Vendéglő Európa veteményeskertjében

Bárányfelhők alól lassan feltűnik a smaragdzöld Ír-sziget, amit a világ legkitartóbb esői öntöznek. Belfast pár csepp esővel fogad. Szürke köd, harmatcseppes legelők, a késői naplemente fényei, misztikusan szép tájak, bazaltoszlopokból épített Óriások ösvénye, a tenger felől fújó sós levegő. Itt mindenki gyepje ugyanolyan zöld, békésen legelésznek rajta a marhák, birkák és bárányok, de marad terület a biogazdálkodásra is. Ezek után nem csoda, ha mindenki az időjárásról és az evésről beszél.

Az írek kedvenc fűnyírója nagyobban

Nick Price, észak-ír szakács és felesége 1989 végén nyitotta meg vendéglőjét a Hill Street 35-ben, Belfast szívében. Az étteremnek helyet adó vöröstéglás épületet 1832-ben építette a Bushmills Whiskey gyár, az elkészített whiskyt itt, a vámszabadterületen tárolták. Az étterem hamar kicsinek bizonyult, és nyolc évvel később hozzávásárolták a postagalambok által birtokolt emeleti részt is. Hanyag eleganciával berendezett vakolatlan téglás belsőtér, nyitott látványkonyha. Ez az a vendégmarasztaló hely, ahol jó lenni és enni.

Nick Price szakács nagyobban

Természetesen egy pohár Guinness-sörrel kezdjük az estét, és közben az ír konyháról faggatom Nicket. Az organikus vagyis a hagyományos módszerrel termelt élelmiszerek híve, nem nehéz éttermébe beszerezni azokat az alapanyagokat, melyek itt a szigeten megteremnek.

A tengerpart Belfastnál nagyobban

Kezdjük a zöldségfélékkel: a burgonya a tizenhetedik század végén került a szigetre. Sokféleképp készítik itt. Főzik héjában, meghámozzák, majd vajjal megkenik, vagy áttörik és újhagymával vagy tejszínnel összekeverve kerül az asztalra a "champ". Készül még belőle torta, kenyér, de tészták alapjául is szolgál. Sárgarépa, káposzta, egres, málna, szeder, paszternák, vadgomba, gabonafélék, hagyma, poré, zeller, karfiol, brokkoli, alma, mind megterem itt.

Az Óriások útja nagyobban