü azonban régiónként és kulturális hátterenként is eltérő lehet: a nyugati parton gyakran kerül rák az asztalra, míg Alaszkában bálnahús a fő fogás. A köret a déli államokban burgonya helyett rizs és kukoricakenyér. A zsidó vallásúak asztalára egy különleges kuglóf kerül desszertként, míg az olasz felmenőkkel rendelkezők gyakran pulykahúsos lasagnát készítenek a családjuknak.