A tűz és a levegő elemű ember hamarabb megbirkózik a problémákkal, ők azok, akik hamarabb felszínre hozzák a fájdalmat, hiszen ők az "extrovertált" elemek. A két "introvertált" elemnek, a földnek és a víznek már hosszabb ideig tart feldolgozni a lelki problémákat.
A tűz elemű ember egyszerűen elégeti a problémát, még pedig egy heves összecsapás folytán. Egy drámaian előadott monológgal erkölcsileg megsemmisíti ellenfelét, amely során saját magát is feltüzeli, és még patetikusabbá, még hangosabbá és még több erkölcsi érvvel teljesen a földbe döngöli a másikat. Aztán, ha kiadta mérgét, és erkölcsileg felmagasztosult, megnyugszik, és el van intézve a dolog.
A levegő ember már kevésbé drámaian intézi el a dolgot: ő kibeszéli magából, ami a lelkét nyomja, és addig beszél, szomszédnak, rokonnak, barátnőnek, barátnak, kutyának, lelkisegély-szolgálatnak, addig elemezgeti, boncolgatja a problémát, amíg ízekre nem szedi, és akkor egyszer csak elpárolog belőle a sértettség és a fájdalom.
A víz ember először is mélyen átadja magát a fájdalomnak, poklok poklát járja meg, úszik a fájdalomban, aztán egy idő után megpróbál kievickélni a partra. Könnyekkel vagy alkohollal, de kimossa magából a fájdalmat, és hosszú időn át, de megtisztul.
A föld embernek van a legnehezebb dolga, hiszen ő az, aki struccpolitikát folytatva a homokba dugja a fejét. Nem fordul szembe sem a problémával sem a fájdalommal, de persze a probléma és a fájdalom mindig előbukkan. Nagyon nehezen megy neki, hogy feldolgozza az őt ért sérelmeket, éppen ezért, neki tart a legtovább.